Sztrádaszex (18+)

A tapasztalt prostizó számára, akinek kedve támad a hétköznapokban felgyülemlett szexuális igényeket gyorsan levezetni, mi sem tûnik egyszerûbbnek, mint beülni az autóba, kimenni az örömlányok munkaterületére, tárgyalni és dugni. Rém egyszerû feladat, tekintve, hogy rengeteg közkedvelt hely van, óriási kínálattal. A megegyezés után már nincs is más hátra, mint megtalálni az aktusra alkalmas helyszínt.

Ez körülbelül így történhetett 1999 elõtt, ekkor azonban életbe lépett a maffiatörvény, ami az utcai prostituáltak életét gyökeresen megváltoztatta. Azóta a lányok mintha teljesen eltûntek volna. Gondolhatják az ellenzõk, hogy talán jobban nem is lehetett volna ezt csinálni, a prostitúció megszûnt. Pedig nem, csak kicsit átalakult. Ma már nincsenek megszokott munkaterületek, és kevesebb az út szélén portyázó örömlány is. Ennek oka elsõsorban a már említett törvény, mely meghatározza a tiltott zónákat. Ma Magyarországon abban az esetben lehet prostitúciót folytatni, ha a tevékenység a törvény által meghatározott keretek között történik, tehát nem a védett övezetben, nem érint tizennyolc éven aluli személyt, továbbá tilos a zaklató jellegû felajánlkozás, és rendelkezni kell a megfelelõ egészségügyi könyvvel.

Védett övezetek a törvény nyelvén (többek között):
- a közút, a közúti jármûvek közlekedésére szolgáló terület
- az autópályától, az autóúttól, kétszámjegyû fõútvonaltól számított 100 méteren belüli terület
- lakott területen a fõútvonaltól számított 50 méteren belüli terület
- közigazgatási szervek, oktatási intézmények, bizonyos közterületek (tömegközlekedésre szolgáló épületek), egyházi intézmények, a fegyveres erõk objektumai, temetkezési és kegyhelyek, illetve azoktól számított 300 méter távolságon belüli terület
- az olyan mellékutcák, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését, gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény mûködik

A prostituáltakra vonatkozó törvénynek ez az a része, ami elûzte a lányokat az utcáról. Pedig az eredeti elképzelésre talán mindenki emlékszik: az utcai porták helyett a türelmi zónák kialakítása nyújtott volna megoldást. A törvény életbe lépett, türelmi zónák viszont nem lettek. Ennek pedig az a következménye, hogy a lányok továbbra is folytatják tevékenységüket, csak nem a régi terepen, hanem ahol éppen jólesik. Ezért ma a klasszikus helyeken ritkán fellelhetõ a korábban jól megszokott kínálat, így például a híres VIII. kerületi kurvanegyed is a múlté lett. (A kerületben rejtett kamerákkal folyamatosan rögzítik, egy hónapig õrzik, értékelik, elemzik a közterületen történteket. E kapitányságon és más helyeken - például Gyõrben - videófelvételen vagy fényképen rögzítik és tartják nyilván a prostituáltakat, még ujjlenyomatot is vesznek tõlük.)

Eltûnt, bár idõnként ismét mûködik a kocsisor, de a híres sóstói M7-es leágazás is általában teljesen üres. A célra tartó nõvadászatból mostanra egyfajta kergetõzés lett, kiszámíthatatlan, hogy épp hol tûnnek fel a lányok, de persze vannak. Hosszas kutatás után így jártunk szerencsével a szintén elhíresült Ürömi út tetején is, ahol, bár nem az elsõ próbálkozás alkalmával, de találkoztunk egy éppen dolgozó nõvel.

A beszélgetés teljesen barátságos, árakat firtató kérdéssorozattal kezdõdött, de a hétköznapi megrendelõ-szolgáltató diskurzus ezzel gyakorlatilag véget is ért, ugyanis lebuktunk. A nõ hozzávetõlegesen három perc múlva tette fel a "most akartok valamit vagy szívattok" kérdést. Mivel oly sokáig kerestük, bevallottuk, miért is jöttünk, nehogy tönkretegyük a kialakult jó viszonyt. Nem sok idõt kaptunk körülbelül tíz percet. Ez idõ alatt megtudtuk, hogy a prostitúciónak ezen illegális verziójához mára már az ügyfelek is alkalmazkodtak. Pontosabban a kuncsaftok a lehetõ legrövidebb idõ alatt letárgyalják, mit szeretnének, és már mennek is, mivel az út széli ácsorgás lebukáshoz vezethet. Hát ezért voltunk mi olyan gyanúsak!

Kiderült, hogy az út széli ácsorgás ma már nem kifizetõdõ, mivel a rendõrök egyik kedvelt célpontjai õk. Könnyen, gyorsan eredményt tud felmutatni a testület, ha bevisz egy-egy ilyen lányt, bár pozitívumként említi, hogy gyakran inkább csak elzavarják, mintsem beviszik õket. A kérdésre, hogy mihez kezdenek azok, akik korábban az utcán voltak, azt a választ kaptuk, hogy aki teheti, bemegy egy házba. Persze ez nem mindenki számára járható út, ugyanis mostanában dübörög a piac, így a kínálat is magas, mondhatjuk, telítettség van. Persze azt se mindenki szereti, ha egy fõnök dirigál, merthogy beszélgetõpartnerünk szerint pártfogás nélkül képtelenség bordélyban mûködni.

Az út szélén dolgozó lányok minden szempontból a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hisz õk a legkönnyebben tetten érhetõ prostituáltak, õk vannak leginkább kiszolgáltatva az ismeretlen kuncsaftnak és a törvény õreinek, és õk dolgoznak a legrosszabb higiéniai körülmények között. Mindezek együttesen még azt is eredményezik, hogy tarifájuk is töredéke azokénak, akik lakásban, hotelben vagy egyéb biztonságos helyen fogadják a férfiakat.

Végszóra fontos megemlíteni, hogy a fent említett törvényhatározat nem csak a szexuális tevékenység kínálatát korlátozza, hanem a lebonyolítást is. Ennek értelmében nem lehet a tevékenységet a fent említett védett övezetekben gyakorolni, ideértve többek között a gépjármûvet is. Búcsúzóul még megkérdeztük, ha jön egy ügyfél, mégis hol tudják nyélbe ütni az üzletet, de erre már nem kaptunk választ. Mivel a törvény által elõírt türelmi zónák kijelölésének az önkormányzatok nem tettek eleget, a lányok feltehetõen nem tudnak mást tenni, mint a lehetõségekhez mérten elrejtõzni, így valószínûleg továbbra is az autóban jön létre az aktus, védett övezet ide vagy oda.

Vízteleki Zoltán

[origo]