Mi köze a testnek a szexhez? (18+)

A testkép és a szexualitás viszonya sokkal mélyebb összefüggéseket tár fel, ha az ember veszi a fáradságot, és a kézenfekvõ, legegyszerûbb magyarázatok mögé néz. Legtöbbször az elemzések és kutatások arra összpontosítanak, hogy kiderítsék, az ember mit érez, milyen érzelmeket produkál saját testének formája, tömege, kinézete kapcsán. Pedig ennél jóval összetettebben mûködik mindez. A testünkrõl alkotott kép nem csak azt befolyásolja, hogyan gondolunk és érzünk önmagunkkal kapcsolatban. Fontos elemezni azt is, mennyire fontos nekünk saját fizikai megjelenésünk. Értelmezni kell, hogy viszonyulunk saját testünkhöz, és ehhez képest hogyan értelmezzük azt a képet, amit a tükörben látunk. Hogyan képzeljük el az ideális testet, milyennek szeretnénk látni magunkat? Mit gondolunk, mások milyen véleménnyel vannak testünkrõl? Mit gondol rólunk a többi ember? De a legfõbb kérdés mind felett: miért számít nekünk a szexben, hogy mit gondol rólunk a többi ember?

forrás: [origo]

Nõk tükörképe

Félreértés ne essék, mindez nem csak a nõk életében vet(het) fel naponta ismétlõdõ kérdéseket és ítéleteket, de hagyományosan õk azok, akik a divat és a vizuális hódítás középpontjában álltak, a férfiak felé irányuló elvárások csak az utóbbi idõben kezdtek jelentkezni, már ami külsõ megjelenésüket illeti. Persze azt sem kell hangoztatnunk, hogy a magunkról kialakított kép túlnyomórészt a külvilág információira és üzeneteire adott rekaciókból áll, s valószínûleg azt sem kell elmondanunk, hogy az ember természetére nézve a test ilyen jellegû és mértékû önkritikája, ami ma megfigyelhetõ, a legkevésbé sem velünk született, hanem tanult magatartás.

Tudjuk, hogy a különbözõ koroknak és társadalmaknak mindig megvoltak a maguk szépségideáljai, ennek az ideálnak azonban soha semmi köze nem volt a mai, hivatalosan már lecsengõben lévõ, nem hivatalosan azonban még mindig tomboló soványsági lázhoz. Egy ilyen károkat okozó idol lerombolásához is sok idõ kellett, hát még utóhatásainak elfeledtetéséhez, a társadalomba mélyen elvetett, mindenek felett való karcsúság eszméjének elsöpréséhez. A testkép mindezek mellett bizonyíthatóan legtöbbünkben személyiségünk legmélyén hat, sokszor nem is veszünk róla tudomást tudatosan, olyan mélyen hat és dolgozik bennünk mindaz, ami ér vagy amit magunkban képzelünk - magunkról.

De nem csak a sovány-kövér tengelyen képesek gyötörni magukat a nõk önostorozó ítéletekkel, hanem minden lehetséges egyéb vonatkozásban is. Vagy a mellek túl kicsik, vagy a fenék túl nagy, vagy a fejünk hosszúkásabb, mint kellene, esetleg lehetetlenül apró, disznószemeink vannak - mindegy, mit találunk ki, elõszeretettel hangsúlyozzuk hibáinkat, miközben igyekszünk mindent megtenni, hogy ezek megváltozzanak, vagy ne vegyék õket észre. A magával elégedett nõ általában belsõ elégedettségének, ezáltal kisugárzásának köszönheti, hogy még önmaga elõtt is megszépül, de aki tudatosan törekszik az ideáloknak való megfelelésre, könnyen elveszhet a plasztikai sebészek és edzõtermek erdejében, s mindez nem jelenti azt, hogy osztatlan sikert arat az ellenkezõ nemnél. A nõk hajlamosak elfelejteni azt a roppant egyszerû tényt, hogy a férfiak nem tökéletes testeket keresnek, hanem jó szexet, vagy ha hosszabb távon gondolkodnak, jó partnert.

Férfiak énképe

Talán testközpontúak lettünk, talán a nõi egyenjogúsági mozgalmakkal párhuzamosan a nõi igényszintek is megelmelkedtek nem csak társadalmi, de esztétikai vonatkozásban is, de az is lehet, hogy korunk alapvetõ berendezkedése húzódik annak hátterében, hogy mára a férfiak testét illetõen is megjelentek az elvárások. Ráadásul nem csak a nõk, hanem a férfiak részérõl is. Ma alapvetõen eladni próbálunk - hogy az termék, vagy mi magunk vagyunk, szinte mindegy, a lényeg a csomagolás és a jó szlogen, s mindez persze nem csak a nõk tõzsdei indexét érinti, hanem a férfiakét is. Felmérések szerint a nõknek van ugyan egy egészen kicsi csoportja, amely komoly elvárásokat támaszt a pasikkal szemben, de alapvetõen arra mutattak rá szakemberek, hogy a férfiak sokkal jelentõsebbnek ítélik azt a hatást, amit külsejükkel az ellenkezõ nemre gyakorolnak.

A hajkorona dússágától kezdve a pénisz méretéig minden részlet nagyban befolyásolja a nõk döntését, tehát ezek megváltoztatásával befolyásolható maga a párválasztás is - gondolják a pasik. Mindazonáltal a nõk úgy tûnik, általában elégedettek azzal, amijük van, még akkor is,  ha az álompasi egészen máshogy néz ki, mint a mellettük szuszogó kicsit pocakos, kicsit kopasz, de szeretett ember. Ettõl szignifikánsan eltér a nõk azon csoportja, amely igenis elvár a férfiaktól egyfajta megjelenést, hogy törõdjenek önmagukkal, és nem is áll szóba akárkivel. Õk általában az élet egyéb tertületén már bizonyítottak, sikeresek az üzleti életben, és igényeik e szempontból is megemelkedtek, hisz megérdemlik.

Mindezek mellett legújabban határozottan feminin vonások is társultak az ideális férfi képének megrajzolásához. A divatos és kapós pasi ezek szerint kockás hasú, dús hajú, szexuálisan tökéletesen funkcionáló álomszeretõ, de odafigyel arcbõrére is, kozmetikushoz jár, gyantáztat, kecsesen mozog, és egyáltalán, legalább olyan ápolt, mint saját barátnõje. Már nem felpumpált hasizmot várnak tehát a nõk, akik külsõleg is a tökéleteset keresik, hanem az érzékenyebb vonal képviselõit, akik nem félnek elszakadni a férfias vonásoktól és még sírnak is, ha kell. Hogy erre mennyi a valós igény, és mennyi a divatszakma által kreált erõltetett trend, nehéz eldönteni, de ha belegondolunk, a hímszerû hímek az állatvilágban többnyire elviszik a nõstényt a kevésbé maszkulin típusok elõl, lehetnek tippjeink. (És persze az egykori termékenységi istennõk sem lapos vonalaikról voltak híresek.) Annyi azonban bizonyos, manapság a férfiakat is utoléri az a hatás, amelyben a nõk hosszú ideje élnek, azaz a test szexuális tárgyként való értelmezése.


Miért legyek reklámarc?

Testünk ilyen, reklámok, magazinok által formált értelmezése teljesen elfogadottá vált, de vajon mennyi csapódik le ebbõl szexualitásunkba? Mennyi igaz mindabból, amit külsõségekben vállalunk, mennyire szakítjuk el magunkat attól, ami a szex ösztönös része? Mielõtt a mai korokat hibáztatnánk mindenért: a szépészet nem modern találmány, évezredek óta csinosítják magukat nõk és férfiak, ráadásul a férfitest csodálatára is volt már példa a történelemben. Mára azonban, a csomagolások korában mindez mintha elszakadni látszana a tartalomtól, az igények és vágyak külsõ formálása csak egy ideig fedheti el a lényeget, amikor szembe kell néznünk azzal: lehet, hogy mindennek semmi köze ahhoz, hogy milyen sikeres partner vagy szeretõ vagyok?

forrás: [origo]

Ha a testképet szexualitás vonatkozásában értelmezzük, hajlamosak vagyunk azt a lehetõ legegyszerûbb törvényszerûség mentén tenni. Ha valaki pozitív üzeneteket kap külsejével kapcsolatban, felnõtt korára pozitív testképe alakul ki, minek következtében fesztelen viszonya lesz a meztelenséggel és a szexszel, ez pedig jó szexet eredményez. Ez azonban ebben a formában nem feltétlenül igaz, egy szexuálisan felszabadult ember minden további nélkül képes szorongani saját teste miatt, vagy egy önmagával elégedett nõnek is lehet katasztrofális szexuális élete.

Természetesen az lenne az ideális, ha fel sem merülne bennnünk, testünk talán nem felel meg a másik (uniformizált) ízlésének, s ezáltal az sem merülne fel, hogy eltávolódjunk sajhát testünktõl, vagy erõnek erejével igyekezzünk azt egy elképzelt ideálishoz hasonlóvá tenni, de egyelõre ez, úgy tûnik, lehetetlen. Nézzünk csak végig egy reklámblokkot, és figyeljük meg: be kéne festenünk a hajunkat tartósan más színûre, formába kéne hoznunk magunkat a bikiniszezonra, el kéne tüntetnünk szõreinket, karikáinkat, zsírpárnáinkat - ezer hirdetés, ám mind egy üzenetet hordoz: most, ebben a formában nem vagy elég jó.

Sötétség vagy szilikon?

Milyen lehetséges utak nyílnak ebbõl? Vagy elkeseredünk, és belátjuk, valóban semmi közünk ahhoz, amilyennek egy vállalható testnek lennie kell, és nem is próbálkozunk azzal, hogy a rajtvonalhoz álljunk. Az ily módon kialakított negatív testkép azonban a fentiek miatt alattomosan dolgozik az emberben, s ha hagyjuk elhatalmasodni, az ágyban többféleképpen is megbosszulhatja magát. Az ember, aki nem szereti saját testét, valószínûleg megérinteni sem szereti azt. Nem akar neki örömet szerezni, nem merül el az önkielégítésben, nem adja meg testének azt, amire szüksége van, s a szexben is kevésbé lesz elfogadó.

A negatív énképû emberek jellemzõen nem szeretik elfogadni az orális szexet, nem szeretik kényeztetni magukat, nem adják át magukat az élménynek, így kielégítetlenek maradnak. Egyes tanulmányok arra is rámutattak, a negatív énképpel rendelkezõ emberek nem szeretik megérinteni saját nemi szerveiket, így a védekezés is elég hiányosan van jelen szexuális életükben, legkevésbé pedig az óvszert használják, ami határozottan kockázatvállaló magatartást jelent. A magukat gyûlölõk hajlamosak téves döntéseket hozni abból fakadóan, hogy nem szeretik és nem tisztelik magukat kellõképpen ahhoz, hogy tudatosan megfogalmazzák, mi az, ami boldoggá teszi õket és mi az, ami boldogtalanná. Igaz ez természetesen a szexre is.

Aki a másik megoldást választja, és felveszi a küzdelmet, elkezd diétázni, plasztikáztatni, átformálni mindent, amit csak lehetséges, hogy hasonlítson a bombanõre vagy a szívtipró férfira, amellett, hogy a feladó típushoz hasonlóan ugyanolyan negatív énképbõl indult, szintén zsákutcába keveredhet szexuális életét illetõen. A tökéletes test nem minden, attól hogy kiállunk a világ elé, helló, itt vagyok, és szép vagyok, még nem leszek jó szeretõ, és partnerem sem feltétlenül lesz. A bombanõk sok esetben szexuálisan frusztráltabbak, mint csúnyácskának nevezett társaik, talán azért, mert fenntartják az ördögi kört. Kemény munkájuk gyümölcse a testük, amit minden percben tudatosítani is akarnak magukban, ezzel élni és hatni is tudnak, de a használatnál már megáll a tudomány. És akkor még nem beszéltünk arról a napról, amikor a szépen felépített palotát kikezdi az idõ foga, elhozva egy súlyosabb önértékelési válságot. És nem beszéltünk arról sem, az ideális test nem mindenkinek a 90-60-90.

A szex nem csak test

A szex ráadásul több mint két test egymásba fonódása, a szexualitásunk része személyiségünknek. Magába foglal mindent, ami a testiséggel kapcsolatos, szerveink állapotától kezdve egészen addig, hogy hogyan vagyunk képesek egy kapcsolatban mûködni. Hogyan fejezzük ki önmagunkat testünkön keresztül, hogyan fokozzuk vagy rontjuk jó érzésünket testünk segítségével, és hogy hogyan lépünk kapcsolatba más emberekkel, akár csak a testbeszéden keresztül. Szexualitásunk része, hogy heteroszexuálisok, homoszexuálisok, biszexuálisok vagyunk-e, esetleg rádöbbenünk, nõi testünkben férfiaggyal élünk, vagy fordítva. Mindezeken felül pedig szexualitásunkat befolyásolja a minket körülvevõ kulturális, etnikai, morális és spirituális közeg, amivel kezdenünk kell valamit egyéni szinten is.

Az összetett problémakör, ami a test, a lelki béke és a szexuális kielégülés közt feszül, sokaknak nehezen feloldható. Idõvel elõrehaladva az ember sok jó és sok rossz szexen esik át, s megtapasztalja, nem a test látványa adja a gyönyört. Mikor tested már részleteiben sem emlékeztet a címlaplányokéra - a küzdelmet feladod, nagy fenekeden már csak mosolyogsz, és egy-egy jól sikerült dugás után magabiztosan és sugárzóan vonulsz végig a városon. Lehet, hogy nem tökéletes a külvilág szerint, de kit érdekel a külvilág, ha a szex jó, ha felszabadultan és kielégítõen mûködik minden? Ha elkezdesz örülni saját tested természetes alakváltozásainak, ha jól érzed magad a bõrödben, az többet ér minden fekvõtámasznál és spinningnél. A tested csak egy kapu, amin keresztül örömet élhetsz át, s ha már nem a kaput fényesíted, valószínûleg megtanultad, hogyan fogadd el és hogyan oszd meg a gyönyört, amiben saját tested által részesülsz.


[origo]