A szextanácsadás csapdái (18+)

A manapság oly divatos, tutibiztos szextippekrõl, amik sokkal inkább megtévesztik, semmint segítik az embereket, saját fejében mindenki könnyen leránthatja a leplet, de társaságban már kevéssé meri támadni az ember az aktuálisan elfogadott szexológiai iránymutatásokat. Persze nem kell a cáfolathoz szakembernek lenni, elég, ha abból indulunk ki, szexuális életünk és vágyaink alapvetõen normálisak és átlagosak, és nem az ellenkezõjét fogadjuk el ténynek. Ha az alábbiakat szem elõtt tartjuk, könnyen kiszûrhetjük a tévhiteket, amikkel elõszeretettel szédítik a naiv olvasókat:

A férfi többször szexelne, mint a nõ

A férfi szexelne, a nõnek pedig vagy migrénje van, vagy túlságosan fáradt. Ilyen és ehhez hasonló klisék ebben a formában nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak, ami talán abból is fakad, hogy az egészséges szexuális vággyal rendelkezõ nõ, azaz az átlagnõ archetípusát nem sikerült még felvázolni. Általában annak lehetünk szemtanúi, amint bizonyos korok bizonyos elvárásokat tükröznek a nõi - és férfi - szexualitással kapcsolatban, és kevés olyan hangot hallani, ami õszintén cáfolná e szuggesztiókat. Az aktuális trend szerint a nõ libidója legalább akkora, ha nem nagyobb, mint a férfiaké, amit játékszerekkel és férfiakkal felváltva csillapít és folyton élvez.

Az tény, hogy nõk és férfiak ugyanúgy vágynak a testi együttlétre, már nem kell a nõknek elnyomni természetes vágyaikat, de ez nem jelenti azt, hogy minden napszakban, mindig azonos intenzitással, hormonoktól, kedvtõl, napi stressztõl függetlenül szexállatok legyenek. Ez utóbbi igaz a férfiakra is, szakemberek ajtajai elõtt tömött sorokban állnak a merevedési zavaros férfiak, akik a munkahelyi nyomás mellett még az újonnan kifejlesztett, orgazmusszomjas nõi elvárástól is rettegnek. A nõk fejfájós kifogásai, ha igazak voltak egyáltalán, mára nem divatosak.

A szex akkor is jó lehet, ha semmi más nem stimmel

Ha az ember sikertelen, unott és kiábrándult, nincsenek barátai és óriási adósságban úszik, akkor sincs semmi baj, egy kiadós szex garantáltan helyrerakja az embert - mondják. Egy biztos, a valóságban ez nem így mûködik, a hétköznapokban minden mindennel összefügg, és ha igazán magad alatt vagy, sok mindenre vágysz, csak szexre nem. Ha beteg a gyerek, és az ötödik éjszakát virrasztja át vele a nõ, nagyon valószínûtlen, hogy a legszexisebb fehérnemûjébe bújik, és hatalmasat sztrippel férjének.

Persze a férfi se fog orgiákat rendezni, aki a leadási határidõ után van két nappal, és még a munka felénél sem tart. A lényeg, hogy a szex is csak akkor mûködhet, ha az élet többi területén is kiegyensúlyozottak vagyunk. Csak az tud adni, akinek van mit. Nem kell hát feltétlenül egyetértenünk a szex mindenek felett álló voltával. A vágy fellobban magától is, ha minden adott hozzá, ne kényszerítsd magad csak azért szerepekbe, mert az újságok így okoskodnak!

A szex idõvel unalmassá válik

Egyik legégetõbb szexuális probléma, hogy hosszú távon miképp dobja fel az ember nemi életét, vagyis miképp harcoljunk a megszokás és az unalom ellen. Való igaz, hogy idõvel kiismerjük partnerünket, hogy rutinszerûvé válik az együttlét, természetes, hogy a kezdeti bizsergés, az izgalom elmúlnak, de helyette a mély, intenzív és meghitt kapcsolat kezd dominálni. Ráadásul ott vannak azok a tapasztalatok, amiket az évek során közösen halmoz fel férfi és nõ, s amik minden nagyobb cirkusz nélkül tökéletesen mûködnek.

Ha pedig már ez sem motiválja a kapcsolatot, akkor sem kell azt gondolnod, csõdbe jutott a házasságod, és hogy a többi pár bizonyára másképp csinálja. Sajnos törvényszerû, hogy egy hosszú kapcsolatban a szexualitás idõvel háttérbe szorul, de egy házasság, egy élettársi kapcsolat nem elsõdlegesen a szexrõl szól. Hogy ki hogy vészeli át a szexuálisan ínséges idõket, hogy egy kapcsolat ezt hogy dolgozza föl, egészen egyedi, és magazintanácsok vajmi keveset segíthetnek abban, hogy egy pár mindezt fel tudja dolgozni. Ha külsõ nyomásra erõltetni kezdik a szexet, ám ez nem belsõ késztetésbõl fakad, nem valószínû, hogy közös nevezõre jutnak, inkább frusztrációjuk lesz egyre erõsebb.

A szenvedély nem múlik el, csak tenni kell érte

Az esetek többségében ez egyszerûen nem igaz, sokkal egyszerûbb ezt leírni, semmint bármit is kezdeni vele az életben. Persze, mindenért tennünk kell, de a "tizenhárom tuti tipp" helyett érdemes megbarátkozni a valósággal. Természetes, hogy idõvel tompul a vágy, hogy egy ötvenéves szexuális aktivitása eltér a harmincévesétõl, és - az állatvilággal ellentétesen - az ember szexualitása igenis szoros relációban áll érzelmeivel. A szex pedig ismét csak akkor mûködhet tökéletesen, ha a párkapcsolaton belül minden egyensúlyban van.

Példának okáért, ha a házimunka aránytalanul van elosztva, ha a munka is csak az egyik felet terheli, az erõviszonyok kiegyenlítetlenné válnak, és azonnal torzul a kép - na meg a szex. Felmérésekkel bizonyították, hogy az a nõ, akinek párja kiveszi a részét a házimunkából, az ágyban is kielégült, ellenben aki magára van hagyva a házkörüli teendõkkel, szexuálisan is boldogtalan. Az sem mindegy, hogy egy párkapcsolatban ki hogyan hordja a nadrágot. Ahol kizárólag a férfi (vagy a nõ) a domináns fél, és mindenben övé az utolsó szó, kioltja a szexuális vágyat, és ellehetetleníti a szexet.

Heti két szex az optimális

A számok misztikus hatással vannak az emberekre, fõleg azok, amik megmondják a mikor mennyit. Az egyetlen probléma ezekkel a bûvös számokkal, hogy túlzott elvárásokkal terhelik az amúgy is agyonfrusztrált embereket. Ha valaki nem csinálja hetente minimum kétszer, az már nem is normális, gondolhatnánk ezek alapján, és igyekezhetnénk feltornázni teljesítményünket, hogy legalább a nemzetközi átlag meglegyen valahogy. Ha pedig ez nem sikerül, könnyen elkönyvelhetjük, hogy kapcsolatunk egy fabatkát sem ér, hisz ami az ágyban nem mûködik, az emberileg sem mûködhet. Könnyen beláthatjuk azonban, a lényeg csak annyi, hogy ha van szex, az legyen jó.

[origo]