Japánok - a szex mesterei (18+)

A szigetország lakóinak erotikához való viszonya meglehetõsen ambivalens képet mutat. A spirituális életet uraló sintoizmus a keresztény felfogással szemben nem ismeri az eredendõ bûn fogalmát, és megkísérli feloldani a jó és a rossz közötti különbséget. Ennek hatására úgy tekintenek a szexualitásra, mint egyfajta anyagcsere-folyamatra, ami az élet természetes velejárója. A családok gyakran egyetlen szobában éltek, így a gyerekek hamar rájöttek, hogy mit is csinálnak a szülõk a szomszédos tatamin.

Az sem mellékes, hogy az országot uraló sógunoknak eszük ágában sem volt hatalmat adni spirituális vezetõk kezébe, ez ugyanis könnyen olyan véres ámokfutáshoz vezethetett volna, mint a kereszténység vallási fanatizmusa. A társadalom és a szex viszonyának másik aspektusa a konfuciánus értékrendbõl, valamint a tradicionális szamuráj etikából, a bushidóból (harcosok útja) ered, mely rendkívüli hierarchiatiszteletük és közösségtudatuk alapja. Bár a japán kultúrára nagy hatással vannak a nyugati, fõként az Egyesült Államokból érkezõ kulturális áramlatok, napjainkban sem nézik jó szemmel az individualista megnyilvánulásokat.

forrás: [origo]

A fenti kettõsségbõl következik, hogy a szigetországban nem tulajdonítanak akkora jelentõséget a szüzességnek, mivel a szexualitás megtapasztalása bûntudatmentes élmény. Ugyanakkor a romantikus szerelem nyilvános (utcán csak a kézen fogva sétálás elfogadott) megjelenése individualista vágynak minõsül. Egy napvilágra kerülõ házasságtörés komolyan veszélyeztetheti az elkövetõ karrierjét, a társadalmi megbélyegzés miatt sokszor egyenesen az öngyilkosságig vezet az út, ezért a japánok igyekeznek a lehetõ legdiszkrétebben kezelni liezonjaikat. A normák tiltásai mentén a szex metabolikus felfogásától függetlenül olyan mély elfojtások alakultak ki a japán társadalomban, ami egyenes úton vezetett a legkifinomultabb szexuális perverziók kialakulásához, s mindezek mára természetes létjogosultságot szereztek a társadalomban.

Maszturbálás mûvészi fokon

A viktoriánus kor vaskalapos erkölcscsõszei minden bizonnyal szívükhöz kaptak volna az Edo-korszak (1603-1868) Ukiyo-mestereinek alkotásai láttán. A mûvészek ugyanis élethûen ábrázolták a fantáziadús önkielégítés különbözõ módozatait, nem feledkezve meg az ahhoz használt rekvizitumok széles választékáról, a változatos alakú dildókról sem. A sungák, vagyis az erotikus nyomatok készítésében a kor leghíresebb mestere, Hirosige maga is jeleskedett.

Az önkielégítés ma sem számít bûnnek. A japán nõk ma is elõszeretettel használják a gésagolyókat, az elmélyült élvezet közben pedig nem illik zavarni õket. A dolog pikantériájához az is hozzátartozik, hogy a szigetország a világ legnagyobb intimjátékszer-gyártója, a japánok pedig jellemzõen nem pirulnak el, ha belépnek egy szexboltba. Gyakran elõfordul, hogy a házaspárok együtt válogatnak az unalomûzõk elképzelhetetlenül széles választékából, és együtt fogasztják a pornófilmeket, magazinokat is.
 
Csinálta már fogorvosi rendelõben?

A szigorú illemszabályok által teljes egészében a privát szférába számûzött szexuális vágyak kiélésére természetesen kifejlõdött a megfelelõ infrastruktúra. Az abec hoterukban, más néven love hotelekben, a szeretõk, házasságtörõk és az iskoláskorúak diszkréten elbújhatnak a világ elõl, a házaspároknak pedig lehetõséget adnak ezen intézmények kapcsolatuk megújítására. A love hotelek behálózzák az egész országot, diszkrétek és nagyon tiszták. A legtöbbször futurisztikus csészealjra vagy középkori várra emlékeztetõ mûintézmények lakosztályaiban alapfelszereltségnek számít a vízágy, az óvszer, a masszázsolaj, a videokamera és a pornófilmeket sugárzó tévé.

A romantikázni vágyók jól használhatják a bõséges zenetárat és a karaokeautomatát is. Ha még ez sem volna elég a vágyak fokozásához, a párok válogathatnak a tematikus szobák változatos kínálatából, amelyekben a szerepjátékot kedvelõk fogorvosi szobában, irodában, arab sátorban, tengeralattjáróban, ûrhajó fedélzetén és más extrém díszletek közt áldozhatnak az élvezetek oltárán.

Nem árt azonban némileg ismerni a japán kultúrát, mielõtt egy "gaijin" (külföldi) a jól sikerült randi után csészealjba kísérné alkalmi szeretõjét. Mivel a szex sosem volt itt tabu, a nõk, hogy a férfiak által elvárt szubmisszív szerepet mégis eljátszhassák az ágyban, úgynevezett álszemérmet gyakorolnak még ma is. Ennek különleges koreográfiájaként eljátsszák, hogy a testi szerelem illetlen, ezért nem akarják teljesíteni a felajzott férfi kívánságát. A szájukkal nemet mondanak, a testükkel viszont igent. Azok, akik egyáltalán nem ismerik a japán szokásokat, ilyenkor könnyen lelankadhatnak.


Hotelek, matrózblúz és tinibugyi

A prostitúció formás öle a szopu vagy soapland (szappanország), mely stilizált sógunvárnak álcázva várja a férfiakat. Az igényes szolgáltatás a vendég rituális levetkõztetésével kezdõdik, majd a lazító fürdõ követi, amelyet puha szivacsok és illatos szappanok tesznek még kellemesebbé. Ezután a szopu-reedi (habos hölgy) speciális masszázsban (ava odori) részesíti kuncsaftját, melyhez teljes testfelületét felhasználja. Az elõjáték lezárásaként sakuhacsit (erotikus tánc) lejt a férfi elõtt, majd orálisan kielégíti, de csak így, mivel a prostitúció tiltott Japánban. Igen borsos árat, mintegy nyolcvan-száznegyvenezer forintnak megfelelõ összeget kell fizetni a habos hölgyek kegyeiért. A vékony pénztárcájú férfiak számára elérhetõ legolcsóbb szolgáltatás (kb. tizenöt-húszezer forint) egyórányi pettinget tartalmaz. Az élvezetet a shutchoh soap szolgáltatás "szállítja házhoz", aminek megvan az az elõnye, hogy amennyiben nem tetszik a kiközvetített örömlány, másikat küldenek helyette.

forrás: [origo]

A szigetországban a szerepjátékok olyan népszerûségnek örvendenek, hogy egész szórakoztató iparág épült rájuk. A szexkabarékban és a rózsaszín szalonokban fellépõ nõk különbözõ jelmezekben, például dominának, iskolás lánynak vagy apácának öltözve sztriptizelnek, táncolnak és maszturbálnak a színpadon. A vendégek polaroid képeket készíthetnek róluk, illetve licitálhatnak rájuk. A legtöbbet ígérõnek nyílt színi felláció a "jutalma".

A legintimebb élményt mégis a szeikan-masszázs nyújtja a férfiaknak, melynek során a kéjhölgy úgy tesz, mintha kuncsaftja szeretõje lenne, és maga is élvezné az együttlétet. Az is megtalálja a maga élvezetét, aki férfinak öltözött, dildóval felszerelkezett nõvel kíván együtt lenni. Ez egyébként már jó pár évszázada a japán férfiak kedvelt szórakozása, de régebben fából készült játékszert használtak, nem szilikont.

A tradicionálisan férfiközpontú japán társadalom is elindult a "demokratizálódás" útján, már ami a pénzért vásárolt szexet illeti. Manapság a nõk számára is elérhetõk a bordélyházak, ahol készséges férfiak (vagy nõk) várják a kielégülésre vágyó asszonyokat. Persze nagyságrendekkel kevesebb nõ engedheti meg magának azt a luxust, hogy prostituáltaknál keresse a szexuális élvezetet.

A "szemérmes" japán pornó

A japán pornóipar változatos kínálattal kényezteti fogyasztóit. Nehéz ártatlannak maradni egy olyan országban, ahol az explicit szexualitás minden kommunikációs csatornát eláraszt. Jelen van a százezres nagyságrendben fogyó magazinokban, a délutáni és esti tv-showkban, az interneten, a képregényekben, a postaládákba bedobott szexuális segédeszközöket reklámozó termékkatalógusokban és a pornófilmekben. Furcsa módon a képernyõre kerülõ szexjelenetekben módszeresen kitakarják a szereplõk nemi szerveit, ezért virágzó üzletággá nõtte ki magát a kendõzetlen verziók illegális forgalmazása. Olyan feltételezések is élnek, hogy a cenzúrázás elõtt az egész pornóipar a jakuzáké volt. Állítólag olyan embereket kényszerítettek szereplésre, akiknek hatalmas adósságuk volt. A fekete, illegális filmeket máig a japán maffia gyártja.
 
Matrózblúz és a tinibugyi - a vágy tárgyai

A Lolita Humbert Humbertje valószínûleg jól érezte volna magát Japánban, ahol mindössze egy évtizede tiltja a törvény a pedofíliát és a pedofil tartalmú pornográf anyagok készítését, terjesztését. A szexuális szokásokon azonban nehéz változtatni. Az igényeket legtöbbször Thaiföld gyermekprostituáltjai, és az utóbbi idõben a magukat csábítónak nevezõ 16-17 éves diáklányok szolgálják ki, akik magazinokban virágnyelven hirdetik szolgáltatásaikat, melyekért igen borsos összegeket kérnek.

Akinek nem elég kövér a bankszámlája, annak be kell érnie az automatákból árult használt lánykabugyikkal, melyeket élelmes iskolások adnak el, némi zsebpénzhez jutva ezáltal. A ruhafétis másik megjelenési formája a sailor fuku, vagyis a matrózruha iránti rajongás. A sailor fuku népszerû szereplõje a hentainak, a pornófilmeknek és valamennyi szexboltban kapható is ilyen jelmez. A legizgatóbb mégis az, ha valódi, középiskolás diáklány viseli. Japánban ugyan a huszadik életév betöltése után válik valaki felnõtt korúvá, azonban csak tizenhét éves kor alatt büntetik szigorúan a felnõtt férfiak diáklányokhoz való szexuális közeledését. A könnyû és gyors pénzkereseti lehetõséget persze így sem tudják megakadályozni. Léteznek ugyanis olyan bordélyházak, ahol a soaplandekhez hasonló erotikus szolgáltatással várják a diáklányok a klienseket, és a szopu-reediknél jóval olcsóbban részesítik kegyeikben a férfiakat.

Gúzsba kötve

A domináns-szubmisszív kapcsolatra épülõ erotika puritán eszközhasználata szinte szokatlan, ismerve a japán találékonyság és fantázia végtelenségét. A kulcsszó a kötél, melynek vastagsága, textúrája, hosszúsága és a különbözõ kötözési technikák adják a mûvészi tökélyre fejlesztett japán bondage technikát. A tradicionális japán dominák nem korbácsaikat suhogtatják, hanem boszorkányos ügyességgel fûzik egyre szorosabbra a hurkokat vendégeik csuklója és teste körül, mértani pontossággal szorítva el ereket és idegpályákat, hogy elérjék a fájdalom, a kiszolgáltatottság és megalázottság érzésének megfelelõ elegyét. A kötözéssel foglalkozó szenszejek Japán-szerte keresettek. Évekig tanulják mesterségük fogásait, hogy teljes biztonsággal szolgálhassák ki a szeánsz csúcspontján kötözött sonkára emlékeztetõ szararikat.

A japánok kifinomult perverziókkal fûszerezett hálószobatitkainak kifürkészése után sokan azt gondolhatják, hogy egy erõszakos, agresszív társadalom produkálja ezeket a bizarr szexuális megnyilvánulásokat, mielõtt azonban téves következetéseket vonnának le, nem árt tudni, hogy a szigetországban világviszonylatban a legalacsonyabb az erõszakos szexuális bûncselekmények száma. Talán azért, mert az érzékek japán birodalmában mindenki kiélheti képzeletének legvadabb vágyait is, ám úgy, hogy a játék határait mindig a partner szabja meg, hisz egymás tiszteletét is rég megtanulták.

Miro


[origo]