A nõi ciklus mélységeirõl

A menstruációval kapcsolatos információk, jelen kultúránkban és társadalmunkban többnyire diszkréten kezelendõ magánügynek minõsülnek, minden törekvés arra irányul, hogy a külvilág semmit ne vegyen észre az egészbõl, se testileg, se lelkileg ne mutassuk jelét ennek a természetes folyamatnak. (Persze a reklámok és a kozmetikai ipar folyamatosan a figyelem központjában tartja a nõi váladékokat, így a menstruálást is, ám a hirdetett termékek alapvetõ célja az észrevétlenség.) Pedig ahogy testileg, úgy lelkileg is megviselheti a nõt saját ciklusa, miközben elvárt, hogy teljesítménye ne ingadozzon, hogy munkavégzése kiegyensúlyozott legyen.

De hogyan is lehetne az, ha szinte napról napra változik benne minden, egy két lábon járó vegyi üzem hullámzó teljesítményét kell összehangolnia, s értelmeznie minden hónapban. Az elhallgatás, tabutéma-jelenség hátterében sokszor az ismeretek hiánya rejtõzik, s az ebbõl fakadó félelem, ami érthetõ is lehet egy ilyen erõsen hangulatformáló jelenség esetén, ami ráadásul szoros összefüggésben áll egy égitesttel, a Holddal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy talán még sosem éltünk olyan korban, mikor a nõk gyermekszülési életkora ilyen magas lett volna, így sokkal hosszabbá vált az az idõszak, mikor a nõknek aktív dolgozóként kell szembenézniük a havonta érkezõ, olykor tényleg nehéz napokkal.

Kulturális szokások

Hagyományosan számos kultúrában elválasztották a menstruáló nõt a csoporttól, minek okát sokan abban látják, hogy egy vérszagot árasztó személy komoly veszélyt hozhat egy egész közösségre, ám ezen jóval túlmutató okai is vannak a gyakorlatnak. A megtisztulás, félrevonulás a nõ igényeivel is nagyban összecsenghet, de az elkülönülésnek egészségügyi szempontjai is lehetnek, a menstruáló nõ ugyanis alkalmas ugyan a szexuális együttlétre, sok esetben kifejezetten vágyik is rá a nõ, de számos kutatás eredménye mutatja, a fertõzés veszélye ekkor különösen magas. Új-Guineában, egyes törzseknél a menstruáló nõket külön kunyhóba költöztetik, ahova férfiak soha nem léphetnek be. Az elkülönülés ideje alatt külön tûzhelyt használ, csak nõnemûnek tekintett növényeket fogyaszthat, nem ehet vadhúst, kutyát és egyéb csemegéket, csak disznót.

Az ötödik napon, tisztálkodás után elõjön, fehér vonallal megjelöli magát, hogy jelezze, immár megtisztult. A hiedelem szerint a vérzõ nõ veszélyes, megpillantása a férfit nemzõképtelenné teheti, megbetegítheti. Hasonló szokások a természeti népek többségénél megfigyelhetõek, s egyes vallások, mint amilyen a zsidó is, alapvetõ követelménynek tekintik a nõk vérzés alatti elkülönülését és a vérzés utáni tisztulást, ami egyértelmûen egészégügyi szempontokat vesz figyelembe. A valós ok-okozati összefüggések a szokások kialakulásának idején valószínûleg még nem voltak ismertek az emberek elõtt, de megfigyeléseikre hagyatkozva alakították ki a legjobbnak vélt gyakorlatot, amit észrevétlenül ruháztak fel rituális szokásokkal.

A ciklus és a nõi lélek

Ám mindezek csak a menstruációs ciklus látványos és egyértelmû vonatkozásaira adott közösségi reakciók, pedig a ciklus folyamatosan hat a nõ fizikai és lelki állapotára, ami legalább olyan intenzíven befolyásolhatja szorosan vett környezete életét, mint a vérzõ napok. Egyik oldalon ott a vélt tudás, a hiszti a menstruáció elõszele, a szexet is sokan kerülik a hormonokra hivatkozva, tehát alapszinten elfogadottnak tûnik, hogy a hormonok néha átvesztik az uralmat, de mégis oly kevés az, amit valójában tudunk a ciklus és a nõi lélek összefüggésérõl, és arról, ahogy mindez a szex utáni vágyat vezérli. Sem a gyógyszeriparnak, sem az orvoslásnak nem szolgálna gyümölcsözõ, dollármilliárdokat hozó eredményekkel, ha fel akarnák térképezni ezt a területet, így eleddig nem készült komoly, átfogó vizsgálat a témában, de született milliárdnyi magánkísérelt, hisz nincs nõ, aki ne érezné olykor az elsöprõ vágyat, máskor meg az érintésre is elborzadó elutasítást. (Persze a nõi libidó külsõleg  befolyásolható természetét kutatják, de ezek nem a menstruációs ciklus természetesen hullámzó szexéhességét veszik alapul.)

Ha megkérdeznénk, valószínûleg a nõk túlnyomó többsége egyetértene abban, hogy a ciklus bizonyos napjain sokkal szexisebbnek, kívánatosabbnak és felizgultnak érzik magukat, ám abban már nem lenne ilyen nagy az egyetértés, hogy ez mikor is következik be pontosan. A változásokat érzõ nõk fele a ciklus felére tenné a szexéhesebb napokat, az ovuláció idejére, míg a másik fele inkább a vérzést közvetlenül megelõzõ napokra, vagy a vérzés idejére. Mindezzel párhuzamosan sokan orgazmuskészségükben, sõt az orgazmus típusaiban is különbségeket éreznek, ami mind a ciklus során bekövetkezõ fizikai változásoknak, mind a hormonok okozta hangulati változásnak egyaránt betudható.

A ciklus értelmezésének szintjei

A nõi ciklust nem csupán biológiai szempontok szerint vizsgálhatjuk, bár kétségkívül ez a legkönnyebben befogadható magyarázata mindannak, ami történik, ennél sokkal komplexebb jelenségrõl beszélünk, ami az alábbi szinteken értelmezhetõ:

1. Fizikális vagy biológiai változások sorozata, minek során a hormonok valódi változásokat eredményeznek a ciklus ideje alatt, s mindennek legfõbb célja, hogy a nõ megtermékenyülhessen. Ennek elmaradása okozza a vérzést, majd minden kezdõdik elölrõl.

2. A lunáris vagy Hold-alapú értelmezés figyelembe veszi a Hold élettani hatásait, az égitest ugyanis hasonlóképp, 28 napos ciklus alatt járja végig az újholdtól a teliholdig vezetõ utat. Ezen perspektíva szerint a Hold az, ami a nõi testtel és lélekkel kapcsolatban áll, így a Hold felelõs a termékenységért és az érzelmi állapotért. A modern tudományok és a hormonok ismerete elõtt általánosan elfogadott nézet volt, hogy a nõi ciklus a Holdat követi. Mai napig ismert a jelenség, hogy a termékenységi idõszakon kívül is terhesség jön létre, amit sokan szintén a Holddal magyaráznak. Ennek értelmében születésünk napján lévõ Holdállás egész életünkben termékennyé teheti az azonos Holdállású napokat. Az emberek hangulatára nyilvánvaló befolyással bír az égitest, gondoljunk csak a teliholdas éjszakákra, de erõs hatásának köszönhetõ az ár-apály jelenség is, befolyása tehát megkérdõjelezhetetlen.

3. Spirituális síkon a nõi ciklus szakaszai egy úgynevezett nõi energiakör állomásainak felelnek meg, s a négy alapvetõ nõi archetípust éli meg minden nõ, minden hónapban. Ezek a szûz, az anya (vagy királynõ), a varászlónõ és a vénasszony, s nem mellesleg felfedezhetjük benne a Hold négy fõ állását is, s sok mindent megmagyarázhat a nõi szeszélyességrõl is.

A szûz

Sok fajta szûz létezik, de közös archetipikus tulajdonságuk értelmében tiszták, függetlenek, önbizalommal teliek, nyíltan kifejezik vágyaikat, lendületesek és általában partner nélküliek. Természetesen a vérzés utáni elsõ fázisról beszélünk. Azt hihetnénk, a szûz állapot szüziességgel, aszexualitással társul, de nem feltétlenül van ez így. Sok szûz nyíltan kifejezi szexuaéitását, büszkén és szégyen nélkül vállalja, azzal a magabiztossággal, hogy mindezt nem befolyáolja más, se partner, se házastárs, ez pusztán belõlük fakad.

Az anya

Ebben a szakaszban a gondoskodás, önfeláldozás, teherbírás, a kreatív energiák kiteljesedése a jellemzõ. Az anya az, aki életet ad - vagy néha elvesz. A nõ ekkor társat, egyesülést keres, a szexualitás megélhetõ, s nagyban érzelmi és kreatív is. Minden szinten a kreatív energiákat, a vonzerõt és a termékenységet sugározza magából. Az ovuláció ideje is ekkorra esik, az archetípus egyik oldala szerint ekkor nõ alapvetõ mozgatórugója, hogy utódot akar MOST, a saját kiteljesedésére, míg a másik típus, a férfi továbbörökítése miatt teszi ugyanezt.

A varázslónõ

Az ovuláció után a nõ elkezd magába fordulni, a hormonális változások is egész más irányt vesznek a ciklus közepén. Sok esetben ez a visszavonulás idõszaka, a hangulatváltozások, ingerlékenység ideje, nevezhetjük akár premenstruációs idõszaknak is. Ezen idõszak alatt sok nõ elkezd elégedetlenkedni életével, és változásokra, megkönnyebbülésre, szabadulásra vágyik. Fogékonnyá válik a nagy, spirituális gondolatkörökre, valahol a valós világ és az univerzális tudás közti birodalomban mozog, naív és befolyásolható, de bölcs és beavatott is egyben. Sokan bizonytalanná válnak magukban, és a környezetük visszajelzéseit tévesen ítélik meg.

A boszorkány

Ez a vérzés ideje, s az archetípus nem épp a legbarátságosabb képeket idézi fel. A vénasszony- boszorkány hagyományosan aszott banya formájában mutatkozik meg, kinek kiszáradtak az életnedvei, aki féltékeny a fiatalokra, terméketlen, nem vonzó, de ezeken túllépve bölcsességgel is társul. A boszorkány tudja, hogy halál nélkül nincs újjászületés, hogy megtisztulás nélkül nincs tisztaság. Tudja, hogy el kell engedni ahhoz, hogy újra feltöltõdhessünk, és egyfajta szabadságot is átél, mert idõlegesen mentes azoktól a nyomásoktól, amik a fiatal nõket érik, nem kell szépnek, vonzónak, alkalmazkodónak, gondoskodónak lennie. Ez a megtisztulás, a bölcs elvonulás idõszaka.

Mindezek ismerete és nyomonkövetése magunkban hónapról hónapra, segíthet megérteni a bennünk lakó nõt, a változásokat, segít kiegyensúlyozottabbá válni, és felismerni, nem vagyunk futóbolondok, egyetemes törvényszerûségek csapódnak csak le rajtunk. Önmagunk megfigyelésével fejlõdik önismeretünk, közelebb kerülünk saját nõiességünkhöz, s felismerhetjük még termékenységi idõszakainkat is. Nõiségünk megértése nem csak a felismerésben segít, de önbizalmat is ad, szellemi és lelki fejlõdésünket ugyanúgy elõmozdíthatja, mint szexuális életünk fejlõdését és értelmezését.

Ösztrogén és progeszteron A menstruációs ciklus két legmeghatározóbb hormonja többek között a petefészek által termelt ösztrogén és progeszteron. Az ösztrogénszint csúcsa az ovuláció idejére tehetõ, amikor megnõ a szexuális vágy, ami egyáltalán nem véletlen, hiszen ekkor a legtermékenyebb (és a legkívánósabb) a nõ. A progeszteron-szint emelkedése a legtöbb nõnél irritációt, depressziót, csökkenõ teljesítõképességet, érzékenységet és alvatlanságot okoz.

A menstruációs ciklus, azaz a nõ hormontermelésének folyamatosan ismétlõdõ változásai sokszor, mintha átvennék az irányítást az egyén döntési mechanizmusai felett, ami egyrész felettébb bosszantó, de ha megismerjük, gyönyörködhetünk benne. Átélhetjük az érzelmi labilitást, a változó fizikai teljesítményt, a sírógörcsöket, a ne érj hozzám napokat és az azonnal dugjunk napokat is. Persze, minden nõben másképp csapódnak le a hormonális változások, de az alapvetõ tendenciák azonosak. Hogy megértsük, minek is köszönhetõ mindez, fel kell frissítenünk mindazt, amit elviekben tudunk a nõi ciklusról.

[origo]