Útban Djidjellibe

Mivel nem sikerült minden partnerrel elhalasztani a találkozót, Hansnak végülis már másnap vissza kellett utaznia Európába. A helyzet még tovább bonyolódott, mert Charles és Vivienne nem akart mégsem Tunéziába utazni, hanem egyenesen Egyiptomba, hogy minél több idõt tölthessenek a fáraók országában. Én viszont, kiváncsiságomtól hajtva, ragaszkodtam Tunéziához, így végülis megállapodtunk, hogy szétválunk és majd Kairóban találkozunk. Hans még afrikai kiruccanásunk elején kiállíttatott számomra egy hitelkártyát, így tehát semmi okom nem volt az aggodalomra, amit az egyedül utazás jelenthetett.

Bár ettõl igazából õ ijedt meg, engem cseppet sem rémisztett meg az ötlet, utaztam már egyedül eleget és nem akadt számomra megoldhatatlan probléma. Hans hívott egy taxit én meg elbúcsúztam belga barátaimtól és elindultam Tunézia irányába. Az autóstop tûnt a legkézenfekvõbb megoldásnak. Nagyobb bõröndeimet Hans magával vitte, nálam csak egy sporttáska maradt a legnélkülözhetetlenebb cuccokkal. Mondanom se kell, ruha volt benne a legkevesebb! :) Kedvenc szobapincérem örömmel vitt ki Fordjával a fõútra.

Még reggel volt, de már tûzött a nap, a hõmérséklet hamar elérte az elviselhetetlen szintet. Ujjatlan, fehér, köldökig érõ blúz volt rajtam és egy fehér miniszoknya, plusz szandál. Nem sok ruha, de ebben az írtózatos melegben ez is túlságosan soknak bizonyult, kedvem lett volna azon nyomban ledobni magamról mindent. De hát azt azért mégsem, fõleg nem egy arab országban, ahol a nõknek már eleve csak fejkendõben lenne szabad mutatkozni. Óh, hát mennyire más voltam én, mint az arab nõk! Talán épp ezért rajongtak értem az arab férfiak?

Nem sok várakozás után megállt egy rozoga Chevrolet, valami õskövület lehetett, eredeti állapotában valószínüleg sokat ért, de ilyent Amerikában csupán a roncstelepen látni. Utánarohantam, táskám bedobtam a hátsó ülésre, jómagam pedig beültem a kb. 40-es éveit taposó borostás arab mellé, mosolyogva üdvözölt, elég rossz franciasággal, de azért érthetõen. Rövid beszélgetés után megtudtam, El Harrach-ba tart és Djidjelliig el tud vinni, majd keresnem kell valakit, aki továbbvisz Tunéziába. Rohadt meleg volt a kocsiban, a 40 fokot is elérte a hõmérséklet. Látta rajtam, hogy melegem van, le is húzta mind a négy ablakot, hogy huzatot csináljon. "Még mindig meleged van?" - kérdezte. "Igen" - választoltam. "Hát ezen már nem tudok segíteni." Klíma bizony nem volt az autóban. Én viszont tudtam rajta segíteni. Kigomboltam néhány gombot, így nem volt túl hivalkodó, viszont megfelelõ helyezkedéssel, fõleg ha elõre illetve oldalra dõltem, melleim kibukkantak.

A fickó, Ali, sokat beszélt, állandóan járt a szája, mindenfélérõl beszélt össze-vissza, közben egymás után gyújtott rá a büdösnél büdösebb cigarettáira."Szomjas vagy?" - kérdezte tõlem, mikor látta, hogy fejemet a lehúzott ablakon lógatom ki, hogy a huzat lehûtse. Elõkapott egy doboz sört.  "Van még az ülés alatt több is", s a kezembe nyomta. Bár a sör meleg volt, azért kimondottan jólesett egy kis folyadék. Társalgási témánk az amerikai politikáról hirtelen a skót golfpályákra változott. A kapcsolatot nem találtam meg a két téma között, de ezekhez a hirtelen váltásokhoz lassan kezdtem hozzászokni.

"Van nekem jobb is!" - kiáltott fel Ali mosolyogva, mikor látta, hogy cigarettafüstje nem igazán nyeri meg tetszésemet. A kesztyûtartóból elõhúzott egy fekete bádogdobozt, ami tele volt elõresodort cigarettával. Rágyújtott, s nekem is átadott egyet. Megszívtam, s lám, füves cigi volt! Az utazás kezdett pozitívan alakulni. Úgy tíz perc, negyed óra múlva már éreztem hatását, amit a löttyedt sör még felerõsített. Nagyon jókat nevettünki, szinte bármit mondtunk, csak röhögtünk rajta, minden olyan mulatságossá változott. Nevettünk a rádióban szóló arab popon, az út mentén legelészõ birkákon, a felhõkön, bármin, amin normális esetben nem nevet az ember.

A hangulat mindenesetre kimindottan kellemes lett. Sokat ficánkoltam  ülésemen, aminek következtében miniszoknyám felcsúszott, borostás puncimat pedig az ülés szövetébe dörzsölgettem. Lábam közé nem figyelt, gondoltam nem vette észre, csak melleimet stírölte, ahogy hol az egyik, hol a másik kandikált elõ blúzom vágásából. Most az ajtónak dõlve, vele szemben ültem, hátamat nekinyomtam az ajtónak, bal lábam az õ ülésén pihentettem, jobb lábam a földön, miniszoknyám köldökömig felcsúszva, blúzom kissé jobbra billent, így jobb mellem fedetlen lett.

Így ültem ott, Alival szemben, bal kezemben sörös doboz, jobb kezemben füvescigi, a lehúzott ablakon átsüvítõ forró akfrikai szél hûsítette verejtékezõ mellem és puncilétõl csillogó borostás pinám. Csak nevettünk és nevettünk, én már a fellegekben jártam, õ meg eleinte lopva, aztán felbátorodva egyre egyértelmûbben bámulta kitárt testrészeim. Sokáig utaztunk így, én már teljesen belõttem magam. Kezdtem elálmosodni. Felhúztam a napszemüvegem és visszaültem ülésembe. Valami útjavítás lehetett, mert egyre lassabban haladtunk elõre, míg egyszer csak megálltunk. Elõttünk és utánunk hosszú kocsisor.

Vagy tíz perce állhattunk így, csöndben, mikor elkezdtek az emberek nézelõdni, hogy mi történt. Páran elmentek mellettünk is. Hirtelen egy õsz arab fejet pillantottam meg pár centire tõlem, aki az ablakon beszólt Alinak. Üdvözölték egymást. Arabul társalogtak, kiscit halkabban, mint normális esetben, Ali azt hitte már alszom. A fickó lenézett rám és mindenfélét kérdezett Alitól. Ali odanyúlt hozzám, óvatosan kigombolta utolsó gombomat is és szétnyitotta blúzom. Váltottak pár szót, aztán nevetgéltek, közben mindketten mereven bámulták csöcseim. Aztán Ali lenyúlt szoknyámhoz és felhúzta, hogy megmutassa barátjának nedves pinám.

A felizgatott barát aztán  benyúlt az ablakon és elkezdte jobb kezével finoman simogatni testemet. Hasamat, melleimet simogatta, combjaimat, majd benyúlt lábaim közé és borostáimat vette szemügyre. Érzékien simogatta puncim kívül, nem nyúlt belém. Idõközben odaért egy másik ismerõs is, olyan huszonéves, az öreg fia vagy unokája lehetett, viszonylag jóképû srác, aki helyet cserélt vele és élvezettel simogatta melleimet. Aztán lejjebb ment és benyúlt lukamba. Egy, aztán két, majd három ujjal. Nyögdécselni kezdtem halkan, de még mindig alvást színlelve. Benyúlt az öreg is az ablakon, jobb mellemet fogdosta, s végül Ali is bekapcsolódott, õ bal mellemre bukott rá, nyalogatta és harapdálta bimbóm. Fokozatosan egyre hangosabban nyögtem az örömtõl, a kölyök egész jól ujjazott. Végül összerándultam, az ujjakat satuba szorítottam és hatalmasat élveztem. Dudálást hallottunk, elindult a sor és mögöttünk már türelmetlenkedtek. A két ismerõs visszarohant és Ali elindította az autót. Én szótlanul ültem ott, napszemüvegben, kitárt blúzban és punciban. Csendben utaztunk.

Talán fél óra telt és Ali megállt, fölém hajolt, begombolta blúzom, megigazította szoknyám és elkezdett ébresztgetni. Kicsit rájátszva, nehezen ébredtem. Bár még mindig a marihuána hatása alatt álltam, kicsit eltúloztam a dolgot. Ali közölte, megérkeztünk, õ innen más irányba megy, eddig tudott elhozni. Megköszöntem neki a fuvart, a hátsó ülésrõl kikaptam táskámat és kiszálltam.

Egy benzinkútnál voltunk, mellette egy kávézó. No, gondoltam, most jólesne egy csésze fekete. Beléptem. Füstös kis helyiség volt, 5-6 asztallal és kb. ugyanannyi vendéggel. Leültem az egyikhez. Már jött is a pincérlány, kértem egy kávét és elgondolkodtam hogyan tovább. Kisvártatva leült velem szemben egy rozoga helybéli, amolyan alkoholista fajta, áradt belõle a szesz és a cigaretta szaga. Franciául nem tudott, se angolul, így nehezen kommunikáltunk, de megértettem, hogy el tud vinni Tunis-ba holnap, de csak reggel indul. Kérdeztem van-e hotel a közelben, de ragaszkodott hozzá, hogy nála aludjak. Kézzel-lábbal magyarázkodtunk, de sikerült megértenünk egymást. A kávéra meghívott, leléptünk, s úgy 15-20 perc gyaloglás után megérkeztünk valami viskóhoz.

Sötét volt már, így nem sokat lehetett kivenni belõle. Bementünk, s egy tágas szobában találtam magam. A szobában minden volt, asztalok, székek, 2 nagy ágy, televízió, ruhaszárítókötél, amirõl csünggtek a száradó ruhák, stb. A fickó elég részegnek tûnt már, csak támolygott ide-oda. Megkérdeztem merre van a zuhanyzó, felkaptam a táskám és bebújtam a szobából nyíló kis lukba. Jólesett a zuhany a hosszú, tikkasztó nap után. Eleinte kicsit tartottam a fickótól, hátha megerõszakol, de kedvesnek tûnt és végülis alig áll meg a lábán, ettõl bajom nem lehet. :) Gondoltam, azért kicsit meglepem. Elzártam a vizet, majd még úgy, meztelenül és vizesen beléptem a szobába. Sajnálatomra már bedobta a szunyát és hangosan horkolt az egyik ágyon, ruhástul. Sebaj, majd reggel, mikor felébred, egy szép, fiatal, bájos meztelen lányt talál a másik ágyon, akit aztán szívesen elfurikáz Tunéziába. Megigazítottam hát a takarót és lefeküdtem az ágyba.

[origo]