Mazochizmus (18+)

A mazochizmus a szexuális viselkedészavarok közé tartozik, azaz a normálisnak tartott szexuális viselkedés határán kívül esik, igen nagy a valószínûsége, hogy a mazochistát szenvedélye rabságban tartja, s kezelésre szorul, hogy szexualitását ne kényszeresen, hanem szabadon élhesse ki. Jelentése nem más, minthogy a mazochista fantáziái és szexuális megnyilvánulásai a fájdalom átélése, saját megaláztatása körül forognak. Ez sokféleképp megnyilatkozhat, a szembekötés, megkötözés, ütlegelés, korbácsolás, fojtogatás, az állati szerepek eljátszása, a vizelettel, széklettel való beszennyezõdés csak a leggyakrabban elõfordulók.

Az egyik különösen veszélyes - ám sokak által alkalmazott - mazochisztikus szenvedés a fojtogatás, azaz annak átélése. A kézzel, kötéllel, övvel vagy fejre húzott zacskóval elõidézett oxigénhiányos állapot fokozza a kéjérzetet, így a fulladásos orgazmus a hobbimazochisták repertoárjában is szerepel. A mazochisták inkább a fojtogatásban rejlõ fájdalmat és kiszolgáltatottságot élvezik. A poppers néven ismert, könnyen beszerezhetõ vegyi anyag is az oxigénhiányos állapot elérésben segít, ez különösen a meleg világban népszerû.

A mazochizmusra való hajlam rendszerint már kora felnõttkorban megmutatkozik, és gyakran gyerekkori szadisztikus, mazochisztikus játékokban jelentkezik elõször. A mazochizmus térnyerésével párhuzamosan a személynek komoly viselkedési, beilleszkedési problémái mutatkoznak meg, ami a párkapcsolattól kezdve a baráti társaságokon át egészen a munkahelyi elhelyezkedésig minden területen megmutatkozhat. A klinikai értelemben vett mazochizmus többek között ezért tekintendõ kezelendõnek, ezért kell megkülönböztetni a szexuális élet színesítése céljából ûzött BDSM játékoktól.

Miért?

Kialakulására nincs általánosan elfogadott magyarázat, de léteznek sokat idézett teóriák. Az egyik ilyen elképzelés szerint a parafíliák, így a mazochizmus is az elnyomott, ki nem élt szexuális fantáziák következményei. Idõvel egyre erõsebbé válik a késztetés, így végül, mikor a vágyak felszínre törnek, a személy jelentõs szorongást, gyötrelmet és egyben szexuális izgalmat él át. A mazochizmus esetében a mazochisztikus viselkedés végül kibogozhatatlanul egybemosódik a vággyal, és egymást feltételezõ egységgé válnak. Másik elképzelés szerint a mazochisták valójában a domináns, uralkodó oldalon akarnának állni, ez okozza bennük a feszültséget, s lesznek ezáltal alávetettek. Megint mások szerint a szadomazochisztikus viselkedés egyfajta menekülésnek tekinthetõ, azaz fantáziáik kiélésével különlegesnek, másnak, újjászületettnek érzik magukat.

A mazochizmus atyja

A mazochizmus neve Leopold von Sacher-Masoch nevébõl ered. A XIX. századi író Venus im pelz (Vénusz szõrmében) kötete mellett leginkább arról híresült el, hogy sorozatosan olyan, uralkodó típusú nõkkel kötött házasságot, akikkel szerzõdésbe foglalta, hogy engedelmes szolgájukként viselkedik, és mindenféle büntetésnek önként aláveti magát. Pontosan ez az, ami a mazochista személyt azzá teszi, ami. Szexuális életének minden vonatkozását áthatja a testi-lelki szenvedés, így személyiségének is szerves részévé válik a fájdalom. A fájdalom az, ami a szadizmussal összeköti, ám ezen kívül a kettõnek nem sok köze van egymáshoz. Talán csak csak annyi, hogy a szadizmus is magában hordozza egy ember, Sade márki nevét. Szadisták többnyire férfiak, míg mazochisták túlnyomórészt a nõk körébõl kerülnek ki, s heteroszexuálisok és homoszexuálisok között egyaránt megtalálhatóak.

A mazochista a fájdalmak elszenvedése után inkább hálát, mintsem dühöt vagy bármilyen erõszakos érzelmet érez, megkínzatása után szívesen szeretkezik kínzójával, a fájdalom átélése a gyönyör felé vezetõ út maga. Sokan a kapott kínok mellé saját maguknak is okoznak fájdalmakat, ezzel is fokozva a vezeklést. Mivel a szadista abban leli örömét, hogy erejével megtör egy kezdetben ellenálló embert, beláthatjuk, semmi izgalmas nincs számára abban, ha egy eredendõen alávetett emberen kell dominanciáját gyakorolni. Szadistának ezért maszochista nem lehet kielégítõ partnere.

A fájdalom filozófiája

Az egymásnak ellentmondó érzelmek és érzetek összeférhetõségével nem mondunk újat, de érdemes végig is gondolni mindezt. A kéjérzetet és a fájdalmat ugyanazok az idegpályák közvetítik az agy felé, nem is olyan különös tehát, ha a kettõ olykor nehezen megkülönböztetõ. A fájdalom megélése és tudatosítása számtalan vonatkozásban elõkerül, a vallástól a mûvészeteken át egészen a szexig. A szeretkezés közben átélt fájdalmak - többnyire nõi oldalról - a szexuális csata hevességét, a férfi erejét bizonyítják, így sokak számára izgatóak. Ennek tudatosítása és tudatos alkalmazása, az elfenekelés, a fojtogatás és társaik mind megengedettek - a biztonsági szabályok betartásával - , de még gyakori alkalmazásuk sem rokonítható az igazi mazochista fájdalomhoz, kínzáshoz való viszonyával. Elõbbi estében a fájdalom izgató, a fájdalom tisztelhetõ, utóbbi esetében a fájdalom együtt jár a megalázással, s ez mindenek felett való, szinte az identitás részét képezi. Sade márki híres eszmefuttatásai sem kizárólag a szexuális uralkodás és fájdalomokozás repertoárját mutatják be, hanem a személyiség, az emberi mivolt teljes lerombolását.

A mazochista folyamatosan éhezik a fájdalomra és a megaláztatásra, s minél késõbb kapja meg ezt, annál nagyobb örömét leli benne, annál nagyobb átéléssel veti alá magát teljesen egy másik akaratának, bármirõl is legyen szó. Megalázója lesz a világ középpontja, örömének, kielégülésének, szinte egész lényének feltétele. Fontos aspektusa a mazochisztikus viselkedésnek és az általa megélt kéjnek, hogy öröme is máskép nyilatkozik meg, mint egy hétvégi szadomazo házaspár esetében. A mazochista kínzójában nem a hagyományos értelemben vett szexuális kielégülési mintákat keresi, örömét leli benne, de nem feltétlenül a nemi egyesülés hagyományos forgatókönyvei szerint. Az szex nem feltétele a kielégülésnek. A klinikai tapasztalat e szempontból is több fajtáját ismeri ezen parafíliának, vannak, akik pszichésen vagy fizikailag impotensnek tekinthetõk, de vannak olyanok is, akik a mazochista viselkedési formát a közösüléstõl elválasztva, attól függetlenül élik meg.

A mazochizmussal filmek és könyvek tucatjai is foglalkoztak, legelsõ ezek közül a már említett Venus im pelz. A világhírûvé lett, Pauline Réage tollából származó O története egy fogvatartott nõ sorozatos, több férfi által elkövetett megkínzatásának története, de számos film is feldolgolgozta a mazochizmus nehezen megértehtõ világát, péládul az Éjszakai portás, ami egy koncentrációs táborból szabadult nõ (valós eseményeken alapuló) története, aki a szabad világban felkeresi kínzóját. A közelmúlt alkotásai is elõszedték olykor a témát, megjelenik a mazochizmus a Zongoratanárnõben vagy a Titkárnõ címû filmben is. Egyre több alkotás foglalkozik a szadomazo világával, a BDSM-mel, ám ezeket mindenképpen el kell különítenünk a szadizmustól és a mazochizmustól, a divattá vált undergorund szexuális viselkedés már egy egészen másik történet.

[origo]