Orgazmuslecke (18+)

Hogy megértsük, hogyan jutottunk az orgazmuszavarra panaszkodó, arctalan levelek erdejének világába, a szexuális frusztráció soha nem látott formájának megtapasztalásához, röviden ki kell tekintenünk arra az útra, ami ide vezetett, de legalábbis az elmúlt évtizedek változásaira. Azt hihetnénk, a hatvanas évek elõtt, a szexuális forradalom elõtt a szexuális élet szinte nem is létezett, korlátolt és szemérmes formában folyt. Persze a valóságban az embereket nem kell erõszakosan, hivatalos oktatásokon nevelni a szex élvezetére, így a XX. század évtizedeinek forradalmi változása inkább abban rejlik, hogy a legmagánabb magánügy - persze egyes szám harmadik személyben, biztonságos távolságot adó orvosi nyelvezettel - lassan megbeszélhetõvé, s késõbb kibeszélhetõvé is vált. A szex egyre átfogóbb kutatások tárgya lett, s a nõi szexualitás is a figyelem központjába került - igaz, kisebb-nagyobb buktatókon és zsákutcákon keresztül jutottunk el a mai tudásszintre, mikor  a testi mûködéseket tekintve viszonylagos pontossággal meg tudjuk mondani, mi játszódik le egy férfi és egy nõ szervezetében szeretkezés közben, de különösképp akkor, amikor orgazmusuk van.

A nõi orgazmus kérdésköre azért bizonyult döntõ fontosságúnak, mert az, ami a férfiaknál látványos jelenségek között megy végbe, azaz az orgazmust jellemzõen (de nem szükségszerûen) magömlés kíséri, addig a nõi élvezet nehezen megfigyelhetõ, megkérdõjelezhetõ, intenzitását és minõségét tekintve széles skálán mozgó jelenség, aminek testben rejlõ kulcsát sokáig keresték-kutatták. No persze ez sem volt olyan egyszerû kezdetben, hisz az évszázadok óta szexuálisan elnyomott és elfojtott nõknek hirtelen laboratóriumi körülmények között kellett volna orgazmusokat produkálniuk. Az elsõ - többnyire elméleti síkon mozgó - fejtegetések a XX. század elején kezdtek megjelenni, s nem kellett sokat várni Freud emlékezetes munkásságáig sem.

Egyre többen választották kutatásuk tárgyává a szexualitást, Havelock Ellis és Stanley Hall, késõbb Kinsey, majd Masters és Johnson, csak hogy a legjelentõsebb neveket említsük. Bár eredményeik sok szempontból túlhaladottak és nem egyszer a mai napig vitatottak, a köz érdeklõdése, a beszélgetési terep megteremtése kétségbevonhatatlanul pozitív eredmény. A szexre irányuló vizsgálatok nem mellesleg pedig elvezettek egy fontos ponthoz, a csiklóhoz, és ezzel kiszabadult fogságából a nõk szexuális élvezetének kérdése. A nõk ezek szerint legalább annyira kedvelhetik a szexet, mint a férfiak, hisz nekik is van erre specializálódott szeglet testükben. A felszabadulás mellett azonban egy sokkal lassabban és mélyebben húzódó erõ is hatni kezdett, ez pedig nem más, mint az orgazmuscentrikusság, az orgazmus mindenek felett álló fontosságának csapdája.

Mi az orgazmus?

A maga megfogalmazhatatlanságában elvileg mindnyájan tudjuk, mirõl beszélünk, bár átadni nagyon nehezen tudnánk azt. Szubjektív, más tudatállapotban megélt élmény szavakkal történõ leírása szinte lehetetlen, nem véletlenül foglalkoznak sokszor - a szerelemhez hasonlóan - zenészek, képzõmûvészek az átadhatatlan átadásával. És nem véletlen, hogy egyetlen fogódzónk és meghatározásunk is a tudomány világából ered, a tudományéból, amitõl mindenre magyarázatot várunk, s ami, mint fent láttuk, neki is esett az orgazmus szigorú vizsgálatának. Ennek értelmében az orgazmus nem más, mint fokozódó szexuális izgalom hatására a nemi szervek környékére tóduló nagy mennyiségû vér, minek feszítését egy idõ után a test képtelen kezelni, így a vér hirtelen, heves izomösszehúzódások kíséretében visszaáramlik a test egyéb részei felé.

Ehhez járul némi pulzusemelkedés, szapora légzés és egyéb testi tünetek, mint az arcpír, bõrpír. Persze tudjuk, nem ez az, amitõl az orgazmus több mint egy tüsszentés, ráadásul szinte napról napra fedezünk fel újabb és újabb orgazmusfajtákat. A Szex- és Párkapcsolati Akadémia szerint ezek hivatalosan a következõk: csiklóorgazmus, hüvelyi orgazmus, G-pont orgazmus, prosztataorgazmus, egész testre kiterjedõ orgazmus és az U-pont orgazmus, azaz a húgycsövön keresztül átélhetõ öröm. Még ha meg is tudnánk adni mindezek pontos definícióját, semmire sem mennénk vele, ugyanis nem a különbözõ pontoktól és foltoktól lesz a szex az, ami.  De akkor mitõl?

Szexuális bölcsességünk felélesztése szükséges ahhoz, hogy válaszolhassunk a kérdésre, miért vágyjuk annyira ezt a kontrollvesztett élményt - és egyáltalán, miért is szeretjük a szexet? A testiséghez való mai viszonyunk értelmében e kettõ, a jó szex és az orgazmus szorosan összefüggnek. Miért is ne tennék? Korábban bebizonyosodott, hogy mindkét nem egyaránt képes a szex élvezetére, a nõk e szempontból is egyenjogúak hát, nemhogy képesek rá, de egyenesen jár nekik az elélvezés. Aki erre képtelen, kudarcot vallott, szexualitása nem mûködik rendesen, nem ép ember, nem tökéletes nõ, s a férfi, akinek a csúcsra kellett volna juttatnia, hasonlóképpen - ha nem még inkább - bûnös. Az élet minden területén sikerorientáltak vagyunk, a munkáért pénzt kapunk, ha jók vagyunk benne, elismerést. Pénzünkért javakat kapunk, csupa kézzelfogható jutalmat. Ha betegek vagyunk, gyógyszerrel kezeljük a bajt, az eredmény látványos. A szex csúcsa az orgazmus, a katarzis ebben rejlik, ezért dolgozunk, nélküle céltalanná válna a szexuális együttlét.

Mit is akarunk?

Nem áll szándékunkban az emberi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozni, a két ember összefonódásának misztikus voltát sem reklámozzuk. De tény, hogy a szex öröme egész máshol keresendõ, nem a vér ide-oda áramlása az, ami az élmény javát adja, s szívünk mélyén tudjuk ezt jól. Szenvedélyesen követjük a keleti kultúrák táplálkozási, életvezetési szokásait, európai életünkre adaptáljuk filozófiájukat, életszeméleltüket, ám szexuális bölcsességükkel szemérmesen foglalkozunk. A keletiek tudták, a szex egészség. A test, a lélek és a szellem egészsége, így épp olyan tökéletes és mûvészi szintre fejlesztették a testiséget is, mint bármely más fontos vonatkozását mindennapi létünknek. Gondoljunk a párnakönyvekre, a taoista szexuális útra, a gésákra, de az is elég, ha egy pillantást vetünk szexhez való mai hozzáállásukra.

Sok mindenrõl esik szó ezen könyvekben és feljegyzésekben, de az orgazmus nem magasodik mindenek fölé, ennek kidomborítása kétségkívül jelen társadalmunk terméke, ami következésképpen soha nem látott szexuális frusztrációkat váltott ki nõkbõl és férfiakból egyaránt. Az orgazmus egy igaz istenséggé való emelése elõtt az emberek sok egyéb, pici istent találhattak a szexben, élvezték a másik emberben való feloldódást, az egyesülés szépségét, a test nyújtotta ezerféle örömöket, az érintések, csókok, mozdulatok szépségeit és gyönyöreit, s ha mindez egy orgazmus nélküli meghitt lecsendesüléssel ért véget, még lehetett teljes és kielégítõ az élmény.

Az orgazmushajszolással ezzel szemben csak egyre távolabb kerülünk célunktól (bár maga a cél is megkérdõjelezhetõ),  hisz ha valami nem tesz jót a hálószobában, az az, ha valamit nagyon akarunk. S ha az, amit nagyon akarunk, maga az orgazmus, lassan teljesen elveszítjük önmagunkat a szexben, hisz nem az élmény komplexitásában oldódunk fel, hanem megkeseredünk a kudarctól. Az orgazmus összetett élmény, melyben a nemi szervek csak eszközök, az élmény az agyban történik meg, s ahhoz, hogy a bonyolult feltételek egy pillanatban egyesítsék minden energiájukat, sok feltételnek kell megfelelni.

Játék és intimitás

Az ördögi kör itt el is kezdõdik, hisz a nõ a jól megérdemelt klitorális és vaginális orgazmusára is igényt tart, nem beszélve a spriccelésrõl és a G-pont ingerlésrõl, mindezekkel saját magát stresszhelyzetbe kényszeríti, de partnerét is, aki retteg a kudarctól, hogy nem tudja kielégíteni szerelmét, ettõl kis szerencsétlenséggel erekciós problémái lehetnek, s az egész szexuális kapcsolat menthetetlenül elromlik. Adódik a kérdés ezek után, mi is a szex célja, ha nem az orgazmus? Mi a célja a nõnek és mi a célja a férfinak? A válasz egyszerûbb, ha a férfi oldaláról közelítünk. A férfi orgazmus többnyire az ejakulációt jelenti, pedig a magömlés pusztán egy járulékos jelenség, egy egyszerû, a gerincvelõben kiváltódó izomgörcs, ami persze az orgazmus utáni pillanatokban következik be, de nem szükségszerûen kell ennek így történnie.

Az orgazmus komplex élmény, bár szorosan véve, fiziológiai szempontból összehúzódások és tágulások sorozata. A magömlés nélküli orgazmusra a lehetõ legegyszerûbb példa a testileg éretlen fiúk orgazmusa, amit még Kinsey is dokumentált és tényként kezelt. A taoista szexualitás alapvetõ eleme is ez, a többszörös, egyre intenzívebbé váló férfiorgazmus titka is a mag visszatartása, azaz az ejakuláció nélküli orgazmus.

Ha tehát a férfiak esetében szétválasztható az orgazmus a testi kísérõjelenségektõl, akkor a nõk is megkönnyebbülten dõlhetnének hátra, nem kell hát mindenáron sikítozós rángógörcsöt produkálni ahhoz, hogy elhiggyék, kielégültek. A központban élõ, ám sok esetben öntudatlanul megélt szexualitás az orgazmus ismételt háttérbe helyezésével lassan visszatérhetne abba a mederbe, ahol a nemi szervek, a test és a lélek kielégülése nem elvárt formában történik meg, hanem az intimitás átélésével minden nap és minden emberben más és más formában. A szexualitás evolúciója azonban saját útján halad, s az orgazmushajszolás után következhet majd a megnyugvás, amikor a testek nyújtotta örömök, a nevetések és a fájdalmak felfedezése lesz az egyetemes érvényû divatirányzat, azaz a szex ismét a maga öröméért, energetizálásáért és intim közelségéért esik meg két ember közt.

[origo]