Masztitörténet 1.

A maszturbáció a genitáliák manuális izgatása, legfõképp az orgazmus elérése céljából - általában egyedül, magányosan végzett tevékenységet jelöl. Több forrás említi ugyan a kölcsönös maszturbációt is, azaz egymás nemi szerveinek ingerlését, de valójában, amikor az egyén maszturbál, saját magának szerez testi gyönyört erogén zónáinak simogatása, dörzsölése, vagy bizonyos segédeszközök használata által.

Ókori barlangrajzok, mûvészeti és kultúrtörténeti tárgyak, õsrégi írások, képek jelzik, hogy a maszturbáció emberidõk óta létezik. Kételyek, bizonyítatlan feltételezések, tévhitek persze ma is élnek, és a maszturbációt rehabilitáló minden igyekezet ellenére sincs egyezményesen egyértelmû válasz arra, hogy az önkielégítés jó és természetes, vagy káros hatásai vannak a testre, a pszichére, a lélekre, de akár az egész emberiségre nézve.

A nagy maszturbálás

A szó etimológiája a görög mezea (péniszek) és a latin turbare ige (zavar) összekapcsolásából származtatható, de ezzel a nyelvtörténeti állásponttal vetekszik még a latin alapú manu stuprare szóeredet, ami kézzel való beszennyezést jelent. A latin és görög kultúrában, bár természetes emberi viselkedésnek tartották, és sokféleképp örökítették meg, összességében a maszturbáló egyén inkább komikus vagy szánalmas figurának számított. Az egyiptomiaknál az Istenek is magukhoz nyúltak, ez általában teremtõ, mágikus erõvel bírt. Atum napistenrõl például azt állították, önkielégítés általi ejakuláció eredményeként hozta létre az univerzumot. A legtöbb vallásra mégis a pejoratív hozzáállás jellemzõ. A Bibliában nincs konkrétan kimondva, hogy maszturbálni bûn, a zsidó és keresztény világban mégis immorális véteknek számít, mert minden házasságon kívüli szexuális tevékenység céltalan szembeszegülés az erkölccsel és az isteni akarattal.

A bibliai Genezisbõl (38:7-11) vett "onanizálás" kifejezés nem egészen találó, ugyanis a történet szerint Isten azért büntette meg Onant, Júda fiát, mert az parancsának ellenszegülve nem volt hajlandó megtermékenyíteni bátyja özvegyét, és a "földre vesztegeli vala el a magot". Ezzel megsértette a zsidó levirátust, az akkor még élõ hagyományt, mely a sikeres utódnemzés céljából engedélyezte a sógorházasságot. Nem derül ki azonban, hogy végül Onan az orgazmus elõtt kivette és úgy fecsérelte el ondóját, vagy segített magán. Mindenesetre a büntetés (ebben az esetben halál volt) nem az önkielégítésre vonatkozott, hanem az értéken felüli gyerekhozó sperma eltékozlására. Igaz, a végeredményt úgy is lehet interpretálni, hogy az önkielégítés, mivel általában valóban "elpazarolt" ejakulációval zárul, istenellenes, legalábbis a férfiaknál. A nõk szexuális vágyairól a Bibliában ilyen formában nem esik szó.

Látáskárosodás, mentális zavar

Az onánia szóhasználatot az 1710-es években szülte egy klerikus Az Onánia, avagy lelki és testi tanácsok az önmérgezés förtelmes bûneihez, és mindezek rettegett következményei címû mûvében, melyben azzal egzecíroztatja az olvasóközönséget, hogy az ilyen jellegû "önszennyezés" impotenciát, epilepsziát, sõt mi több, kankót okoz. Ezek orvoslására különféle csodaorvosságok sorát is beajánlotta, pl. "Erõsítõ tinktúrát" 10 schillingért per üvegcse. A pamflet szélsõséges szellemisége szépen beleillett az ekkor javában dívó, az önkielégítést tiltó, legfõképp a fundamentalista egyházi dogmákon alapuló nézetek kontextusába, mely szerint nem csupán a maszturbáció, de már önmagában a nemi vágy is kötelezõen zabolázandó, mert ami izgalmat és élvezetet okoz, az nem lehet bûn nélküli, ott csakis az ördöggel való cimborálásról lehet szó. Ez a fenyegetõ attitûd, mely némely körökben mind a mai napig elrettentõ hatással bír, réges-régre nyúlik vissza. Már a VI. századi Canterbury-i Theodore is meghagyta, "ha egy presbiter képzelete miatt ondót áraszt, egy hétig böjtöljön, ha ugyanezt teszi keze érintése miatt, három hétig böjtöljön".

Aquinói Szent Tamás a XIII. században egyenesen azt hirdette, hogy a maszturbáció ádázabb a nemi erõszaknál. Ezt mestermûvében, a Summa Theologiae-ban taglalja, kategóriákra osztja a nemi vággyal kapcsolatos bûnöket, mint a vérfertõzés, házasságtörés, nemi erõszak, valamint az egyéb "természetellenes bûnök" kategóriája, melyek alcsoportjába tartozik a maszturbáció, egy kalap alá véve például a pedofíliával és zoofíliával (állatok iránt érzett szexuális vágy). Érvelése szerint a "természetellenes bûnök" alantasabbak, mert azok mind az emberi értelem mind a természet ellen elkövetett bûnök, míg a nemi erõszak csak az értelem ellen elkövetett bûn. A pápai kinyilatkoztatás ma is szilárd alapokon áll, miszerint a moralitás nem lehet relatív vagy szituációfüggõ, feketén-fehéren nyilvánvaló, hogy mi a követendõ magatartás, mi a jó és mi a rossz, és a modern világnak ennek fényében kell álláspontot foglalnia az olyan vitás kérdésekben, mint a maszturbáció, a homoszexualitás, fogamzásgátlás, mesterséges megtermékenyítés, eutanázia, rabszolgaság...

A nagy maszturbálás

Az iszlám sem nézi jó szemmel, és tiltja a genitáliák orgazmushoz vezetõ stimulálását, hacsak nem tudunk enyhítõ körülményeket felhozni, mint a saját testünk megismerése céljából végzett maszturbatív ismerkedési szükségletet. Ramadan idején egész hónapban tilos a napközben végzett önkielégítés, mert a muzulmán ember böjt idején Allahnak áldozva lemond az ételrõl, italról, nemi vágyról, mely utóbbi nélkül, kétségtelen, nem lehet maszturbálni. Mai iszlám webszájtokról kiderül, hogy a maszturbáció nem számít az abszolút tiltás kategóriájába, de mindenképp illetlen, megvetendõ gyakorlat. Abd al-Aziz bin Baz, a szaúd-arábiai fõmufti felsorolta egyszer a maszturbáció okozta "bizonyítottan" káros fiziológiai és pszichológiai hatásokat, mely listán szerepel többek között a látáskárosodás, az emésztõrendszer betegsége, a herezacskók gyulladása, tönkremehet a gerinc, remegés és testi instabilitás léphet fel, sõt mentális zavar és elmebetegség is jelentkezhet, a sperma pedig folyékonyabbá és kevésbé életképessé válik.

Ugyanígy a rendszerváltás elõtti meglehetõsen prûd beállítottság sem habozott megmondani a tutit ezen a téren (se). Az Ifjúsági Kislexikon például a tárgyilagos meghatározás után rendesen útbaigazítja a fiatalokat a maszturbáció fogalmával kapcsolatban: A maszturbáció "a nõk v. férfiak saját nemi szervük izgatásával keltett kéjérzése, amely az orgazmus kiváltásával fejezõdik be. A fiúk nagyobb arányban gyakorolják, mint a lányok. A tudatos maszturbáció mindkét nemnél 13-15 éves korban kezdõdik. ...Fiatal korban egészségre ártalmatlan. Mindenképpen ártalmas viszont a túl gyakori, naponkénti vagy naponta többször ismételt maszturbáció, mert kedvezõtlenül befolyásolja a személyiség fejlõdését. Kamaszkoron túl, a heteroszexuális nemi élet megkezdése után rendszerint egyszerre abbahagyják. A normális közösülést nem pótolhatja: a házasélet vagy egyéb rendszeres nemi élet létrejötte után nem tanácsos folytatni."

A társadalomban még ma is erõsen élõ hiedelmek és a tudatlanság gátat szabnak az önkielégítés helyes megítélésének. A mai napig nem tudjuk letenni a maszturbációs normákat a gyakoriság, kor, nem, szexuális fejlõdési fokozat, partnerkapcsolat szempontjait tekintve. Az biztos, hogy orvosilag és lélektanilag semmilyen formában nem bizonyított, hogy az autoerotika éretlen, deviáns vagy patologikus viselkedés lenne. A szexuálterapeuták még orvosságként is felírhatják, férfiaknak például retardált magömlés vagy egyéb ejakulációs diszfunkció, nõknél pedig anorgazmia vagy vaginizmus esetén. Azonban az ilyesféle szexuális kielégülés útján történõ kezelési javallatok mellett sok olyan intelem is napvilágot lát manapság, miszerint - nagyban a pornográfia erõteljes befolyásának okán - vigyázni kell például a túlzott maszturbálási kényszer vagy a különféle parafíliák (perverziók) kialakulásának veszélyével, s ügyelni kell arra is, hogy ne váljon kizárólagossá a partnerkapcsolat rovására.

[origo]