Madame de Pompadour (18+)

A királyi szeretõ intézménye a XVIII. századi Franciaországban XIV. Lajos és XV. Lajos király idején terjedt el. A leghíresebb kurtizánok közé tartozott Madame de Pompadour (1721-1764), eredeti néven Jeanne-Antoinette Poisson is. Egyike volt azoknak a kurtizánoknak, akiknek sikerült a középosztály rétegeibõl egészen a királyi ágyig eljutni. Ezekben az idõkben, amikor a nõk se jogokkal, se státusszal nem rendelkeztek, egy nõ csak szépségével és lenyûgözõ intellektusával tûnhetett ki.

Jeanne-Antoinette zárdában nevelkedett, neves tanítók keze alatt csiszolódott intelligens és gyönyörû nõvé, és vált a párizsi szalonok imsert szereplõjévé. Nem telt sok idõbe, és a királyi körökbe is bekerült. Szépsége és különleges stílusa hamar felkeltette XV. Lajos érdeklõdését, és hamarosan a király szeretõje lett. A nõ olyannyira elbûvölte a királyt, hogy megvette neki Pompadour-t, ahol egy egész rezidenciát rendeztetett be a számára, és, ami példátlan, a királyi palota második emeletén lakhatott. Egy titkos ajtó vezetett lakosztályába, ahol a király, ha kénye-kedve úgy tartotta, felkereshette szeretõjét.

Madame Pompadour tisztában volt azzal, ha nem csak rövid szeretõi státuszt szeretne magának, jó viszonyt kell kialakítania a királynéval és a királyi udvarral, és mindent megtett azért, hogy a szeszélyes hangulatú, sokszor depresszív és unott királyt felvidítsa. Szexuálisan stimuláló étrendet állított össze, és tucatszámra szerezte be a legkülönfélébb afrodiziákumokat. Ámbra, zeller, szarvasgomba, rák, vanília és csokoládé mind a kéj fokozását szolgálták, ugyanakkor Madame de Pomadour bevallása szerint õ maga kevésbé élvezte a szexet. Szexuális viszonyuk öt éven át tartott, majd az asszony két vetélését követõen egészen a nõ haláláig csupán baráti viszony fûzte õket egymáshoz.

Egy királyi szeretõ szexuális szolgáltatás nélkül nyilvánvalóan nem maradhatott volna a királyi palotában, ám Madame de Pomadour ezalól is kivételt jelentett, ugyanis a király olyannyira szerette a nõt, hogy "bejelentett szeretõjévé" (maitresse déclarée) tette. Ezek után le kellett költöznie a palota földszinti lakosztályába. Miután pedig nem volt többé a király szeretõje, vagyis nem élt erkölcstelen életet, a királynõ udvarhölggyé nevezte ki.

Úgy tartja a mondás, hogy minden sikeres férfi mögött egy okos asszony áll. Madame Pompadour is sokkal több volt, mint egyszerû szeretõ. Nem csak az irodalomban, az építészetben és a mûvészetekben volt jártas, de politikai ügyekben is a király segítségére volt, és okosan tevékenykedett a színfalak mögött. Mindemellett mindent megtett azért, hogy a királyt tehermentesítse és a kormányzás okozta terhektõl megszabadítsa. Színházi társulatot létesített a király szórakoztatására, ahol õ maga mint énekesnõ és színésznõ szerepelt. Kitûnõen táncolt, és ha kellett lovagolt, faragott, szavalt és rajzolt. Értett a filozófiához, az államelmélethez, és mûvészeket, írókat vett pártfogásba. Nem csoda hát, hogy a király rajongott a nõ társaságáért, aki szinte egész életét a királynak áldozta.

[origo]