Vigyázat, hamis a baba! (18+)

Ismertek a legendák, melyekben férfiak élettelen nõvel estek szerelembe, elég csak Pygmalion esetét említeni, ki a saját keze által készített szoborral, a tökéletes, imádott nõvel élte mindennapjait, míg Aphrodité szíve meg nem esett rajta, s élõ, hús-vér nõvé nem változtatta Galateát. A jelenség tehát nem új, az emberi lélekkel foglalkozó tudomány elõtt is ismert a szobrok és egyéb élettelen nõk fanatikus imádata.

Nem feltétlenül kórképpel állunk azonban szemben, az elmúlt években sikerkarriert befutott RealDollok elõdjének tekinthetõ guminõk vagy szexbabák valószínûleg mindig is jelen voltak az emberek életében, környezetében, bár hivatalos utalást csak a felfedezések korából találunk. Elsõ nevük is innen ered, dame de voyage franciául vagy dama de viaje spanyolul a tengerészek nõjét jelenti, vászonból szõtt rongybabát, ami a hosszú tengeri utakon a férfiak készséges segítõje volt. Karrierjének nagy ugrása a második világháború idejére tehetõ, ekkor a japán tengeralattjárók legénységéhez tartozott, és vitatott források szerint a német katonai fejlesztések egyik fontos programja volt, amit Borghild-projektként emlegetnek.

A forrás szerint a német hadsereg franciaországi tartózkodása alatt olyan jelentõs veszteségeket szenvedett a prostik által közvetített betegségek miatt, hogy az SS legfõbb vezetõsége (Himmler jóváhagyásával) programot indított, hogy megfelelõ minõségû és kellõképpen élethû mûnõkkel siethessenek a kiéhezett katonák segítségére. Ez jelentheti az elsõ lépést a szexbabák élethûvé tétele felé, mellesleg nem is elképzelhetetlen a teória, ha belegondolunk, hány praktikus használati tárgyat köszönhetünk a katonai fejlesztéseknek, amelyek civil életünk alapvetõ kellékeivé váltak az évek során.

Késõbb aztán jött a kínai dömping. Jó pár évvel ezelõtt, de sokakban még ma is az olcsó,  sorjás szélû, felfújható, karikaszájú, inkább nevetséges, mintsem kívánatos darabok képei jelennek meg a guminõ neve hallatán. A piacot elárasztották a mindenféle-fajta guminõk, a kínaiak által gyártott modellek között vannak egészen törpe, alig százcentis darabok is, amelyek egyetlen behatolható szájnyílással rendelkeznek, ám fejükön sörtartót helyeztek el a tökéletes randi kedvéért. Ezekbõl a szexbabákból az idõk folyamán azonban inkább vicc lett, megjelent például a sexdoll rafting is mint hétvégi szórakozás.

Hosszú ideig a megfelelõ technika hiánya volt az élethû babák megjelenésének akadálya, de végül eljött a nap, mikor egy Halloween-maszkokkal foglalkozó fiatal srác a rendelkezésére álló anyagokból egész alakos nõi testet formázott, s közzétette az interneten. Matt McMullen legnagyobb meglepetésére azonnal záporozni kezdtek a levelek, melyekben kiéhezett férfiak akarták megrendelni a szexbábut. A babának ekkor ugyan még nem voltak nemi szervei, de meglátva az üzleti lehetõséget, McMullen azonnal fejleszteni kezdte a minden igényt kielégítõ, tökéletes  nõt. 1996-ban készült el az elsõ típus, amin volt még mit javítani, csontjai (azaz merevítõelemei) törékenyek voltak, a felhasznált anyagok miatt nehéz is volt, de az elsõ vásárlók ettõl függetlenül elégedettek voltak, mert a különleges szilikon élethû érzést produkált már a kezdetekben is.


A babák váza mûanyag csövekbõl és acélcsuklókból áll, ami lehetõvé teszi, hogy minden irányba mozgathatóak legyenek, és a kezdeti törékenységet is sikerült minimálisra csökkenteni az évek során. A testet, a vázra illeszkedõ húspótlékot szilikonból készítik, ezt formákba öntik a vevõ igényeinek megfelelõ méretben. A vagina- és végbélnyílások külön illesztékként kerülnek a babákba, mivel még finomabb anyagból készülnek, mint a test maga. A test két felét végül úgy illesztik össze, mintha egy csokoládényulat forrasztanának egybe. A fejek önállóan készülnek, a szájnyílásra itt is külön figyelmet fordítanak, hogy behatolásra alkalmas legyen és kiállja az idõ próbáját is. Mikor az egész lény megszáradt, utolsó simításként (szintén rendelés, azaz egyéni igény alapján) következik a sminkelés, a megfelelõ színû szemek kiválasztása, a körmök lakkozása, a szeméremhús beillesztése és végül a szõrzet felragasztása, ha a megrendelõ úgy akarja.

forrás: [origo]

Igyekeznek minden igényt kielégíteni, de sokakat így is visszautasítanak, ha úgy érzik, a kívánt példány túlmegy egy határon. Ilyen például az egészen gyermekkinézetû, pedofilgyanús darabok készítése. Persze azzal mindenki tisztában van, hogy egyesek szállítás után tovább alakítják a babákat, megesik, hogy minden sminket eltávolítanak, a mellek szilikonját kiveszik, hogy gyermektestû egyedekhez jussanak. Szintén tabu az állatokról mintázott darabok készítése, persze már vannak erre szakosodott gyártók is, õk a Realsheep atyjai. Állítólag volt olyan megrendelõ is, aki saját anyjáról készült fotók alapján szeretett volna egyedi RealDollt rendelni.

Magyarországon nem kifejezett slágertermék a RealDoll, mivel kevesen szánnak másfél millió forintot egy szilikonnõre, így a szexboltok sem tartanak raktáron. Már csak azért sem, mert ha már ennyit szánunk egy nõre, az valóban olyan legyen, amilyet szeretnénk, és ez késztermék megvásárlásával kevéssé oldható meg.  

Ha végiggondoljuk, hogy a RealDoll egyetlen cég terméke (elvileg) és összesen úgy négyezer eladott darabnál tartanak eddig (a férfibaba gyakorlatilag nem produkál forgalmat), az internet több mint kétszázezer találata, a témával foglalkozó oldalak végtelen sorozata, a galériák, fórumok, beszámolók és használati tanácsok kavalkádja nem egy elenyészõ kisebbségre utalnak. Az azonban biztos, hogy problematikus jelenséggel állunk szemben, hiszen a hagyományos szexualitásba a guminõkkel folytatott viszony nemigen fér bele, viszont aberrációként, szexuális elfajzásként kezelni sem szerencsés, már csak azért sem, mert sokak magányán és elfojtásán segítenek az élettelen, de élõként kezelt szilikoncsajok.

Egyesek egyenesen azt feltételezik, ha nem hatezer dollár körül mozogna a babák ára, minden második férfi rendelne egyet. Ebben az álomvilágban a szülõk fiuk pubertáskorában RealDollokat ajándékoznának csemetéiknek, hogy ezen gyakoroljanak és itt vezessék le tomboló szexuális vágyaikat a teherbe ejtés kockázata nélkül. Egy fórumon összegyûjtötték a RealDoll-használókat legtöbbször érõ vádakat és az ezekre adható logikus válaszokat, a nekrofíliától kezdve a pedofílián át  mindenre kitérnek, s itt egyenesen arra a következtetésre jutottak, a RealDoll pontosan ugyanolyan, mint a nõk vibrátorai és dildói, márpedig õket senki nem vádolja szexuális elfajzással.

Hogy valójában kik és miért fordulnak a valóságos nõk és kapcsolatok felõl a szilikonnõkhöz, hivatalosan nem tudjuk, még sosem készült klinikai felmérés RealDoll-használókról, ettõl függetlenül, mivel egyre szélesebb körben válnak ismertté, a guminõkkel fertõzött területeken lassan a szakemberek is foglalkozni kezdtek a jelenséggel. Szerintük nehéz bármiféle címkével ellátni a RealDoll-használókat, mivel egy teljességgel élethû, meztelen test logikusan vált ki szexuális gondolatokat egy normális férfiból, még akkor is, ha mindez szemfényvesztés. Alapvetõen nincs semmi egészségtelen vagy patologikus a realdollozásban, mindazonáltal a dildókkal összehasonlítani õket erõs csúsztatás. Ezek a babák szimulált emberek, míg a falloszutánzat csak egy tárgy, az embert mint teljes egészet semmiképp nem mintázza.


Persze önjelölt hobbipszichiátereknek könnyû terep teóriákat gyártani arra vonatkozólag, hogy a babákból háremet és egész családot kreáló férfi gyermekkorában milyen traumákat szenvedett vagy milyen domináns nõkkel volt körülvéve, de be kell látni, hogy az interneten leginkább arc és név nélkül megjelenõ RealDoll-fanatikusokat reménytelen bármilyen megbízható vizsgálatnak alávetni. Ha mindenképpen meg akarnánk alkotni a RealDoll-függõk alapvetõ természetrajzát, három kategóriát állíthatunk fel viszonylag könnyen.

A legelsõ azokból a férfiakból áll, akik a babákat szexuális segédeszközként kezelik, nem alakítanak ki különösebb "viszonyt" a szilikonlényekkel, egyszerûen fantáziáik kielégítésére és maszturbációs célokra használják a szexbabákat. Esetleg egy-egy szexmentes idõszakban könnyítenek életükön ezzel a meglehetõsen drága segédeszközzel.

Van, aki - ha már ott van alapon - öltözteti, vetkõzteti, sminkeli és leginkább fotózza õket, hogy aztán az weben közzétéve megmutassa, milyen is az õ nõje. Egyesek kifejezetten mûvészi alkotásként definiálják a RealDollokról készült képeket, hisz folytatásos képes történeteket kreálnak a lányokkal, vagy különbözõ digitális technikák segítéségével teszik érdekessé az egyébként egy idõ után meglehetõsen unalmassá váló képeket, hisz a babák arckifejezése nem túl változatos, testtartásuk leginkább a hullamerevséghez hasonlít.

A harmadik csoport tagjai azok, akikkel már a szakember is tudna mit kezdeni, õk a babákat mint élõ embereket kezelik. Egész ruhatárakat vásárolnak, szövevényes kapcsolati hálót alakítanak ki, egy férfi például szilikonfelesége mellett szeretõt tart, majd pár évvel késõbb megrendeli a feleség testvérét, és hogy teljes legyen a családi idill, végül a felesége fiatalabb kiadását is, hogy egybõl évtizedeken átívelve tudja magáévá tenni ugyanazt a nemlétezõ nõt. A közzétett képek arról tanúskodnak, a nõk nagy egyetértésben kávézgatnak a balkonon, míg a büszke férfi mosolyogva személi kis gumicsaládját.

Ócska trükk lenne elrettentõ példákat sorolni, kik és milyen válogatott módszerekkel szabdalják darabokra és erõszakolják szó szerint rongyosra a RealDollokat, bár szaftos történetekkel szolgálhatnánk a RealDoll-doktorok jegyzetei közül, akik a véglegesen vagy átmenetileg lestrapált szexbabák állapotán próbálnak segíteni vaginapótlással, csontforrasztással, újrafestéssel. Az ilyen elfajzott egyedeket a RealDoll-közösség kiveti magából, mások azzal nyugtatnak, még mindig jobb, hogy élettelen testeken élik ki szadista vágyaikat, mintha ugyanezt valódi nõkkel tennék meg.

Valójában bármi motiválja is a RealDoll-piacot, fetisizmus, magány vagy csak kíváncsiság, az biztos, igény van rá, és úgy tûnik, sokak életét színesebbé, boldogabbá teszi a készen kapott öröm. A technika fejlõdése sci-fiket idézõ módon abba az irányba mutat, hogy az élethû testbe emberi kommunikációt szimuláló programokat építenek, fejlesztik végtagjaik önálló mozgathatóságát is, tehát lassan elérkezünk a gynoidok világába, de ez már egy másik történet...

Vértessy Zsófia


[origo]