Így akarok szexelni!

Az még csak a kisebbik baj lenne, ha párunkkal nem osztanánk meg legbelsõbb vágyainkat, fel-feltörõ képeinket, de sok esetben ezt saját magunknak sem valljuk be, pedig a két felismerés, szexuális horizontunk tágulása e két esetben egyszerr történhet meg. Az elfojtások mesterei vagyunk, és nemcsak a fantáziák terén mutatkozik ez meg, de társadalmunk minden bizonnyal tömegével rejti azokat a látens homoszexuálisokat, akik maguknak sem vallják be, mi vagy ki is tenné õket igazán boldoggá, és akkor a biszexuálisok széles skáláját még nem is említettük.

Nemcsak az egyháznak, Freudnak is megvolt a véleménye a tisztátalan gondolatokról, legyenek azok a fantáziák vagy az azonos nemûek iránti vonzódás, esetleg egy fétis rejtett szorítása, bár kétségkívül nem volt akkora hatása olyan széles néprétegekre, mint a vallási tilalmaknak. Freud szerint egy boldog ember sosem fantáziál, csak az, aki elégedetlen szexuális életével, sokan ma is azt gondolják, a fantázia a hiányos, nem kielégítõ nemi élet pótléka, s ez lehet a magyarázata a titkolódzó házasságoknak is.

Fûrész helyett kalapács

Hogyan is mondhatnánk el párunknak, akivel elvileg kielégítõ szexuális kapcsolatunk van, hogy mi gerjeszt fel bennünket igazán, anélkül, hogy zavarban lennénk, hogy ezzel porba  hajítanánk mindazt, ami eddig volt, vagy hogy elrettentenénk párunkat, családunkat attól az embertõl, akit eddig megismertek bennünk. Túlérzékeny és szemérmes társadalmunk és apróbb közösségeink megkövetelik tõlünk (no és persze mi magunk is), hogy szexualitásunk ezen rejtett oldalait ne a konyhaasztal fölött lökjük oda egy "anya, apa, buzi vagyok", vagy "drágám, legközelebb dugj fenékbe a kalapáccsal" mondatba burkolva. De akkor mégis milyen technikák lehetnek célravezetõk egy-egy feltárni való helyzetben?

Az ellaposodott szexuális élet, a menetrendszerû fûrészelés korszaka talán már kicsit késõ annak sarkaiból való kiforgatására, bár a bátrak azt is megtehetik, sõt, talán meg is kell tenni. Ennek elsõ és legfontosabb lépése, hogy saját szexualitásunkkal legyünk tisztában, igyekezzünk szabadjára engedni fantáziánkat, érezzük otthonosan magunkat annak világában, s tekintsünk mindezekre teljes egészként, olyan különleges világként, ami csak ránk jellemzõ, és szeressük is meg. Hála az internet arctalanságának, pillanatok alatt rájöhetünk, semmivel nem vagyunk egyedül, nincs olyan fétis vagy vágyálom, amin ne osztozna sok ezer vagy millió embertársunk. Ez a feltérképezõ lépés mindenképpen segít benne, hogy végre kibeszélhessük, mi feszít minket régóta, vagy hogy egyszerûen bizonyosságot szerezzünk arról, nemhogy normálisak vagyunk, de valamiféle egyetemes emberi jellemzõ ragadott minket magával, amiben semmi szégyellnivaló sincs.

Ebben a fázisban könnyen eldönthetjük azt is, fantáziánk tárgya alkalmas-e arra, hogy azt a való életben is megvalósítsuk, hisz az is kiderülhet, mindez csak elméletben izgat minket - ha viszontlátjuk képek formájában, vagy elképzeljük, hogy valóban átéljük, már nem is tûnik annyira vonzónak. Természetesen itt nem a megerõszakolós, durva, esetleg nekrofíliás fantáziákról beszélünk, amik egyébként többnyire valóban csak titkos s így ártalmatlan fantáziák szintjén élnek. Ha azonban az internet segítségével vagy saját önismeretünk birtokában biztosan tudjuk, hogy eljött az ideje annak, hogy végre megosszuk és kiéljük legtitkosabb vágyainkat, ideje a tettek mezejére lépni.

Szex közben nyögve

Két járható út mutatkozik meg leginkább, s mi ezek közül is inkább az elsõre szavazunk, ez sokkoló lehet ugyan, de mindenképpen hatásos, és az esetek többségében kifejezetten pozitív fogadtatásra lel. Ez nem más, mint a szex közbeni kinyilatkoztatás. Képzeld el, hogy szexelés közben, pont, mikor mindkettõtök izgalma a tetõfokára hág, mikor már semmi másra sem tudsz gondolni, csak arra, ami történik veled, szinte annak sem vagy tudatában, ki is van rajtad, alattad, benned, tehát ebben a gátlások és félelmektõl elvileg megszabadított állapotban még jobban elengeded magad, és egyszerûen kimondod, mire vágysz.

Ha már egyszer eleresztetted magad, ne keresd a szavakat, mondd ki úgy, ahogy jön. Ha durva, hát legyen durva. Ha finomkodó, legyen finomkodó. Tegyük hozzá, többnyire vulgárisan esnek ki ezek a szavak a szánkon, hisz nyelvünk sem alkalmas a szex közvetlen, ám mégis barátságos kifejezésére, de a tapasztalatok azt mutatják, ez a legkevésbé sem szokott gond lenni, sõt. Sokan kifejezetten szeretik, ha partnerük csúnyán beszél szex közben, képzeljük hát el, ha mindez egy õszinte, mélyrõl jövõ vágy kíséretében hangzik el, ami egy megfelelõ pillanatban nem lehet más, mint izgató. A szex gyönyöreinek csúcsán, ha párod füledbe hörgi, "istenem, bárcsak kinyalhatnék valakit, miközben bennem vagy", csak ösztönzõleg hathat az elkövetkezõ percekre.

Lassan hat...

Ha pedig kimondtad, túl vagy a nehezén. Olyan gátat szakítottál át, ami nem tûnhet el nyom nélkül, ami, ha nem is beszéltek róla rögtön szeretkezés után, napokra ott marad a levegõben, s vagy egy alkalmas pillanatban belefolyik a beszélgetésbe, vagy a következõ szex alkalmával bonyolódik tovább a történet, mikor párod egy szintén heves pillanatban visszakérdez, esetleg megoszt veled valami hasonlóan sokkolót. Annyi bizonyos, hogy reakció nélkül nem marad a tett, de ha mégis, hát vessük be újra a trükköt, vagy térjünk rá a B tervre. Szintén a hétköznapokból kissé kiragadott és a legkevésbé zavarbaejtõ módja a fantáziák megosztásának, ha fizikai távolságot tartva avatod be a másikat titkaidba. Történhet ez napközben, e-mailezés közben, csetelés alkalmával, sms-ben, de hatásos módszer lehet az is, ha otthon alakítod ki ezt a kis távolságot.

Menj át a másik szobába, és hívd fel a mobilján! Kezdj bele egy szerepjátékba, mintha telefonszexet kezdeményeznél, és meséld el neki, mit tennél, ha itt lenne, mit tennél, ha más is itt lenne, ha különbözõ tárgyak vagy helyszínek állnának a rendelkezésedre, ám ez esetben ne légy közönséges. Próbálj finoman hatni, vegyél fel egy teljesen új arcot, hisz ha már egyszer meghoztad azt a döntést, hogy újítasz és átlépsz önnön korlátaidon, mindegy, mekkora meglepetést okozol. Az esetek döntõ többségében a partner kezdeti zavarát hamar átveszi az öröm és a lelkesedés, hisz nem egyedül ültél a kíhûlõ szexulális életetek romjain, így õ is hálás és lelkes lesz az új fordulattól.

Mindennek pedig pont ez a lényege. Az utolsó gát ledöntése, s egyben egy õszinte, teljesebb szexuális élet kezdete, hiszen a fantáziák határtalanok, amelyeknek a megosztása már önmagában is vágykeltõ, de azok megélése is egy hosszú és élményteli folyamat. Ha bevált a módszer, ha partnered valóban jó partnered szexuálisan is, nagy lépést tesztek szexuális kultúrátok fejlesztése és egymáson keresztül önmagatok felismerése felé is. Ha azonban partnered elutasító, bezárkozó, esetleg megszégyenítõ reakciókkal válaszol kezdeményezésedre, legalább kibújt a szög a zsákból, és azzal a tiszta lelkiismerettel dönthetsz további sorsotok felõl, hogy te mindent megtettél a kapcsolat fejlesztése, javítása érdekében.

Komolyabb coming outok

Vannak helyzetek azonban, amikor nem a jó szexuális élet, hanem egy egész emberöltõnyi boldogság múlik azon, képesek vagyunk-e megtenni azt a lépést, ami szinte biztos, hogy sokak szemében ellenérzést szül majd, pedig ugyanúgy magánügyünk, mint az, ha guminõket akarunk dugni. A manapság divatos kifejezés, a coming out a nemi identitással való szembesülést, annak elfogadását és felvállalását jelöli, azaz annak kimondását, hogy homoszexuálisok vagyunk. Itt egy intenzív, komplikált és olykor fájdalmas  folyamatról van szó, hiszen ideális esetben az ember még fiatalon felismeri szexuális hovatartozását, esetleg kétlakiságát, jó esetben liberális szülõk gyermekeként éli meg a váltást, túlnyomórészt azonban a coming out (elõbújás) egy kevésbé örömteli idõszakot jelöl. Van, hogy házasságok bomlanak fel, gyermekeket hagy otthon az ember, kitagadottá és megsemmisültté válik, de az sem ritka, hogy a felismerés soha nem tör a felszínre, az illetõ elnyomja magában, nem szembesül/nem mer szembesülni nemiségével.

Ideális esetben azonban beindul a folyamat, képesek vagyunk olvasni a jelekbõl, saját nemünk képviselõi (is) felkeltik érdeklõdésünket, õket nézzük, velük álmodunk, vonzódunk hozzájuk, majd menthetetlenül felötlik bennünk a kérdés: "meleg vagyok?". Jön aztán az erõs elfojtás, a struccpolitika, ideig-óráig elvetjük magunkban a kérdést, és vagy eljön a szembesülés ideje, vagy örökre elássuk a problémát. Az angol szóhasználatban arra, aki nem lépi meg a coming outot, arra azt mondják: "live in the closet" vagyis a szekrényben marad, a szekrényben él, aki azonban feltöri az ajtót, az él.

A coming out meglépéséhez gyûjtsünk bátorságot melegtársaink példáiból, elég, ha Szetey Gáborra, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárára, Gyönyösi Nándira, Európa 2006-os meleg nNagykövetére gondolunk - tudva, hogy nem vagyunk egyedül -, akik melegségüket felvállava mernek boldogan élni. Biztos recept nincs, csak jó tanácsok, hiszen nincs két egyforma eset sem. Nincs ideális módja annak, hogy férjünkkel, gyermekeinkkel közöljük leszbikusságunkat, nincs tuti tipp a szülõi beszélgetésre sem, a legtöbb, amit tehetünk, hogy elõször magunkban tisztázzuk helyzetünket, és - az esetleges negatív következményeket felvállalva - bízva a józan ész és megértés erejében, õszíntén színt vallunk. Kérhetünk szakszerû - pszichológiai - segítséget, esetleg baráti vagy partneri támogatást, de ne foglalkozzunk a társadalom ítéleteivel, elõször a hozzánk legközelebb állókat gyõzzük meg a melegség természetes állapotáról, arról, hogy ez nem akarat vagy elhatározás kérdése, hanem egy állapot, amin változtatni nem lehet. Aki szeret minket, az túllép saját egóján, idõt kér, kérdez, tanul, mérlegel, és végül elfogad, aki pedig nem érti meg a változást, legtöbbször eltûnik az elõbújt életébõl.

Kötelezõ beismerés

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy különbség van a között, hogy mit lehet és mit kell kötelezõ érvénynel felfednünk a másik elõtt. Ez utóbbi kategóriába nyílvánvalóan a nemi betegségek - az AIDS, a szifilisz és társai - tartoznak, amik tudatos elhallgatása nem ismer bocsánatot, az õszinteség ilyen esetben nem lehet kérdés. Itt sem beszélhetünk gyors és fájdalommentes vallomásról, tisztán, helyzetünket nem szépítve kell beszélnünk betegségünkrõl, legyünk felkészülve a partner dühkitörésére, vádaskodásaira, kínzó kérdéseire, és végül, de nem utolsósorban döntésére. Lehet, hogy egy életre elveszítjük elõtte az arcunkat, lehet, hogy igazi társként mellénk áll, támogat bennünket, és szeretetbõl vállaja a további kockázatot, semmire nincs garancia, a lehetek száma végtelen, mégis, azon túl, hogy áldozatok vagyunk mi magunk is, általunk több áldozat nem születhet.

[origo]