Kamionkaland (18+)

Tizenhét évesen még javában a lázadó tinédzser voltam, aki mindent ki akart próbálni, amit a szülei vagy a keresztény tanítások tiltanak. Így egyik nyáron elhatároztam, kipróbálom a kábítószert, bár ismerve annak a testre és a szellemre ható megállíthatatlan romboló hatását, csak az "ártatlannak" minõsített cannabist, közismert nevén a "füvet" szándékoztam kipróbálni. A fûhöz ekkortájt legkönnyebben hozzájutni Hollandiában, azon belül is Amsterdamban lehetett, így hát elhatároztam, nyári kalandomat ezévben egy kis holland kiruccanással kezdem.

Június közepén egy hétre meghívást kaptam Párizsba egy távoli rokontól, s így lehetõségem volt az Európa fõvárosának tartott metropolis közelebbi megismerésére. Az egy hétig tartó állandó jövés-menés, rohangálás azonban kifárasztott, s ekkkor döntöttem úgy, hogy hazafelé lazításképpen kihasználom az alkalmat, s megállok Amterdamban.

Úgy gondoltam a legolcsóbb és egyben legizgalmasabb megoldás, ha stoppolok. Párizsban vonatra szálltam, s Gonesse-ban kiálltam az autópályához vezetõ út szélén. Délután 3-4 lehetett már, tûzött a nap, s én kedvenc nyári ruhámat vettem fel: egy nagyon vékony, lenge, drapp színû dresszt, melyet sötétbarna színû stilizált virágformák tarkítottak. Elõlgombolós volt, egészen a ruha pereméig, hátul a fenék felett kb. 5 centiig teljesen kivágott. Szerettem ezt a ruhát, mert nagyon jól szellõzött, soha nem volt melegem benne, a bugyi alatt 2-3 ujjnyira lógott csak le, s hála az elülsõ gombsornak, tetszés szerinti mértékû "belátást" lehetett elérni vele a gombok kiengedésével.

A sors úgy hozta, hogy nem volt szerencsém aznap, kicsi forgalom volt az úton és a kocsik többsége csak a közeli Thillay-ba és Roissyba tartott. Az ég beborult, s egy hirtelen nyári zápor zúdult rám. A vékony ruha nem sokáig bírta, pár perc alatt teljesen eláztam. Éreztem, ahogy a hideg esõ a fejemrõl akadály nélkül csurog le a mellemen a lábam közé, majd onnan a lábaimon végig a földre. Eleinte jólesett a hûsítõ zuhany, de aztán szél támadt és komolyan fázni kezdtem. Már öt óra lehetett, mikor egy kisebb kamion közeledett. Dudált egyet, megállt, én pedig dideregve kapaszkodtam föl a vezetõ mellé sporttáskámmal. Kedves, ötvenes, mackós férfi volt. Mivel látta, hogy eláztam, gyorsan bekapcsolta a fûtést, majd termoszából forró kávét töltött nekem. A kimerültségtõl rögtön hátradöntöttem fejem s megpróbáltam szundítani kicsit. A rádióban halkan kellemes zene szólt.

Kis idõ múlva kinyitottam fél szemem, mert éreztem, a ruhám elkezdett száradni. Hirtelen nagyon megdöbbentem. Mivel a ruhám a hideg esõben végig begomboltam, úgy hittem, testem biztonságban van. Arra azonban nem gondoltam, hogy a víztõl ennyire átlátszó lesz, s a testemhez tapadva ennyire megmutatja domborulataim. A vékony szövet teljesen rátapadt bõrömre, a hideg megmerevedett sötétbarna mellbimbóim tökéletesen láthatóak voltak így ruhán keresztül is. Megijedtem, hogy testem ennyire kitárom ennek az ismeretlen, s ráadásul nem túl vonzó férfinak, de aztán gondoltam, a ruha úgyis hamarosan megszárad, így megszûnik a kitárulkozás. Végülis természetes, hogy a ruha esõben átázik és rátapad az emberre. Lehunytam hát félig nyitott szemem, s próbáltam pihenni. Kis idõ múlva mozgolódást éreztem, jobb szemem résnyire kinyitva láttam, ahogy a sofõr megfésüli kopaszodó fejét, majd a visszapillantó-tükröt állítgatja.

Mikor megtalálta a megfelelõ pozíciót, szája elvigyorodott és mereven bámult a tükörbe. Láttam, hogy tekintete lefelé irányul, s ekkor lettem figyelmes, hogy ruhám alja felcsúszott, önkénytelenül széttárt combjaim között fanszõrzetem jócskán kibukkant. Gondoltam, hát jó, legyen meg az öröme. Testem még mindig elég vizes volt, így combjaim nem zártam össze, hadd száradjon ott is. Mivel nyáron nagyon ritkán hordok alsónemût, így a puncimra áradó levegõmozgás nem is tûnt fel, természetesnek hatott. A sofõr tovább bámult. Kisvártatva lekanyarodtunk és megálltunk. A sofõr kiszállt és a pihenõhelyen fekvõ boltba sietett. Kihasználva az alkalmat, elõkaptam sporttáskám elülsõ zsebébõl kis piperetükrömet, s megnéztem, mi az, aminek így örül a sofõr. Elvégre egy kis szõrpamacs nem nagy attrakció.

Ám mikor a tükörbe belepillantottam, elállt a lélegzetem. Mivel már régen borotválkoztam, elég szép kis bozót nõtt a lábam között. A ruhámról és felsõtestemrõl lecsorgó esõvíz itt, a bozótosban megrekedt, ettõl a puncim teljesen átázott. Mindezt tetézte, hogy a nap már lemenõben volt és vörösösen izzó fénye pont szembe sütött. Puncim így fényárban úszott, s a vöröses fényben sötétbarna bozontosom és szeméremajkaim erõteljesen csillogtak a nedvességtõl. Nem mondom, valóban lenyûgözõ látvány tárult a szemem elé, szinte rávetettem magam, pedig saját testem láttam. Ekkor örökre megjegyeztem - s ezt a késõbbiekben potenciális férfiak becserkészése esetén a gyakorlatban is sokszor hasznosítottam -, hogy különbözõ szögbõl nézve merõben más látványra kell számítani, s ez sokszor valóban megdöbbentõ különbséget takarhat. Ezért ettõl kezdve azt a kis tükröt mindig magamnál hordtam, hogy alkalom adtán meggyõzõdhessek arról, vajon mit is mutatok meg magamból. Hasznos tanácsként ajánlhatom minden nõnek, hogy ezt mindig tartsa szem elõtt, ezzel kellemetlen perceket kerülhet el vagy kellemeseket idézhet elõ, ha a helyes szöget "kínálja fel".

A látványon felbúzdulva, gondoltam emlékezetessé teszem sofõröm napját, hiszen olyan kedvesen viselkedett, s láthatóan nem volt agresszív velem szemben. Kissé lejjebbcsúsztam az ülésen, ezzel feljebbtolva ruhám szegélyét. Ebben a pózban már kb. 10 centi látszott fanszõrzetembõl. Combjaimat szélesebbre tártam, bal lábam a padlón hagytam, jobb combom viszont felhúztam és sporttáskámra helyeztem. Így sikerült magam bámulatosan kitárni, térdeim között majd\" egy méter volt. Szõrszálaim egy kicsit elegyengedtem, ajkaim széthúztam, hogy húsomból is minél több látszódjon.

Láttam, amint a sofõr kilép a bolt ajtaján, kezében vagy tíz doboz német sörrel, s továbbra is alvást színlelve karjaim magam mellé fektettem. A sofõr beszállt, elindultunk. A mosoly hamarosan visszaült arcára, s látva, hogy alszom, már nemcsak a visszapillantóból nézett, hanem idõnként odahajolt hozzám, s 15-20 centirõl bámulta a lemenõ napban vörösösen csillogó, már száradó puncim. Bár próbálta visszafojtani, forró lehelete néha megcsapta csiklóm és nedves lukam. Centiméterrõl centiméterre tüzetesen megvizsgálta puncim, szinte már úgy éreztem, megszámolja szõrszálaim. Mindezt borzasztó izgalmasnak találtam, hiszen éreztem, agressziótól nem kell tartanom. Karamboltól annál inkább, emiatt kicsit izgultam is, bár semmi nem történt. Hamarosan valóban elaludtam. Nem tudom mennyi idõ után, de arra ébredtem fel, hogy egy erõs, szõrös kéz kigombolja ruhámat.

Már a köldökömnél tartott és csak két gomb volt hátra. Ruhám már csontszáraz volt, így nem is tapadt hozzám, s ezért nem is igazán éreztem, mikor lassan, nagyon óvatosan jobb kezével a sofõr széthúzta kigombolt ruhám mindkét irányban. Bal kezével vezetett, s a koromsötét estében csak a szembejövõ autók fénye és a gyér megvilágítás nyújtott egy kis fényt. Ott ültem, elõl teljesen meztelenül, továbbra is szélesre tárt combokkal. Puncim már azóta teljesen megszáradt, mint ruhám és egész testem, s egyáltalán nem fáztam. Továbbra is ment a fûtés, gondolom pont ezért. Nagyon óvatos volt, egy ujjal sem ért hozzám. Kellemesen éreztem magam. Láttam, ahogy bal kezével elõveszi farkát és verni kezdi. Nem volt rossz farka, normál méret, eres, hatalmas sötétvörös makkal, de sehogy sem kívántam meg. A mûszerfalon lévõ órára pillantottam: hajnali fél három volt. Fáradt volt, megint elaludtam.

Mikor újból magamhoz tértem, már reggel volt, megint egy pihenõhelyen voltunk, s láttam, ahogy a sofõr a kocsi felé közeledik, kezében két papírdobozzal. Magamra pillantottam. A ruhám begombolva, s még a lábam között is befedett a ruha. Beszállt, a kezembe nyomta az egyik dobozt. Reggeli, kávé. Tankoltunk és továbbmentünk. Elcseverésztünk az idõjárásról és a politikáról. Hamarosan megérkeztünk Amsterdamba. Megköszönte a társaságot és elbúcsúztunk. Arcán még mindig az a mosoly. Egy gentleman. Boldog voltam, mert boldoggá tudtam tenni egy embert, hacsak rövid idõre is, s ez nekem is kellemes perceket szerzett közben. S mindez teljesen veszélytelenül. S íme, Amszterdam.

Forrás: elkem.uw.hu

[origo]