Sex on the Beach (18+)

Önfeledten szerelmeskedni a parton vagy a vízben igen kellemes lehet, de ha nem vagyunk figyelmesek, nem nézünk körül és nem tartunk észben pár apró, de fontos részletet, kellemetlen következményekkel nézhetünk szembe. A koktél alapvetõen jó, de másnapos bajokat okozhat.

Miért? Mert a fejünkben lévõ képzetek gyakran azt sugallják, a tengerparti szex spontán és örömteli. Rengeteg fotó és klasszikus filmjelenet dolgozta föl már a témát meglehetõsen gusztusosan, ahol a nõk persze nem lettek gombásak, a férfiak feneke nem égett le, a gumit nem szaggatta homok, és a közszermérem is sértetlen maradt. 

A valóság azonban nem ilyen idilli. Sokszor pont a szabadság, a nyilvános jelleg okozhat némi gondot, a közterület magáncélú használata. Amennyiben nem privát strandról vagy lakatlan szigetrõl van szó, bárki felbukkanhat a közelben. Ez a bárki lehet olyan ember is, aki nem kíváncsi más emberek szexuális életére, meztelenségére, mert az intim, és nem tartozik rá. Prûdebb embertársaink tisztességtelennek és gátlástalanságnak tartják az efféle publikus megnyilvánulásokat, sértve érzik szemérmüket. Külföldön különösképp illik tiszteletben tartani az adott kultúrát, ha olyan országban nyaralsz, ahol még a kivágott ruhát is rossz szemmel nézik, légy tekintettel a helyi szokásokra!

A part- és rendõrök, még ha egyesek titokban inkább leselkednének is, közerkölcsi (és néhol vallási) okokból kötelesek leállítani a nyilvános helyen történõ, engedély (pl. forgatási engedély) nélküli szexet. A nyilvánosan bujálkodó nudistákra többnyire csak rászólnak a rend õrei, hogy fedjék be testüket vagy távozzanak, de elõfordulhat, hogy megbüntetik az illetlenkedõket.

A lebukás veszélye, a potenciális járókelõk és más zavaró környezeti tényezõk ideiglenes paranoiát okozhatnak, és ez nem kis mértékben akadályozhatja a megkívánt feladat teljesítését. Általában nyugalomra, kettesben eltöltött magányra van szükség ahhoz, hogy el tudjuk magunkat engedni a szexben. Persze akadnak olyan exhibicionista emberek is, akiket épp ellenkezõleg, beindít a voyeurök jelenléte, de a naplementés tengerparti szex képe elsõsorban nem a kukkolókat, hanem a romantikát idézi fel bennünk .

Ha tiszta a terep, és a vágy nappal tört ránk, figyeljünk oda bõrünk egészségére! Elsõsorban azért, mert ilyenkor pont azokat a testrészeket tesszük ki a sugárzásnak, amelyek más esetben többnyire fedettek, tehát jóval érzékenyebbek és hamarabb leégnek. A felhevült állapotban lehet, hogy nem ez az elsõ, ami az ember eszébe jut, de ha úgy alakul, hogy a tûzõ napon kívánjuk meg egymást és nincs a közelben barlang vagy egy nagy fa, melynek árnyéka alá bebújhatunk, elõjátékként masszírozzunk egy kis naptejet egymás bõrébe, ne felejtsük el a rejtett részeket sem, és persze várjunk fél órát, amíg a védelem kialakul.

Homokszemek és egyéb vérszívók

Ha van rá lehetõség, érdemes kavicsos vagy sziklás partot választani a homokos helyett (nagyban csökkentve ezáltal a szex spontaneitását, hisz ez már elõre megfontolt szándék). Bár a kõkemény felület is hagyhat maga után néhány lila foltot vagy horzsolást, ez egy pokróccal, törölközõvel könnyen elkerülhetõ. A homok viszont, akárhogy szeretjük is, szinte csak bajjal, kellemetlenséggel és kockázattal jár. Egyrészt ráragad az izzadt bõrfelületre, ami könnyen kidörzsölõdik, pláne, ha mi is egymáshoz dörzsölõdünk, de szeretkezés közben bármelyik testnyílásba könnyen bekerülhet néhány homokszem.

A hüvelybe bejutó apró szemcsék nem csupán irritálják a hüvelyfalat és a behatoló hímvesszõt, ami kapásból elronthatja az élvezetet, de mindkét félnél felsérthetik az érzékeny felületeket, növelve ezáltal a fertõzésveszélyt, a fájdalomról nem is beszélve. Ha a piszok beférkõzik a petefészekbe, ott komoly gyulladást okozhat. A homok emellett elszakíthatja az óvszert is, ez további veszélyekkel járhat, fõleg, ha partnerünket csupán pár órája ismertük meg egy tengerparti koktélbárban. Ha mégsem bírunk magunkkal, és mindenáron a homokban szeretnénk elfeküdni, jó, ha van nálunk vizes kendõ, és tanácsos az aktus után pisilni egy jót, de lehetõleg ne a vízbe! 

Ha azonban nem adjuk alább, és a víz alatti beteljesülésre szavazunk, szintén jó, ha észben tartunk pár hasznos tudnivalót. Elõször is, bár a tengeri sónak fertõtlenítõ hatása van, maga a víz tele van mindenféle baktériummal, szeméttel, rossz esetben vegyi anyagokkal, s ha bárminemû szenny kerül a vaginába, az megint csak fertõzéssel végzõdhet. (Az egyetlen mikrobamentes tenger a Holt-tenger, itt azonban még az arcunkat sem tanácsos a vízbe tenni, nemhogy egyéb testnyílásainkat megnyitni a maró folyadéknak.) Miképp a homokos parton, úgy a vízben sem mûködik egykönnyen az óvszeres szeretkezés, elszakadhat, lecsúszhat, elsodródhat, vízzel telítõdhet, szóval nem érdemes próbálkozni, felesleges gumipazarlás. Nem mellékes továbbá az sem, hogy a víz kimoshatja a természetes síkosító testnedveket is, így kenõanyag hiján akadozottá válik a ki-be mozgás.

Az egyéb természetes édesvizek, tavak, folyók nagyjából ugyanezeket a veszélyeket rejtik magukban, a mesterséges tavakat, bányatavakat azonban mindenképp kerüljük. Víztisztaságilag ezek messze alulmúlják a kívánt értékeket, sokszor felhívják a figyelmet arra, ha lehet, mág fürdeni se merészkedjünk be, mivel nincs természetes tisztulásuk, így a gombák és nemi betegségeket elõidézõ egyéb apró lények hihetetlen koncentrációban lehetnek jelen.

Ha a víz tetején próbálnánk ki a nyári élvezeteket, szóba jöhet a csónak, a kenu, a vízibicikli. Tapasztalatok azt mutatják, ezek inkább akrobatikus mutatványokra emlékeztetnek, folyamatos egyensúlyozást kívánnak, mintsem fergeteges szexélményt nyújtanak, de legalább egy kis változatosságot hoznak. Újabb probléma jelentkezhet azonban ekkor, mégpedig a szúnyog.

Ha strandon bérelt vízibicajjal egy nádas diszkrét takarásába tekerünk, és szerencsénkre sikító gyerekes családok sem járnak arra, pillanatok alatt iszkolhatunk is szentségelve a helyszínrõl, ha már begyûjtöttük az ötven csípést négyzetcentiméterenként. Az esti órákban  ugyanez a jelenség a parton is megfigyelhetõ, tehát amennyit nyerünk a sötétség takarásával, annyit veszítünk a vérszívókkal. No persze ha a vágy mindent elsöprõ, a szúnyogok és egyéb kellemetlenségek nagy része föl sem tûnik majd. Legfeljebb utólag.

Stráhl Katalin

[origo]