Érdekházasodnak a muszlimok (18+)

"Hello, leszbikus lányt keresek házasság céljából. Meleg vagyok, de a családi és társadalmi nyomás miatt szeretnék megházasodni. Szeretném, ha ez a házasság a szexet kivéve mindenben normális lenne, kérlek, ne várj tõlem semmilyen szexuális kapcsolatot."

"Indiai meleg vagyok, és úgy érzem, van értelme feladni a szexet, hogy egyébként normális családban élhessek. Lehetünk jó barátok, és nem kell egész életünkben lelkiismeret-furdalással élnünk, amiért melegek vagyunk."

Ilyen és ehhez hasonló hirdetések százai jelentek meg világszerte, de leginkább az Egyesült Államokban, hogy érdekházasságot köthessenek meleg iszlám férfiak szintén iszlám, leszbikus nõkkel és fordítva, a forma kedvéért.

A szexuális orientációjuk miatt lehetetlen helyzetbe került muszlimok számára az internet maga lehet a megváltás, mivel nyíltan vállalhatják, mit nyújtanak, mit várnak és mi az, ami mindkét fél számára hasznos lehet egy ilyen érdekházasságban.

Egy erre specializálódott weboldal üzemeltetõje (aki szintén meleg és szintén muszlim) szerint a meleg közösségek ünneplik ezt az új lehetõséget, és egyetértenek abban, hogy az elkövetkezendõ években megugrik majd az ilyen jellegû házasságok száma. Az okok egyértelmûek, a társadalmi elfogadás, a kirekesztés és a szégyen elkerülése, az önnfentartás, a kompromisszumkeresés.

A Los Angelesben élõ iráni melegeket tömörítõ egyesület vezetõje szerint az érdekházasságok emelkedõ száma annak eredménye, hogy a muszlimok igyekeznek elkerülni azon magatartásformákat, amelyek érzelmileg vagy pszichésen káros hatással lehetnének rájuk.

A homoszexualitást az iszlám nem nézi jó szemmel (attól függetlenül, hogy sokan gyakorolják, és a halál után a mennyországban a szûzlányokon kívül hamvas fiúk is rendelkezésükre állnak), sok helyütt halálbüntetés jár érte. Iránban tavaly két meleg tinédzsert nyilvánosan kivégeztek, Afganisztánban pedig falat omlasztanak arra, akit ilyen bûnön kapnak.

Az Egyesült Államokban élõ muszlimoknak ilyen büntetéstõl nem kell tartaniuk ugyan, de szûk közösségük és legfõképp családjaik általában nem tudnak homoszexualitásukról, így bevállalják az érdekházasság kompromisszumát, hogy titkukra továbbra se derüljön fény.

A gyakorlatban az ilyen házasságok általában jól mûködnek, legalábbis errõl tanúskodnak a hálálkodó levelek és a fórumok. Rendszerint baráti viszonyban élnek egymás mellett a házastársak, külön helyiségben alszanak, és természetesen megengedõek a férelépés tekintetében. Mind a férfi, mind a nõ párkapcsolati viszonyt tarthat fenn a látszatházasság mellett.

A vallási vezetõk nyilvánvalóan nem ismerik el a jelenséget; a homoszexualitás bûn, erkölcsi eltévelyedés. A házasság tökéletes és teljes kell, hogy legyen, a szexualitást kiiktató érdekházasságok pedig ezt nem teljesíthetik, így egyenesen az az ítélet fogalmazódik meg, ezek az emberek nem is igaz muszlimok.

Házassági szakértõk és egyéb szakemberek azt a lehetõséget feszegetik, mi történik, ha az egyik fél szerelmes lesz, és a partner nem törõdik bele a látszatházasságba. Szerintük ez komoly problémákat vethet fel hosszú távon, depresszióhoz, stresszhez és a házasság kifulladásához vezethet.

Az érdekházasságok hívei szerint azonban ez semmivel sem rosszabb, mint a hagyományos házasságok, ahol rendszerint ugyanúgy a kompromisszum és az érzelemmentes, racionális párválasztás dominál (amiben a család aktívan közremûködik), ráadásul a két fél emberi kapcsolatát jelentõsen megerõsíti, hogy egymást a bajból kisegítve szövetségesekké válnak. A gyermeknemzés és -nevelés kérdése mindazonáltal továbbra is nyitott marad.

[origo]