Érintõ kérdések (18+)
Az emberi érintkezés sokat vizsgált eleme a nem verbális kommunikáció, azaz minden, ami testbeszéddel, a nyelven kívüli gesztusokkal két ember között mint kommunikáció értelmezhetõ. A testbeszéd egyik fontos és sokatmondó eleme maga az érintés (magunké vagy másé), amire többnyire a flörtölés kapcsán leszünk figyelmesek, ekkor tulajdonítunk komoly jelentõséget egy-egy véletlennek tûnõ érintésnek. Ilyen, önmagában is egyértelmû tartalom nélkül is fontos azonban a kapcsolattartás ezen formája, elengedhetetlen eleme az emberi létnek és két ember kapcsolatának. A fizikai intimitás egyértelmû következménye az érzelmi intimitásnak, de mindez fordítva is igaz lehet.Mint ahogy a szexrõl elemzés céljából le tudjuk választani az érzelmeket, a szerelmet vagy a vonzódást, ahogy mindezt meg tudjuk különböztetni a szexuális aktust felépítõ mozdulatsoroktól, tudva, hogy csak együtt alkotnak magasabb szintû egységet, úgy az érintést is leválaszthatjuk a kommunikáció, az emberek közti érintkezés egyéb formáiról. Megvizsgálhatjuk típusait, a viszonyokat, amelyek között létrejön, de csak az átvitt üzenet és a kiváltott érzés az, ami megadja az érintésnek azt a töltetet, amitõl olyan fontossá válik hétköznapi életünk során.
Az érintés hatásai
Az anya-csecsemõ érintkezés a legelsõ, érintésen alapuló kapcsolat életünkben, ahol a folyamatos fizikai kontaktus, az állandó testi érintkezés olyan viszonyt eredményez, aminek különlegességét semmi más nem közelítheti meg. Érintéssel adjuk át a szeretetet, a gondoskodást, s ekkor tanuljuk meg ösztönösen az érintés mélyebb, érzelmeket és biztonságot kiváltó hatását. Az érzelmi kötõdés kialakulása mellett a csecsemõ fejlõdésében is fontos szerepet játszik mindez, a fizikai kapcsolat erõteljesen ösztönzõ hatású. Kísérletekkel egyértelmûen bizonyították, hogy az átlagot meghaladó gyengéd fizikai kapcsolat látványos fejlõdést eredményezett, súlygyarapodást és határozott növekedést figyeltek meg az érintéssel kezelt gyerekek között.
A tudatos érintés, a bõr-bõr kapcsolat nyugtató hatását nap nap után gyakoroljuk, ha egy szerettünk fájó testrészére helyezzük kezünket, vagy ha saját kezünket kapjuk a sérült vagy fájó testfelület fölé. A reiki módszere is ezen alapul, a kezek által közvetített gyógyító energiákat használja fel, amit nem csak magunkon, de máson is alkalmazhatunk. De ezt tesszük ösztönösen is, simogatunk akkor is, ha valakinek a lelke fáj. Cirógatjuk a síró ember fejét, megfogjuk kezét, ha bánata van vagy ha bátorításra szorul. Olyan, szavakkal nem kifejezett érzelmi tartalmakat adunk át ezekkel a mozdulatokkal, amelyek sokkal többet jelentenek és sokkal hatásosabbak, mint ha annyit mondanánk, ne izgulj, ne légy szomorú.
Zavaró érintkezések is megesnek persze velünk, idegenek préselõdnek hozzánk a buszon, tömegrendezvényeken, a városban élõk napi élménye, hogy nem szándékosan tartózkodnak emberek egymás intim szférájában. Ilyenkor, hogy az érintéshez nagyon erõsen kötött üzeneteket semmissé tegyük, igyekszünk elfordulni, kerülni a szemkontaktust, tehát nem megerõsítjük az érintés mondanivalóját, hanem érvénytelenítjük azt. Milyen mást jelent azonban egy akaratlannak tûnõ összeérés, ha környezetünk zsúfoltsága nem indokolja azt! Az is megesik, hogy az érintés néhány emberben félelemmel párosul. Nem pusztán tárgyak vagy állatok válthatnak ki félemet az emberbõl, de egy másik személy érintése is problémát jelenthet. (Amerikában már olyan gépet is fejlesztettek, amely terápiás kezelések során próbálja leküzdeni a páciens érintési iszonyát.)
Vágyunk rá, de félünk is tõle
A családon belüli fizikai érintkezés - vagy annak hiánya - hosszú távon is meghatározhatja egy felnõtt ember öleléshez, érintéshez való viszonyát. Sokan számolnak be róla, hogy gyermekkorukban nem volt részük folyamatos babusgatásban, hogy családjukban nem volt jellemzõ az öleléssel, puszilkodással együtt járó szeretetmegnyilvánulás, és ezt késõbb, szinte tudatosan kellett megváltoztatniuk. Az ilyen emberek jellemzõen nehezen tudnak mit kezdeni egy spontán öleléssel, vagy azzal, ha valaki intim szférájukba lép, de szélsõséges esetben komoly pszichés és emocionális rendellenességek is felléphetnek a rideg nevelés következményeként. Ezen a gáton átlépve azonban különleges élményként tapasztalhatják meg két ember közti ölelés fontosságát, az abban rejlõ erõt, és azt a sok pozitív, szeretetteli érzést, amit szavakkal kifejezni nem mindig tudunk. Olyan intim területre evez ilyenkor két ember, amiben se mellébeszélni, se hazudni nem lehet, hisz egy nem õszinte ölelés azonnal leleplezõdik.
Sok társadalomban pont ezért idegenkednek ily mértékben a fizikai érintkezéstõl, mert egyértelmû érzelmi megnyilvánulásaival nem tudnak mit kezdeni, ráadásul a szextõl sem tudunk kellõképp elvonatkoztatni. A szex egyik motivációja pont egy másik test közelségének megélésére, érintésére való vágy. Az európai társadalmak jellemzõen tartózkodnak a nyilvénos érintésektõl, nem ritka, hogy barátságok hosszú évei alatt alig fordul elõ ölelés vagy a szeretet megnyilvánulásának egyéb, érintésben kifejezhetõ formája. Az egyetlen ártalmatlannak, érzelemmentesnek nyilvánított fizikai érintkezés a kézfogás vagy nõk között az üdvözlõ puszilkodás. Fõnökünket nem ölelgetjük, a szomszéd vállát nem karoljuk át, a szimpatikus pincér kezét nem simítjuk meg, ha látjuk, rossz napja van.
Mivel bõrünk a legnagyobb szervünk, tele milliárdnyi idegvégzõdéssel, logikusnak tûnik, hogy az általa közvetített ingerek komoly hatással vannak ránk, fõleg ha azok kellemesek, és ettõl könnyen zavarba jövünk. Nem csak a szemünk, orrunk, intellektusunk által kapott hatások azok, amelyek meghatározzák, milyen viszonyban vagyunk egy másikkal, hanem a megengedett testi közelség is, amit apránként tágítunk. Gyermekként az érintés pozitív hatásaira való igényünk egyértelmûen kifejezõdik, míg felnõtt korban, bár nem csillapodik bõréhségünk, uralkodni kezdünk rajta. Kézfogóssá válunk, szerelmünkkel ölelkezünk, masszázsra vágyunk - de amit gyermekként bárkitõl elfogadtunk, esetleg követeltünk, idõvel egyre inkább csak partnerünkkel tudjuk elképzelni, kirekesztve a bõr közvetítette érzelemcserébõl aaz emberiség fennmaradó részét.
Szexbe hajló érintés
Ismert a jelenség, mikor valaki hosszas egyedüllét után azért létesít szexuális kapcsolatot, azért megy bele egy futó kalandba, mert egyszerûen fizikai közelségre vágyik, arra, hogy valaki átölelje, hogy bõr a bõrhöz simuljon, hogy ujjbeggyel a hátát kényeztessék. Ez a vágy olyan erõs lehet, hogy sokszor ez ûz egy magában is boldog embert a párkapcsolat felé, de a szexuális erõszakok kapcsán is fel-felmerül az érintés hiánya mint az egyik lehetséges, háttérben húzódó ok.
Egy párkapcsolatban természetesen nem minden érintés szexuális töltetû, sõt, ha százalékos arányokat állítanánk össze és lejegyeznénk minden apró érintést, simogatást, kézfogást, ami a két ember közt történik, a szexre utaló jegyek igen elenyészõ számban lennének jelen. Érdemes kipróbálni pár napig a tudatos fizikai elkülönülést, mintha csak egy iszlám országban lennénk. Megdöbbentõ, ahogy lassan világossá válik, milyen erõs is a kapcsolat azon nem tudatosan mûködtetett dimenziója, ami a napi több száz apró mozdulatot létrehozza, s hogy ez a sok apró kapocs hogyan építi fel az összetartozás érzését. Pár nap elteltével rádöbbenünk, milyen elidegenedetté, milyen magányossá válunk mindannak hiányától, aminek addig nem is tulajdonítottunk különösebb jelentõséget.
Persze az érintésnek a szexben is óriási szerepe van, hisz a kívánalom elsõ jelei is a két ember apró összeérésével kezdõdnek, a csókok csak késõbb jönnek, sõt, maga a vágy is ebbõl táplálkozik. Egyesek összefüggést látnak a gyermekkorban kapott fizikai szeretetmennyiség és a szex közbeni viselkedés közt is, mondván, minél többet kapott valaki, annál többet igényel, és annál természetesebben kezeli az együttlétet. Ha valaki nem szokott hozzá, hogy testét megérintsék, biztosan nehezebben oldódik fel ebben a helyzetben, és nehezebben adja át magát az érintés összes üzenetének, amelyeknek az esetek többségében, különösképp pedig a szexben, az örömszerzésen és a pozitív érzelmek átadásán kívül más szerepük nincs.
[origo]