A szent sperma

Védikus írásokból kiderül, hogy a távol-keleti filozófiákban az ondót olyan gyógyító és áldozati nedvnek tekintették, amirõl úgy gondolták, hogy fogyasztásával isteni erõk áramlanak szét a testben, erõt és gyógyulást hozva.

Új-Guineában egy törzsi szokás szerint úgy gondolkodnak: ha a csecsemõ fehér tejet szív anyja mellébõl, akkor késõbb pubertás fiúk péniszét kell szívnia, és ondóját nyelnie, hogy ezzel is segítse annak férfivá válását. A fiúkat nyolcéves korukban elszakítják anyjuktól, a férfiak külön területekre költöznek a nõktõl, és ott segítik a pubertás fiúk férfivá érését. 

Enki kilép a vízbõl

A sumeroknál az ondó olyan fontos testnedvnek számított, hogy annak külön istene volt. Enkit a tudás, a víz, a termékenység és az alkotás mellett az ondó isteneként is tisztelték. Szavuk is volt az ondóra, az "abzu" szó a sumer nyelvben a víz mellett a spermát is jelölte. Az ondó fogyasztása a fõisten kiváltsága volt..

Indiában úgy tartották, hogy papok, püspökök, fakírok, jógik és egyéb szent emberek ondója megtermékenyít, így volt, hogy fizettek ezeknek az szent embereknek azért, hogy a gyermekáldás reményében velük háljanak.

Spermikus mitológiák

A görög mitológiában, amikor Zeusz meglátta, hogy anyja a hegyek között alszik, erõs vágy vett erõt rajta, próbálta hatalmába keríteni, de sikertelenül, ondója egy kõre fröccsent, a kõ megtermékenyült tõle, és világra hozta Agdistist, aki félig férfi, félig nõ lévén szexuálisan mindkét nemhez erõsen vonzódott, és sok bosszúságot okozva az isteneknek, kasztrációra kárhoztatott.

Az ókori Görögországban vallották, hogy a homoszexuális szerelemben a szeretõ (idõsebb) fél az ondón keresztül adta át erényeit a szeretett, fiatalabb félnek, úgy gondolták ugyanis, hogy az ondó a lélek esszenciája. Ez a feltételezés azonban hamar megdõlt, és ez vezetett többek között Szókratész kivégzéséhez is.

A bor és a mámor istenének, Dionüszosznak gyógyító erõt tulajdonítottak, nyelvkutatók szerint nevének tagolása (IA-U-NU-ShUSh) pedig nem jelent mást, mint ondó, mag, ami megvéd.

Dionüszosz

Az egyiptomi mitológiában Hórusz istene a fallikus növénynek tartott salátába öntötte ondóját, ami a sivatag istenének, Széthnek legkedvesebb étele volt. Széth és Hórusz között harc folyt Egyiptom uralmáért, ezért az istenek elé járultak, akik meghallgatták mindkettõjüket, és mivel Hórusz spermái Széth testébõl beszéltek, úgy itélkeztek, hogy Hórusz uralja Széthet, tehát õ lett Egyiptom ura.

Egy római legenda szerint, amikor a kovácsok istene, Héphaisztosz erõszakot akart tenni Athénén, ondója a földre hullott, és belõle született Athén elsõ királya, Erichthonius. (Ezt az a történetet, erõszakos volta miatt, a görögök mind a mai napig tagadják.)

A Biblia élõ vize

Bár a Biblia szövegének értelmezése érzékeny kérdéskör, néhány elemzõ mégis azon az állásponton van, hogy a szent könyvben is fellelhetõk a férfi nemi nedvére vonatkozó utalások, sõt, a szent ostya - mint Krisztus teste - elõdje a szent ondó volt. Jézusnak a szamariai nõhöz intézett beszélgetésében az élõ víz is ezt hivatott jelölni, az élõ víz nem más, mint az élet folyadéka, az ondó. Az Ótestamentumban is elõfordul a keserû víz kifejezés, ami elemzõk szerint a sperma keserû ízére enged következtetni. Az ondónak mint az életadó szent víznek a lenyelése azért volt fontos, hogy egyetlen mag se vesszen kárba.

Az ondót övezõ rituális szokások és hitek kialakulásában fontos szerepet töltött be a nemi nedv színe is, amely fehér, akár az életet adó anyatej, fehér, akár a tisztaság, jelképe a jóságnak, a gonoszságot és sötétséget jelképezõ feketével, illetve az erõt és tüzet jelölõ pirossal szemben.

Az emberi test mûködése és a természeti jelenségek között felfedezett hasonlóságban a szent hegybõl kitörõ forrás és a merev péniszbõl kiáramló nedv közötti összefüggést feltételeztek. A forrás a nagy isten szent spermája, ami az univerzum éltetõje és táplálója. Más kultúrkörökben viszont úgy vallották, hogy zápor esetén a nagy isten ejakulál, és magját hullajtja a földre, ha esõ után apró gombák nõttek ki a földbõl, azokat isten apró szent hegyeinek tekintették, és szakrális étekként fogyasztották. Ehhez hasonlatos néhány pogány nép hitvilága, akik, ha bálványaikat imádták, többek között esõért imádkoztak, hogy a termés ne pusztuljon ki. Felfogásukban az ondó az esõhöz hasonlóan szintén a termékenységet jelképezte, a promiszkuitást, a vad és féktelen szexuális orgiákat pedig az ondó erejével magyarázták.

A modern ondó

Mára az ondó misztikus volta teljességgel kikopott a köztudatból, és - néhány törzsi hiedelmet és szokást leszámítva - szinte kizárólag szexuális jelentéssel bír. Annak mennyisége, minõsége elsõsorban a férfiasság és a potencia jelképe, kutatásokkal bizonyított azonban, hogy a sperma valóban különleges összetételû nedv, amely a hüvelyben felszívódva jótékonyan hat a nõ kedélyállapotára, lenyelve pedig számtalan hasznos vitamin és ásványi anyag jut a szervezetbe. Ezen túl bizonyítást nyert, hogy nagy a hasonlóság az ondó és az agy kémiája között.

[origo]