Josefine Mutzenbacher - egy kis bécsi kurva emlékezései 4.

Közben Annával mi a csalódottság vonagló pinájú szobrai voltunk. Rendben, Anna ismét nekiesett volna Poldlnak, biztosítván a faszkirályt, hogy nyugodtan belémehet, nem kell csupán a hasán nudliznia. A fiú fölemelte a kérdéses szoknyát - a kérdezetlent! -, ujjával elindult a pinakörnyüléken, de azt mondta, nem eléggé érett még a lék, környülködésekhez pedig õ túl jó. De Anna erõsködött, nem akarta hagyni. (Vagyis: hagyni akarta, sõt!) Fogdosta Poldl bunkóját, míg abból sajnos mosogatórongy lett végül, de olyan, hogy kifacsarni belõle láthatóan semmit se lehetett. Ferdl felé fordultam, de azt kellett tapasztalnom, nem akarja velem. Kegyesen annyit engedett csupán, hogy a tökét érlelgessem, de egy csöppel se többet. Közben a mellem tapogatta, kegyetlenül megállapítván: "Még érlelned kell a csöcseidet."

Fel kellett hagynom minden reménnyel. Nem maradt hátra más, Franzot kellett volna valahogy a lábam közé kapnom. De ez végképpen nem ment, mert ismét Mizzit kefélte. Azazhogy nem kefélte, csak a melleivel játszott, és ahogy kezembe vettem a faszát, de úgy, hogy a szerszám hamar elérte a kellõ keménységi fokot, a pofátlan állat felszólított, segítsem be "õt" ismét Mizzibe. Ehhez semmi kedvem sem volt, hát elengedtem, ami viszont õt nem zavarta szemernyit sem, szépen utat talált nyomban a facsarólyukba. És Mizzi megkapta, amúgy hanyatt az ágyon, minden közbülsõ "szobrozás"nélkül, a hetedik numerát aznap. Ez a menet volt a legkiadósabb: Numeria párducának (Mizzinek) mintegy félóra gyönyört okozott.

Aznap Annával igen csalódottan tértünk haza, a fenébe kívántuk a nagy mellû, szõrös pinájú Mizzit. Viszont a következõ hetekben mindent bepótolhattunk. Mizzi és fivére eléggé messze lakott, ritkán jöttek látogatóba. S a közbeesõ idõben partnereinknek Annával tökéletesen megfeleltünk. Tök- és farokéletesen! Hagytuk már a csudába a papásmamást, mit kellett itt sokat játszani, jöhetett az igazi elõjáték, aztán a baszás, ami belefér. Keféltünk állva, fekve, már úgy értem, nudliztunk... mert Ferdl és Franz mindhiába próbálta benyomni hímtagját, résünk erõs bástyának bizonyult, õk káromkodtak, mi üvöltöttünk néha a fájdalomtól, ezzel együtt aranyat, bocsánat, gecit ért megannyiszor az egész. Ha olyan pokoligazából "egész" nem volt is soha az akciózás. Ez az aranyélet (geci-csoda-élet) egy nyáron át tartott. Barátaink akkor elköltöztek, és a szõke Annát csak évek múlva láttam viszont megint.

Ám ott volt Mizzi és fivére, eljöttek hozzánk, s velük volt egy nagy lakli fiú is, már tizenöt éves kapitányi korban. És elsõsorban a farka volt csapatkapitányi. Tanonciskolába járt már, de a baszásban mester volt rég. Megmutatta a tökét, szõrösödött már jócskán, összeszaladt tõle a számban a nyál. Mindhárman sokat játszottunk vele, lányok. Becézgettük, nyaltuk-faltuk a tojásait, kis kezünket a hatalmas farok teljesen betöltötte, és micsoda élvezet volt érezni, hogy megráng! Ekkora faszt még sosem láttunk. Mizzi felszólította, kezdje vele. De a faszkirály azt mondta: "Nem. Én a Pepit akarom megbaszni elõször." Vagyis engem. És máig emlékszem rá, mekkora volt az örömem! Nagyobb talán, mint lovagom érett farka.

Futottam nyomban az ágyhoz, végigvágtam magam, s ahogy altestem kitakartam, szétraktam a lábam is jó szélesre mindjárt, hogy akadálytalanul fogadhassam a furkót. Robert jött utánam, megfogta pucér puncimat, azt mondta: "Jaj, kis puca-muca, téged csak külsõleg lehet megöntözni!" És a Mizzi nem volt rest, mondta máris a magáét: "Hát persze, Robika, gyere, te bika, engem meg tudsz mindenhogy, már kitapasztottál, hát tudod, milyen mély a kutam és milyen lucskos!" Azzal egybõl odahevert mellém az ágyra, de mint aki engem már lökne is le mindjárt. Közben azt mondta: "Ennek még csak szõr sincs rajta, mit akarsz tõle." De a Robert mellettem állt ki, azt vágta vissza: "Mindegy, én a Pepit akarom megkamatyolni." Hát csak feküdtem ott tovább, néztem a Robit, láttam, milyen vörös a képe, és éreztem, hogy dörzsölgeti a vágásomat, és valami olyat éreztem, mint addig soha még. Robert egy pillanatig tétovázott, majd kijelentette: "Mutatok én nektek valamit." Szavait tett követte.

Mert odaparancsolta Annát, csak neki a fal felé fordulva kellett feküdnie. Én hevertem középen, szélre került Mizzi. Robert felkászálódott az ágyra, de nem feküdt rám, hanem azt parancsolta: "Fordulj meg. Na!" Most hasmánt feküdtem hát, és felgyûrte a szoknyám, úgy, hogy a popóm volt pucér. Annának feljebb kellett másznia az ágyon, úgy, hogy a puncija a
vállam magasságába került. Robert õt is kitakarta meztelenre. És Mizzitõl azt kívánta, pucérkodjon a mellével. Ez nyomban megtörtént, és irigykedve néztem, micsoda pompás csöcsei vannak, harapni valók. Robert csak most nyomult fölibém, méghozzá úgy, hogy a farkát a két farpofám közé nyomta, aztán elkezdett ütemesen dugattyúzni. Úgy csinálta, hogy a vágásomat és a dombot is ingerelte, és azt hörögte: "De jó vágású kis dög vagy te, Pepi...!" Igyekeztem is rendesen, szorítottam a kis farommal a faszát, ahogy bírtam. Micsoda érzés volt!

Soha ilyen kéjben nem volt még részem. Hirtelen én is nyögdelni kezdtem, mint a Mizzi az imént, és azon voltam, hogy a valagam viszonozza a Robert igyekezetét, igen, a két farpofámmal próbáltam kifacsarni a gecijét. Fejemet a párnába fúrtam, semmit se láttam, mindent csak éreztem. Most engem megbasznak, ez volt, most megbasznak, még ha csak így is! Felnéztem akkor, és láttam, ahogy a Robert a bal kezével az Anna punciját bögyörészi, és nagyon jó munkát végezhetett, mert az Anna úgy vonaglott, mintha fizetnék érte. Ilyesmi is elõször jutott az eszembe akkor. Viszont a jobb mancsával a Robert a Mizzi csöcsét izgatta, és láttam, nem marad el a viszonzás. Sötétbarna volt a Mizzi csöcse, és olyan kemény, mint talán még soha. A Robi meg csak zihált és verítékezett, kiabált mindenféle érthetetlen dolgot, hörgött. Ferdl és Franz az ágy mellett állt, de leesett állal.

Végül a Mizzi hangja harsogta túl az általános nyögést és hördülõzést: "Basszon meg már valaki, basszatok meg, nem bírom! Basszon meg valaki...!" Ezt visította. Franz sietett megmentésére, keményen állt a farka, odavetette magát az ágyra, nem sokba került neki, hogy a Mizzi lucskos pinájába behatoljon. A Robi megsegítette, mardosta a Mizzi csöcseit, nem kellett a Franznak egyszerre kétfélét csinálnia. Mizzi úgy be volt gerjedve, hogy a legszívesebben egy csokorra való faszt markolt volna magához, mindenesetre a Poldlét elkapta, és nagyon olyan volt a dolog, hogy szabad folyása lesz a dolgoknak. Ám elõtte, talán épp egy pillanattal elõtte a Mizzi elõrevágta a fejét, akár a kígyó, és hoppla, benn is volt már a szájában, a két duzzadt ajka közt a Poldl farka. Mint két szemérmetlen szeméremajak, úgy szopta a Mizzi szája a Poldl faszát. Luty, luty, lucskom! Ferdl, aki pillanatnyilag kisemmizve állt ott, nem bírta tovább. Átmászott a Mizzi fején, át a nõvéréhez, Annához, és az iménti jó példát - ragadós az ilyen! - követve, beverte a tökét az Anna szájába.

Mi az, hogy szívélyes fogadtatásban részesült, az Anna szeme csaknem kiguvadt a gyönyörûségtõl, úgy szopta a Ferdl farkát. Húzta be, tolta ki, nyelvével gyûrte-tûrte rajta a bõrt. Futy, futty, cuppogott, csak a Ferdlen lehetett látni, hogy az Anna szája nincs még tele gecivel. Hanem hogy ez csak idõ kérdése. Így mind a heten egyszerre csináltuk a dolgot, Robert ravaszul lassított az iramon, így még jobb volt az érzés, igen, ez csaknem igazi kefélés volt, sõt! Életemben nem voltam ennyire boldog, soha nem esett ennyire jól semmi, mint ez a forró, duzzadt, dög nagy fasz.

Akkor megint gyorsabban löködött a Robert, és elkezdett hörögni megint, azt mondta: "Most megöntözlek, de a sûrûjébõl!" - "Hé, vigyázz már!" - tiltakoztam volna, de akkor éreztem, a hasam csupa ragacs, mert úgy fordított, hogy oda menjen a gecije. "Ne csináld velem ezt már" - tiltakoztam volna, de késõn. Meg hát tényleg, minek is. Aztán mind szétváltunk erre, nekem nagy újdonság volt, hogy a Robert így kispriccelt rám, én nem is tudom, mit gondoltam addig, holott hát elégszer mondtam, hogy geci így, geci úgy, de hogy a hasam csupa ragacs lett tõle, ez mégis más volt, újdonság volt. Robert közölte, hogy a Ferdl, Franz és a Poldl még nem elég nagy fiúk, nekik csak gyöngyözik a faszuk, viszont hogy neki rendes magömlése van, az õ farka "igazi spricni"!

Viszont ha kiszõrösödik a tökük, ugyanúgy meg tudják majd spriccelni gecivel a nõket, ahogy engem most õ. Mizzi azt tudakolta máris: "Hé, mindegy, most akkor engem is megbaszol?" Neki csak ez volt a fontos. Ellenben Robert nagyon határozottan közölte: "Érdekesebb lesz, ha látjátok, hogy spriccel ki a gecim, he? Na akkor." Na akkor, ez szépen volt mondva, de mit tegyünk. "Kézimunka következik" - mondta Robert. És mutatta, hogyan kell "reiszolni", hogy "szóljon a spricni". Nekiláttunk, felváltva. Egyéb vágyunk se volt, csak hogy Robert faszát kifacsarjuk. De úgy, hogy spricceljen a sûrû lötyedék belõle.

[origo]