Punciplasztika (18+)

Korábban kitértünk már a kérdéskörre, mi mindent változtatott meg a nõi és férfi testképpel kapcsolatban az internet révén könnyen hozzáférhetõ pornó, illetve mindennek azon vonatkozása, hogy minden különösebb probléma nélkül meztelen testek ezreit térképezhetjük fel, amik természetszerûleg összehasonlítási alapot képeznek. Ehhez társul, hogy ezen élményeink valamilyen különös, az õszinteség és a prüdéria közti senkiföldjén olyan könnyed beszélgetések alapját képezik, amik mélyebben hatnak ám, mint gondoljuk.

Nyilván sokaknak volt már olyan élménye, hogy társaságban ülve arra terelõdött a szó, kinek milyen méretû, formájú, alakú nemi szervek tetszenek, vagy ha nem is ennyire direkt megfogalmazva a preferenciákat, azt bizonyosan sokan és sokszor, fennhangon kifejtették már, milyen az a punci, amit inkább szégyellni és takargatni kéne, szóba kerül a hamburgerpunci, a denevérpunci, a kisbabapunci és ki-ki kifejti, melyik és miért tekinthetõ ideálisnak vagy tûrhetetlennek. A mellek vonatkozásában rég átestünk már ezen, annak alakváltozásait foghatjuk szülésre, szoptatásra, hízásra, fogyásra, de tehetünk is ellene edzéssel, vagy egy egyszerû mellmûtéttel, ami bár egy-két évtizeddel ezelõtt merész vállalkozásnak tûnt, mára az egyik leggyakoribb plasztikai beavatkozássá vált. De hol van a megfelelési kényszer határa, ha már a bugyiba is behatoltak a szikék?

Az ideális punci minden férfi (vagy nõ) számára más és más, leginkább ugye az, ami ott van elõttünk, tettrekészen. A szex egyre nyíltabb kibeszélése révén ez a képlet mára némileg bonyolultabban fest. Barátnõi beszélgetések során megdöbbentõ gyakorisággal hangzik el a mondat: "nekem nagyon ronda puncim van". No de mégis, honnan ered ez? Ki az, aki minden külsõ hatástól mentesen arra a következtetésre jut, neki valami szégyellnivaló szörny lakik a lábai között, igen, valószínûleg pont olyan, ami számtalan fórum és férfibeszélgetés gúnytárgya. Persze, hogy erre a nem önmagunkból fakadó következtetésre jutva befészkeli magát a tudatalattiba a félsz, hogy ezt nem nagyon kéne mutogatni, és ha könnyû és egyszerû beavatkozást kínál erre az orvosi szakma, miért is ne venné igénybe az ember lánya, hogy megelõzze az esetleges kínos pillanatokatk, fõleg, ha már a különbözõ önkínzó eszközök egyébként is rég bekerültek a szépészeti repertoárba. Persze a kínos pillanatok a valóságban jellemzõen nem történnek meg, de a saját lelkét bizonyára megnyugtatja a nõ, ha úgy érzi, egy egyszerû metszéssel elejét vette néhány bántó kritikának - még ha az a háta mögött történik is meg.

Jánky György plasztikai sebésszel beszélgetve kiderült, a szeméremplasztikák döntõ többsége egy egyszerû metszést jelent. A beavatkozás során a túl nagynak, túl lelógónak ítélt szeméremajkak fölösleges része kerül eltávolításra, majd összeöltésre, kötözésre az ambuláns mûtét során. Természetesen megelõzõ konzultáció alapján, ahol egy valamirevaló sebész a páciens érdekeit nézve könnyedén nemet mondhat, ha fölösleges önkínzásnak ítéli a beavatkozást. Vannak esetek, mikor valóban indokolt egy korrekciós mûtét elvégzése, mikor valaki olyan szélsõségesen nagy vagy lelógó szeméremajkakkal rendelkezik, amik egyenesen gátolják hétköznapi életében, vagy sportolásnál, esetleg lovaglásánál, biciklizésnél. Megtörténik az is, hogy a szimmetria halvány jelenléte sem fedezhetõ fel, az eltérés annyira látványos, vagy a fenti okok miatt zavaró, hogy szintén indokolt a beavatkozás. A lemetszés sem történik azonban határok nélkül, mivel számolva az öregkori szeméremtesti sorvadással, figyelembe kell venni, hogy a hüvelybemenet soha nem maradhat nyíltan a fertõzések elõtt.

Az irányelv szerint a nagyajkaknak összezárt combok esetén majdnem teljesen takarniuk kell a kisajkakat. Persze ettõl rengeteg eltérés lehet, amik még semmiféleképpen nem számítanak kórosnak vagy korrigálandónak. Aki mégis úgy dönt, a divattá vált kisbabapunci kialakítása mindennél fontosabb, és vállalkozik a mûtétre, nem teszi ki magát akkora tortúrának, mint amilyen egy mellnagyobbító mûtét esetén vár valaki . Helyi érzéstelenítéssel, egy ívelt vágással történik meg a felesleges rész eltávolítása, s a varrás, gyógyulás után a kisajkak nem veszítenek érzékenységükbõl, a felépülés tehát teljes. Mindez valóban csak egy rövid ideig tartó beavatkozást igényel, a gyógyulás körülbelül két hét, és a befeketetendõ összeg is csupán százezer forint körül mozog, ami egy egymilliós mellnagyobbításhoz képest szinte semmi.

Angliában már arra is lehetõség van, hogy a plasztikai szövetségen keresztül olyan mûtéti stábot válasszon magának valaki, amiben csak nõk dolgoznak. Felismerték ugyanis, sokan kínosnak érzik egy férfi jelenlétét, de ennél is többet nyom a latban az érzés, hogy talán a nõk jobban megértik, miért vállalkozik erre valaki, és mennyire intim döntést is hozott azzal, hogy a kés alá fekszik. Persze, hisz hogy értené meg a lelki tusát a férfi, aki nagy valószínûséggel még sosem volt fültanúja olyan célzott megjegyzéseknek, milyen is pontosan az a hímtag, ami szégyellnivalóan otromba.  

A divatnácizmus kihalásában nem reménykedhetünk, így a kisajakplasztika elfogadottsága nagy valószínûséggel idõvel olyanná válik, mint ami a mellimplantátumok esetében kialakult. Értelmezésének kulcsa is ebben rejlik, a mellekhez hasonlóan azt kell mérlegelni, az egyén jóérzéséhez mennyiben tartozik hozzá, hogy alávesse magát a beavatkozásnak. Egészségügyi okokból már jóideje végeznek ilyen mûtéteket, tömeges elterjedésük azonban bizonyíthatóan a szõrmentes fazondivathoz és a tömeges összehasonlítási lehetõség megjelenéséhez köthetõ. A csupasszá tett szeméremtestek felfedték igazi valójukat, ami eddig r ejtve maradt, most láthatóvá vált, és ez mindkét oldalról mintha új esztétikai megközelítést eredményezett volna.

[origo]