Bizarr fétisek

Cigaretta

A cigaretta, azaz a dohányzás fetisizálása meglehetõsen gyakori fétis, elég, ha a több száz fejünkben kavargó filmjelenetre gondolunk, miknek láttán nemcsak a dohányosokból szakad fel apró sóhaj a moziban, de - a szagmentességnek hála - a nikotinmentesek is érzik azt a valami pluszt, mikor valaki jelentõségteljesen cigarettázik a vásznon.

Tagolhatjuk alfajokra is a jelenséget, mint szivarfetisiszták, szivarkafetisiszták, a vékony cigaretta fetisisztái vagy a hagyományos vonal szenvedélyes szerelmesei. Lelkesedésük pedig a cigarettázás aktusára irányul, mikor a számukra vonzó nõ rágyújt, ahogy a füstöt szívja, fújja, ahogy a cigarettát tartja. Vannak, akik a francia szippantás rabjai, annak a stílusnak, mikor a füstöt valaki kiengedi a száján, majd azonnal beszívja az orrán - sokakra ez különösen izgatóan hat. Egyeseket a dohányzás látványosan erotikus része izgat, de van, aki arra gerjed inkább, hogy a dohányzó nõ mintegy a lázadás megtestesítõje a társadalmi normákkal és a nõi szereppel kapcsolatos elvárásokkal szemben.

Szobrok, manökenek

Eme nem túlságosan gyakori fétisnek a tárgya eredendõen a (többnyire, de nem szükségszerûen) meztelenszobrok iránti rajongás, de némi jelentésbõvülésen esett át a szakkifejezés az évek során, így ma már a babák, próbababák, guminõk iránti megrögzött izgalmat is az agalmatofília szóval illetik, más néven pigmalionizmusnak nevezik. (Természetesen Pygmalion legendája után, akirõl Ovidius Átváltozásai-ban is olvashatunk, õ a szobrász, aki szerelemre lobbant egy szobor iránt.)

Az élettelen testek utáni szexuális vágy, ami sokszor furcsa érzelmi szinteket is vonz, érzékletesen jelenik meg a RealDollok szerelmeseinek mindennapjaiban, akik nem pusztán szexuális igényeiket elégítik ki egy szilikonnõ segítségével, hanem bizarr, párkapcsolat jellegû szerepjátékot ûznek velük.

Belly punching

Igen érdekes és meglehetõsen sokkoló videók lepték el a világhálót belly punching hívószavakkal. Bár elvileg mindkét nem ûzheti ezt a kedves elõjátékot, többnyire mégis két nõ ütlegelését láthatjuk. A szenvedély nem más, mint egymás tiszta erõbõl való gyomorszájon vágása. Belly punishment néven, sõt, breast punching néven is rákereshetünk, ha úgy érezzük, izgatóan hatnak ránk a durva, vér nélküli, erõszakos képek.

Érdekes módon nem a BDSM világba tartozó fétisrõl van szó, inkább a meztelen birkózás, a catfight és társainak továbbfejlett változatával állunk szemben. Hogy miért lett népszerû fétis belõle, kérdés, talán a kínálat fokozódott, az elborzadás kíváncsisága vagy más van mögötte, mindenesetre legalább akkora szörnyülködõ tábora van a gyomrozásnak, mint ahányan örömüket lelik benne. A résztvevõk fájdalma és élménye egyesek szerint azt az állapotot hivatott felidézni, mikor a szexuális vágy, a másik szépségének látványa szó szerint elakasztja lélegzetünket.

Taposás

Szintén létezõ parafília, mikor valaki abban leli örömét, pontosabban arra gerjed, ha partnere a szeme láttára tapos agyon élõ vagy élettelen tárgyakat. Taposni szinte bármit lehet, de klasszikus elszenvedõi a rovarok, kisebb emlõsállatok (többnyire rágcsálók), csúszómászók, férgek. Persze szelídebb, állatvédõ taposófetisiszták porrá zúzhatnak játékautókat, gyümölcsöket, cigarettacsikkeket, s maga a fetisiszta lehet az is, aki a taposást végrehajtja. A rombolás többnyire lábbal történik, mezítláb vagy cipõben, így lábfetisiszták elõnyt élveznek a parafília kialakulásának esélyeit illetõen.

Állatok hobbiból történõ megölése azonban szerencsére a legtöbb országban bûncselekmény, s bár a parafília valóságosságát olykor vitatják, létezésére találunk tényeket. Petíciók és tiltakozások is számtalanszor bejárták már a világot a témában, sokan és sokféleképpen cáfolták is már az eredetinek tartott vagy csak emlegetett videofelvételeket. Akárhogy is, az egyik ismert film, a Smush még az IMDb-n is jegyzett, s az Egyesült Államokban társaságba is tömörültek a taposás barátai. No persze legtöbb esetben a szenvedély kimerül a fantáziálásban, azaz csak álmodoznak róla, hogy õk apró bogárkák, akiket agyontapos egy minél nagyobb láb, a fetisiszták ugyanis arra a kiszolgáltatott, alávetett, tehetetlen helyzetre vágynak, mikor egy nõ lábai alatt, halált osztó tûsarkai nyomásában tehetetlenül vergõdnek. A többség emberségesebb módját választja a megvalósításnak, azaz csak saját testükön tapostatnak a partnerrel. Mindazonáltal bírósági ítélet is született már hasonló ügyben.

Robotfetisizmus

A robotfetisizmus, más szóval technoszexualitás a robotok, ember-jellegû vagy embertõl elrugaszkodott robotok, mûlények iránti olthatatlan szenvedélyt jelöli. Persze túlmegy ez az egyszerû érdeklõdésen és rajongáson, a robotfetisiszták magukra is öltik ezt a kinézetet, jelmezeket hordanak, vagy párjukat öltöztetik robotoknak, hogy így nyerjenek szexuális stimulációt. Kisebb csoportot alkotnak azok, akiknek fantáziája a transzformerek világa felé mozdul, ám õk már átmenetet képeznek a szoborfetisiszták felé. Az elsõ és legfontosabb fantázia, hogy legyen egy tökéletesen mesterséges partnerük, egy android, aki lehetõleg az uralmuk alatt áll, és semmi emberi nincs benne.

Második számú fantázia az átváltozás, az egykor ember volt, mostanra robottá lett típus. A robotfetisiszták között igen nagy eltérést mutat, hogy kit mi hoz izgalomba, van, akinek elég a fantázia, van, aki a jelmezekhez, megfelelõ mozgáshoz nyúl, de olyan is van, akinek a hangaláfestés is nélkülözhetetlen eleme a kielégülésnek. Nehezebb helyzetben vannak, akik az antropomorf androidokra buknak, akik esetleg kábeleiket is fölfedik elõttük, hiszen ennek kiélésére igen limitáltak a lehetõségek, lévén hogy androidok még nem vásárolhatók. A fantáziálás mellett itt lép be a szerepjáték, az internet, a fikciós rajzfilmek, animék, a RealDollok világa.

Állati szerepjáték - pónifétis

Ember-állat szerepjátéknak vagy pónifétisnek nevezik azokat a szexuális játékokat, amikor az aktus egy vagy több szereplõje egy létezõ - legtöbbször kutya, ló, farkas, macska, oroszlán - vagy képzeletbeli (nem létezõ) állatot alakít, állati hangokat hallat, felveszi az állatra jellemzõ mozgást, pózt, néha pedig kosztümökkel is hangsúlyozásra kerül az állatszerep. Pónijáték során van, hogy a partner is állatot alakít, az esetek többségében azonban jellemzõbb, hogy idomár, lovagló, szigorú gazda és ki tudja még miféle szerepbe bújnak. Ilyenkor meglovagolják, földrõl etetik, lábbal böködik a másikat, de az is elõfordul, hogy valamilyen szerkezetet erõsítenek rá, amit húzniuk, cipelniük kell.

Sok esetben hangsúlyossá válik a játék szadomazó jellege, a felek között kialakul a felettes-alárendelt (állati szintre süllyedõ) viszony, és pórázzal, zablával, ostorral és egyéb idomító eszközökkel fenyítik be egymást a felek. A pónijáték durvább változatában a szerepjáték bestiálisnak is nevezhetõ, a felek nem veszik emberszámba az állati szerepbe bújt felet. A kutyaszerepbe kényszerített félnek például csak az ugatás megengedett, a földön aludhat, a földrõl ehet, és pórázt kell viselnie.

[origo]