Masztitörténet 2. (18+)
Kierkegaard, Rousseau, Diderot, Walt Whitman, Gogol és sokan mások is elgondolkoztak az önkielégítés fogalmán és annak kedvezõ vagy kedvezõtlen hatásain. Kant olyan messzemenõ kijelentéseket tett, hogy a maszturbáció az erkölcsi szabályok megszegését eredményezi, és olyan immorális tevékenység, amely még csak megnevezést sem érdemel (a hasonlóan immorálos öngyilkossággal ellentétben). Állítása szerint az ember elveszti személyiségét, mikor csupán arra használja testét, hogy állati ösztönök által vezérelt késztetésnek eleget tegyen. Freud, a pszichoanalízis osztrák atyja infantilis önimádatnak titulálta a maszturbációt. A legextrémebbek talán mégis az egyes medikusok tollából származó dokumentumok riogatásai, melyekben anno orvostanilag igazolni vélték, hogy a maszturbáció reumát, köszvényt, fejfájást, étvágytalanságot okoz, rontja a memóriát és a látást, csökken az ember fizikai ereje és értelmi felfogóképessége, és egyébként is, számos más fogyatékosságot idéz elõ.A XVIII. századi svájci orvos, Samuel-Auguste Tissot élen járt ezen feltevések hangoztatásában, aminek meg is volt a hatása az önkielégítés megítélésében a nyugati orvostanra az elkövetkezõ két évszázadban. Az angol viktoriánus idõszakban szintén uralkodott a konzervatív, szexuális szabadságot ellenzõ álláspont, amely olyan javaslatokban nyilvánult meg, hogy a lányok ne lovagoljanak, ne biciklizzenek, mert ezek a sportok olyan érzéséket kelthetnek, amelyek hasonlóak az önkielégítõ impulzusokhoz, a fiúk alsógatyáját pedig szabják úgy, hogy ne tudjanak benyúlni fütykösükhöz. Egyes iskolákban nem hagyták, hogy a gyerekek keresztbe tett lábbal üljenek az iskolapadban. Késõbb aztán jöttek a jól promotált gyógykezelési módok, mint a könnyû, húsmentes diéta, ami ki-tudja-hogyan függ össze a maszturbációval, de a híres zabpelyhes Kellog doktor is hirdette az ideológiát.
A kor orvostudományi irodalma olyan módszerekrõl számolt be, mint az elektrosokk kezelés, erényöv viselése, infibuláció (a punci csattal való összekapcsolása illetéktelennel, vagy önmagunknak szerzett örömök elkerülésére), és végsõ megoldásként a genitáliák eltávolítása. Az USA-ban elterjedtté vált a csecsemõkori körülmetélés, amelyrõl részben azt feltételezték, hogy meggátolja a maszturbáció szokásának kialakulását. Késõbb a drasztikus eljárásokat egyre inkább felváltotta az agymosás, miszerint aki magához nyúl, szõrös lesz a tenyere, görbe lesz a háta, megvakul.
Bár mítoszok ma is élnek, sõt újak is keletkeznek, a XX. században végbement maszturbációs forradalom azért javarészt felszámolta a téves hitregéket. A maszturbáció védelmében H. Havelock Ellis volt az egyik úttörõ, aki a századforduló környékén a fent említett Tissot-nak riadalmat keltõ feltételezéseire válaszként speciális vizsgálatokat végzett, és szándékosan önkielégített is hozzá, hogy bebizonyítsa, az addig tömegek által igaznak vélt és vallott maszturbáció okozta betegségek és rendellenességek koholt orvosi megállapításokon alapultak. Végkövetkeztetésképp kijelentette, az egészséges egyén moderált maszturbációs szokásai nem vonnak maguk után ártalmas következményeket.
Ez a pro-maszturbációs nézet végigsöpört az egész elmúlt évszázadon, a pszichológusok, orvosi szakértõk, tanácsadók, pedagógusok és nem utolsósorban szexológusok valóban elkezdtek komolyan, kísérleteket végrehajtva, hiedelmeket félretéve foglalkozni az önkielégítés fiziológiájával és szociális problematikájával. A maszturbáció üdvözítése aztán sorra megjelent az egészségügyben, a terápiákban, a humorban, az általános ismeretterjesztésben (cserkészkönyvek, lexikonok, szexuális felvilágosítók), még az iskolai nevelésben is, bár a terület továbbra is kényes, nehezen kezelhetõ maradt. Nem is olyan rég, 1994-ben emlékezetes történet esett meg, mikor az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak elsõ nõi fõparancsnoka, Dr. Joycelyn Elders kifejtette, az iskolai tananyag keretein belül meg kéne említeni, az önkielégítés egészséges és biztonságos. Szegényt hamarosan ki is rúgták. (Azóta az amerikaiaknál a "firing the Surgeon General" kifejezés szlengszinonima lett a maszturbációra.)
Egyre divatosabbnak látszik napjainkban az az elgondolás is, mely szerint a férfiak élvezéskor életerõt veszítenek, mert az ondó kilövellésekor értékes energia távozik a testbõl. Ez hajaz nemcsak a Bibliából idézett "mag elveszteglésére", de a hindu spirituális tantrikus tanításokra is, valamint az egyre messzebb terjedõ ezoterikus irodalomra is. A tantra a kundalini-jóga egyik formájaként, szertartásokkal és meditációs technikákkal a szexuális energia benntartására törekszik, mert ennélfogva a felgyülemlett és önfegyelemmel ki nem engedett szexuális erõ felébreszti a legalsó (Muladhara) csakrában szunnyadó Kundalininak nevezett misztikus energiát (amit legtöbbször kígyó alakban ábrázolnak). Ez pedig azért fontos, mert a cél az energia felvezetése a csakrákon keresztül a gerincoszlop aljától a homlok tetejéig, így a szexuális energia magasabb szintû szellemi energiává lényegül át. A tantrikusok ennek nyomán szexuális mágiaként alkalmazzák a testi élvezeteken keresztüli felszabadulást, és ennek életmeghosszabbító hatást tulajdonítanak.
A XX. században sokat segítettek olyan véleményformáló személyiségek, közszereplõk, hírességek, mûvészek is, akik elõszeretettel érintik a témát és ezzel együtt saját testüket is. A beat nemzedék guruját, Allen Ginsberget állítólag egy söprûvel való masztizás közben szállta meg az ihlet, ekkor jött híres költeménye, az Üvöltés ötlete. Woody Allen saját filmjeiben eljátszott karaktereken keresztül gyakran feszegeti a témát. A maszturbáció tabudöntögetõ hatását hamar felfedezték a politikát és civileket megcélzó mozgalmak is, a dél-afrikai "Maszturbálj, ne erõszakolj!" kampányszlogen nevezetes példa volt erre. A zeneiparban is hatékonyan kihasználják a maszturbáció sokkoló, figyelemfelkeltõ aspektusát. Megannyi számban, megannyi stílusban elõadott maszturbációról szóló dalok után már nem meglepõ, hogy Britney Spears populáris szexikon-imidzséhez is merõben hozzátartozik saját testének szeretete. Touch of My Hand címû számában a szõke tinisztár megénekelte, a fantáziálás és felfedezések során egyre jobban megismeri saját kezének érintését.
Richard Jeni komikus mára híressé vált anekdotája jól summázza a lényeget, felesleges a kérdést túlbonyolítani vagy bármit is tagadni, hisz nyilvánvaló, a férfiak kilencven százaléka maszturbál, a maradék tíznek nincs keze; a nõknek hatvan százaléka maszturbál, a maradék negyven meg azt hiszi, mindenki beveszi, hogy ennyi ideig van a fürdõszobában...
[origo]