Josefine Mutzenbacher - Egy kis bécsi kurva emlékezései 3.

Pár nap múlva magunk voltunk otthon csupán, gyerekek, és a Franz kezdte minden módon faggatni a Lorenzet, tudja, na, mondja meg, tudja-e, hogyan lesz a gyerek. "Eszik, isszák, basszák?", kérdezte nagy szellemesen. Mire Lorenz így kérdezett vissza: "Te talán tudod?" Franz meg én, összenézve, csak nevettünk, de nem hagytuk annyiban, elõkotortam Franz kis fütyijét a slicce kitárásával, és kezdtem a nudligyúrást. Lorenz csak nézte ügyes ujjaimat,
míg közben Franz ott matatott a lábam közt, "résen volt", ahogy álszentül mondják. És jól látta a Lorenz, hogy valahogy én ezt élvezem, hát jó, gondolhatta, és így hevertünk végig kettesben az ágyon. Kezdtük "gyártani", amit az Annától meg a Ferdltõl tanultunk. Ameddig ment; amennyire ment. Lorenz csak nézte. Hogy "kész voltunk", minden átmenet nélkül Lorenz
sliccét kezdtem munkába venni.

"Gyere már, hallod", mondtam, "mutasd meg, mit ér a faszod..." Ellökött. Azt mondta: "Rég jobban tudom, mint ti, hogy mi a baszás. De az ember a testvérét nem kúrhatja meg, nem csinálhatja fel, mert az halálos bûn. Vérbûn", mondta ki a borzasztó szót. Meg is ijedtünk. De aztán összekaptuk magunkat. "Gondolod, apa meg anya is a pokolba kerülnek?", kérdeztem. Joggal, mert õk aztán tényleg rokonok voltak. Férj-feleség. És ha ez halálos bûn, "vérbûn", hát miért lennének épp õk kivételek? Jó ég! Fix, ezt állította, ezt mi rossz viccnek találtuk, hát csúfolni kezdtük. Jó, hát bevallom, csúfolódás helyett a legszívesebben inkább a nudliját gyúrtam volna. De Lorenz akkor fenyegetõzni kezdett, hogy beárul minket a szüleinknek, a tanítónknak meg a csuhásoknak, minden, hát jó, attól fogva a Franz meg én sose az õ jelenlétében játszottuk kisded játékainkat. Lorenz tudta, persze, hogy tovább "üzekedünk" - de fura szó volt ez is! -, "fajtalankodunk" (jó ég, ez eléggé ijesztõen hangzott), meg hogy másokkal is odafeküdtünk egymásra, egymás alá, környékbeli gyerekekkel - de nem köpött be minket.

Gyakran látogattunk el Annához és Ferdlhez, igen, és ott ugyanezeket a dolgokat játszottuk. Mindig úgy kezdõdött, hogy Ferdl engem kefélt meg, Annát Franz kúrta meg, majd jött a baszás Anna és fivére meg köztem s bátyám közt. Ha a testvérpár nem volt épp otthon, vagy mi voltunk kénytelenek otthon maradni, kettõnk közt zajlott a családi fészekben a "kurka-hurka". És nem múlt el nap úgy, hogy egymáson ne fetrengtünk volna. Beszélgetéseink mindazonáltal egy Nagy Vágy körül forogtak: hogy egyszer egy "felnõttel" is lehessen végre dolgunk. Anna meg én teljes egyértelmûséggel egy "érett férfit" szerettünk volna "megfacsarni", Ferdl meg Franz a Reinthalernéra vágyakozott.

Egy alkalommal, hogy Annáékhoz váratlan állítottunk be, ott volt egy tizenhárom éves unokanõvére, a Mizzi, vele a Poldl nevû bátyja. Szép, igen jól fejlett lány volt Mizzi, a csöcsei álltak rendesen, és a vékony blúzával nem is nagyon akarta leplezni ezt a tök-érlelõ tökéletességet. Nem is volt kétséges, hogy azonnal a minket leginkább érdeklõ témákra tértünk, és a Poldl büszkén közölte, Mizzinek már szõrösödik a puncija-tája. És szavait tett követte, igen, a Poldl szemrebbenés nélkül tárta elénk a szeméremfertályt, ahol - eljövendõ fertõk és fetrengések szép ígéreteképpen -, bizony, pelyhedzésnél többet mívelt már a nevezetes bozót. Majd sor került a Mizzi csöcseinek lemeztelenítésére is, és áhítattal néztük, majd izgatottan simogattuk, csikiztük a bimbókat. Mizzi felizgult persze, s ennek nem csupán hangokat adott, de szemét lehunyva hátra is dõlt, teste megvonaglott, kéz keze meg céltudatosan nyúlt Franz és fivére farka után.

Õk igyekeztek legjobbjukat nyújtani. A lyukat pedig Ferdl vette "kezelésbe" (és nyelvelésbe). Majd farkát, melyet úgy nevezett, hogy "A Kurta-Tarka", szintén a kérdéses lábköz-helyhez kezdte érintgetni, de hegyesen. Nem maradt el a hatás. Mizzi az ágyhoz rohant, hanyatt vágta magát, lábát szét, így visította: "Poldl, gyere, nem bírom tovább!" Fivére rávetette magát. Valamennyien az ágyhoz léptünk, közelrõl néztük a dolgot. Miközben Ferdl a félájultan heverõ Mizzi kezébe adta farkát, Franz a magáét Anna mohón gondozni vágyó kis mancsaira bízta; én meg, csak fizikai értelemben kívülállóként, nézhettem és csodálhattam, mi az "tényleg baszni". Merthogy Mizzi és fivére, aki még csak tizenkét éves volt, közölték velünk, hogy ugyanúgy tudnak kamatyolni, mint "a nagyok". Álom volt a számomra látni, hogyan csókolja szájon Poldl a nõvérét - de mintha szeméremajkát szívná! Eddig nem gondoltam ugyanis, hogy a keféléshez a csókolózás is hozzátartozik. Láthattam azt is, miként markolássza Mizzi két duzzadó csöcsét Poldl, persze, már ahogy rajta fetrengett, s közben mindenét fogdosta; és nem kerülhette el figyelmemet, ahogy Mizzi csöcsének minden pici "szemölcsdudora" kemény lett, szinte döfte Poldl kezét. És akkor jött, hogy Poldl fasza eltûnt Mizzi sûrû bozótjában, és nem bírtam megállni: odakaptam telhetetlen kis kézzel, érezni akartam, tényleg így áll-e a dolog. (Ó, bár e telhetetlenség nyomán kezem lehetett volna "tele" végül...) S micsoda õrületes érzés volt, mikor azt tapasztalhattam csak a még Mizzi pinájába nem tapadó Poldl-féle faroktövön, hogy ez a tök jóval nagyobb, mint a Franzé és a Ferdlé, tehát hogy vannak ily eltérõ faszméretek... s ahogy elgondoltam, milyen lehet Mizzinek!

És ahogy ez a számomra akkor rettentõ méretû furkó behatolt Mizzibe, majd ismét visszadugattyúzott, aztán ismét behatolt... ez az iszonyatosan gyönyörû gyökér! Csaknem elájultam. De még jobban lenyûgözött, szinte falhoz vágott Mizzi viselkedése. Ahogy tapadt! Ahogy a valaga vonaglott, ahogy lába a levegõben rúgkapált, ahogy sikoltozott, ahogy üvöltözött: "Még! Még! Te szar! Te rohadék! Keményebben! Spékelj meg! Te! Teee...!" És nem volt határa a kielégülés mégis tovább-mohó hörgéseinek, melyekbõl szinte csak szórványosan formálódtak szavak, oly gyarló szavak, a lényegrõl oly keveset mondva: "Még... te... vagdoss... kúrj... bassz, te állat...!" S akkor Poldl lefordult nõvérérõl, és helyét szép sorban elfoglalta Ferdl és Franz, és vagdosták a farkukkal a már-már eszméletlen Mizzit. Csak épp az volt a vicc, hogy nem jutottak el a rendes baszásig, a spékelésig, a vagdosásig, mert le akarták rángatni egymást folyton. Mizzi lába hiába kulcsolódott össze a hátukon, õk hiába harapták a vonagló testet, a melleket - nem jutottak semmire. Mizzinek döntenie kellett, így hörögte végül: "Kezdje a kicsi!" S kezdte Franz. Az ám, de a régi módszer szerint. És Mizzinek, világos, nem volt elég, hogy a hasán nudlizzanak. Hát szépen megragadta Franz tökét, odavonta a kellõ helyre, majd kis ügyességgel behúzta magába. Vagyis csak behúzta volna. Mert Franz rögtön megint kicsúszott, s amúgy alibi alapon próbálta baszni Mizzit.

A fasz végre bekerült a helyére, ám itt újabb bonyodalmak következtek. Mert Mizzi azt akarta, hogy Franz a melleivel is "foglalkozzék", ám ahogy ez meglett, Franz a spékelésrõl feledkezett meg, lelottyadt. Mizzi mindent megtett "keményítõleg", viszont erre Franz a melleit hanyagolta megint. Képtelen volt egyszerre kétfélét csinálni. Mizzi joggal döbbent meg a dolgon, így kiáltott: "Baszod, most mi lesz?" Franz azt felelte: "Baszlak... vagy nem?" Mire Mizzi: "Te fasz...!" S Franz nem értette, miért becsmérlõ kijelentés ez. De akkor Ferdl, aki már nagyon türelmetlenül várta, hogy sorra kerüljön, kezelésbe vette Mizzi csöcseit, és ennek áldásos hatása lett. Az "egyhúrú" Franz végre teljes egészébõl Mizzi pinájának szentelhette magát, ellenben fent a mellek is kielégülésükhöz jutottak - Ferdl jóvoltából -, és Mizzi egész teste vonaglott, rángott, csípõbõl-valagból dobálta magát az égnek, lihegve hörögte: "Te kis fasz, de jó kis fasz vagy, te, te... te..."És közben Ferdl kezét csókolta, harapta. Alig hogy ezzel megvoltak, Ferdl átvette a csatateret, és keményen meredõ dákóval vetette magát Mizzi két lába közé. Mellfogással, természetesen. Körmével biberézte a szétpattanással fenyegetõ bimbókat, Mizzi hörgéseibõl pedig olyan egybefolyó üvöltés lett, ahogy ...bocsánat a szóért... csak a geci folyhat.

Ömlöttek Mizzi szájából a kéj áriái, és rettegve hallhattuk, hogy Ferdl sem adja "alább" (alul): "Mizzi, tisztára olyan, mint a Reinthalernéval! Te dög! Dög husi, hogy szarnál be, te...!" És erre Mizzi tényleg akkorát fingott gyönyörében, hogy attól kellett félnünk, beszart. Ferdl olyan hihetetlen jártassággal csinálta a dolgát, úgy spékelt, nyalt, cicerézett, úgy áradt szájából az ocsmány szó, hogy csak hallgattuk, csak néztük! Recsegett-ropogott, öszszeomlással fenyegetett az ágy. Amikor aztán kész lettek, mi Annával szintén szerettünk volna "részünkhöz jutni". Mizzi felpattant, és olyan frissnek látszott, úgy vigyorgott, vihogott, mintha nem történt volna semmi. Holott egymás után hárman farkalták meg, és az egész, ahogy jobban visszagondolok, eltartott legalább egy óráig, és a dolog java része tényleg vad vagdosásból állt. Õrület! Kicsit rendbe rázta magát, de a melle pucér maradt, így jelentette ki, a saját bimbóit cicerézve, hogy nézni akarja a fejleményeket, a "folyományokat". Mire képes, katonai szóval szólva, az "állomány". Anna erre mind nem sokat figyelt - baszott rá!, így mondhatni -, végigvágta magát az ágyon hanyatt, így hívta a Poldlt, merthogy a fiú a jelek szerint nagyon vonzotta. Ám Poldl ismét csak a nõvére csöcseivel foglalatoskodott.

Megemelintette a telt gömböket, egymáshoz nyomta a két kéjtárgyat, így kezdte szopni eleinte mindkét bimbót, de mert ez nem ment igazán, hol az egyiket, hol pedig a másikat. Mizzi a szekrény oldalának dõlt, "tûrte" a gyönyörûségeket, ám nem tétlenül, mert két kis keze szorgosan gyûrte közben fivére faszán a bõrt: fel és le. Anna hiába vonaglott hanyatt az ágyon, mert Poldl megint úgy döntött, hogy nõvérét dönti meg, benyúlt hát szoknyája alá, aztán újra kõkemény furkójával megkereste a bemeneti nyílást, s nem sokba telt, ott volt ismét, ahol lenni akart. S ahol Mizzi is akarta! Állva kúrtak, de olyan hevesen, hogy a szekrényt csaknem széjjelbaszták. Fogalmunk se volt róla eddig, hogy a dolog így is ûzhetõ - hát ámulattal néztük a mutatványt. Csaknem magától értetõdött, hogy Mizzinél akkor megint Franz került sorra, és könnyû volt megállapítani nála a fejlõdést. Egyértelmûen sokkal jobb munkát végzett, mint az elõzõ menetben - talán megfelelt neki az álló testhelyzet. Mizzi melleit is rendesen megdolgozta, miközben természetesen "lábközi lanyhulást" sem engedett a faszának. A  szerszám ki nem csúszott volna a vágatból egy pillanatra sem, s a már kitökölt "keréknyomon" Ferdl folytatta a dolgot, és Mizzi a hatodik numerát mondhatta magáénak rövid idõn belül, nagy élvezettel, s hogy a kifulladásnak semmi jelét nem adta, szép jövõre engedett következtetni, végigfetrengendõ éjjel- nappalokra.

[origo]