Ki lopta el a szexet? (18+)

A világ folyamatos változásával, környezetünk fejlõdésével, technikai világunk fejlesztésével sokszor észrevétlenül lendülünk át a hasznosból az ártalmasba. A kommunikációs eszközök fejlesztése szabadidõnk, magánéletünk és intim együttléteink minõségét, utóbbi esetében mennyiségét is komolyan befolyásolja. Az ismert és elismert elõnyök mellett most ezen technikák árnyoldalaival foglalkozunk.

Viharként söpört végig az elmúlt hetekben a hír, jön az iPhone, és ennek hallatán minden valamirevaló felhasználó, aki követi a kommunikáció és a trendek fejlõdését, azonnal izgalomba jött. Az eszköz lényege nem más, minthogy (divatos formában) egyesíti a telefon, a naptár, a fényképezõgép, a kalkulátor, a számítógép és az internet elõnyeit, azaz beszélhetünk, e-mailezhetünk, chatelhetünk segítségével, ami csak egy újabb lépés a hordozható munkaeszközök egyedfejlõdésének útján. Persze nem ez az elsõ ilyen termék, Nagy-Britanniában a hasonló funkciókkal ellátott BlueBerry váltott ki tömeges addikciót, és sebes térhódítása nem csak a technika szerelmeseinek figyelmét irányította a termékre, hanem az általa generált probléma is egyre nyilvánvalóbbá vált, a személyes kapcsolatok romlása szinte azonnal tapasztalható volt.

A tévé és a telefon kezdték

Persze magánéletünk szigetének ostromlása nem itt kezdõdött, visszaevezhetünk egészen a televízió vagy a mobiltelefonok megjelenésének idejére, amelyekkel olyan eszközöket engedtünk otthonunkba, amelyek elvonják a figyelmet a jelenlevõkrõl, a társas kapcsolatok építése helyett passzív állapotba kényszerítve saját magunkat. Számtalan felmérés bizonyította már, hogy azok a párok, amelyeknek hálószobájában ott a tévékészülék, ötven százalékkal ritkábban élnek szexuális életet, mint azok, akik kizárólag egymás társaságát élvezik. Legutóbb egy olasz felmérés mutatta ki, hogy a tévéfüggõ, ötvenes éveikben levõ házaspárok szexuális életére ez a hatás sokszorosan érvényes, a tévézõ párok esetében a havi együttlétek száma az átlagos hétrõl másfélre esett vissza. A televízió ráadásul csak szórakoztatásunkat, kikapcsolódásunkat szolgálja, nem pedig munkánk vagy kommunikációnk része, mint például a mobiltelefon vagy a hordozható egyéb multifunkcionális, telekommunikációs eszközök. Arra vonatkozóan pedig semmiféle kutatás nem adhat reális képet, hogy hány szenvedélyes pillanat tört meg egy telefoncsörgéstõl.

Ha visszaemlékszünk azokra az évekre, mikor még csak vonalas telefonon keresztül érhettük el egymást, eszünkbe juthat az is, hogy kialakult etikett alapján használtuk azt. Tiszteletben tartottunk bizonyos idõpontokat, családi ebédeket, és kiváltképp az esti órákat, hisz sosem tudhattuk, hányan vannak jelen, nem zavarunk-e éppen. A mobiltelefon megjelenésével mindez gyökeresen megváltozott, kizárólag a telefon tulajdonosára vonatkozik érdeklõdésünk, és annak tudatában, hogy ha zavarjuk, úgyis kikapcsolja, a fenti gátak a legtöbb esetben megszûnnek. A mobil és az egyre újabb készülékek térbõl és idõbõl kiragadva bennünket megszakítják azt az intim és odafigyelõ légkört, amit egy adott helyzet feltételez, kiváltképp abban az esetben, ha a minket vagy partnerünket érõ ingerek és információk a munkával állnak kapcsolatban.

Az iroda és az ágy viszonya

A munkahelyi stressz és maga a munkahelyi pozíció is komolyan befolyásolhatja az ember magánéleti szereplését, párkapcsolatokhoz való hozzáállását és szexuális viselkedését, teljesítményét is. Pszichológusok magyarázata szerint az okos és sikeres nõk függetlenné és szabaddá válnak azáltal, hogy férfi hiányában is biztosan uralják életüket. Munkájuk olyan biztonságot ad nekik, akár egy erõs férfikéz, ezért nehezebben vesztik el lábuk alól a talajt, viszont nehezebben is találnak vissza hagyományos, nõi szerepükbe, ami esetenként az ágyban is megmutatkozhat. A férfiak szemében az ilyen nõ, mivel leveszi a vállukról azt a súlyos terhet, hogy egyedül tõlük várja a totális kielégülést, vonzó lehet, de az ágyban is domináns, uralkodó nõ elõbb-utóbb szexuális félreértésekhez vezet. Egy másik kutatás ezzel párhuzamosan arra világított rá, tízbõl hat férfi inkább az alvást választja a szex helyett egy-egy munkanap után, se szociális eseményekre, se társasági összejövetelekre, se szexre nem vágynak.

És akkor még nem beszéltünk a munkahelyi stresszel járó kézzelfogható szexuális problémákról, amik többek között erekciós zavarokban, korai magömlésben, nedvesedési hiányosságokban mutatkozhatnak meg, és a késõbbiekben ebbõl fakadhatnak a komolyabb szexuális zavarok és félreértések. Az ilyen eseteket csak súlyosbítja, ha munkánkat otthonunkba cipeljük, még akkor is, ha azt nem a szó szoros értelmében, nem aktakupac formájában valósítjuk meg, hanem azzal, hogy munkaidõnkön túl is elérhetõvé tesszük magunkat fõnökünk, munkatársaink, ügyfeleink számára, ha adott az a technikai feltétel, hogy az iroda falain kívül is képesek legyünk elvégezni a ránk szabott feladatokat (még ha mi magunk vagyunk is azok, akik a feladatot adják). Egyértelmûen bizonyítást nyert, hogy azok a munkavállalók, akik otthon is - akár csak fejben - munkával foglalkoznak, kimerültekké, túlhajszoltakká válnak, amikbõl idõvel egyenesen következnek különbözõ egészségügyi, párkapcsolati és szexuális problémák.

Dupla jövedelem, semmi szex

Szakemberek és pszichológusok elõtt nagyon is ismert jelenség ez, a kitolt munkaidõ, a folyamatos elérhetõség, ami nem engedi pihenni, kikapcsolni az embert, a magánélet romlását, csökkent munkaképességet és idõ elõtti kiégést eredményez. A párok az anyagi biztonságban látják a családi élet alapját, karrierjük építésén munkálkodnak, mielõtt gyermeket vállalnának. Csakhogy a  hajszolt munkatempó és az iroda telekommunikációs eszközökben megmutatkozó csápjai a harmonikus otthon ellen dolgoznak, az intim együttlétek megszûnése pedig nagyobb gátja a családalapításnak mint az emeletes ház hiánya. Robert Reich, az Egyesült Államok korábbi munkaügyi minisztere alkotta meg a DINS párok fogalmát, azaz a dupla jövedelem, semmi szex (double income, no sex) alapon mûködõ párkapcsolat fogalmát. Az emberek egészen egyszerûen túl sokat dolgoznak ahhoz, hogy szexelni legyen kedvük. Emellett ott van a kikapcsolódás, a szórakozás, a feszült nap utáni sörözés. Ha valakinek erre is igénye van, ha baráti kapcsolatait is ápolni szeretné, a párjával töltött intim pillanatok szinte a semmivel válnak egyenlõvé.

Vedd vissza az életed!

Persze túlzás lenne azt állítani, hogy mindezért alapvetõen és kizárólagosan a technika okolható, inkább a termelésre berendezkedett és az anyagi biztonságot elõtérbe helyezõ szemléletet kellene átértelmeznünk. Az emberek önmagukat kényszerítik arra, hogy egyre többet dolgozzanak, ezért alkotják meg a telekommunikációs eszközök újabb és újabb generációit. A technológia csak lehetõvé teszi, hogy a munkamániások kiélhessék munkamániájukat, s míg nem sajátítjuk el a használatukhoz szükséges elemi udvariassági és önvédelmi szabályokat, azt is lehetõvé teszi, hogy behatolást engedjünk a külvilágnak magánéletünk birodalmába.

Mindennek azonban van egy öngerjesztõ vonatkozása is. Minél kevesebb intimitást élünk meg otthon s minél inkább kondicionáljuk magunkat az információk és impulzusok könnyû és gyors megszerezhetõségére, annál inkább hajlamosak vagyunk a szexet is egy gyors, funkcionális aktusként kezelni. Az intimitás hiánya a párkapcsolatban zavart eredményez, s ez is hozzájárul a szex mellõzéséhez. Mindezek mellett a technika megadja a pornóhoz való könnyû hozzáférést, annak könnyû hordozhatóságát, s egyes esetekben mindez a párkapcsolaton kívüli gyors és célratörõ szexuális kielégülésekhez vezet. És mindez visszahat a technikára is, annak fejlesztésére, a pornó, mint tudjuk az egyik legkifizetõdõbb internetes tartalom, s a cyberszex valós megéléséhez is komoly technikai fejlesztések szükségeltetnek.

Nem feltétlenül a szex az, ami párkapcsolatunk összatartó ereje, de az intimitás, a bensõségesség és a meghitt együttlétek nélkül az emberek ûzött, zaklatott robotokká válnak. A jelenség pedig gyakoribb, mint gondolnánk, szinte nincs olyan ember, akit ne érintene a stressz, aki ne produkálna a munkahelyi nyomásból fakadó egészségügyi és lelki tüneteket. Hogy hogyan tudjuk visszavenni saját életünket, hogyan kerülhet vissza a kezünkbe az irányítás, hogyan adhatjuk meg magunknak és párunknak azt, ami mindennapi túlélésünkhöz szükséges, a szakembereknek is feladja a leckét. Párterápia vagy õszinte beszélgetés, tudatos rendszerezés és szabályok felállítása is segíthet egyéni szinten.

"A kommunikációs lehetõségek gyors bõvülése azonban feszültségeket is hordoz a normák és a szabályok tekintetében. Szükség van arra, hogy új viselkedési és kommunikációs normák alakuljanak ki, kezelni kell tudni új kommunikáció-etikai problémákat..." - foglalja össze Heller Mária az új kommunikációs helyezetekben rejlõ veszélyeket és az arra adható egyetlen logikus választ a témába vágó kutatásában. A kulcs tehát abban rejlik, hogy társadalmi szinten megtanuljuk kezelni a helyzetet és kialakítsuk azokat a határokat, amelyek a munka és a magánélet, a kommunikáció és az erõszakos behatolás vonalán feszülnek.

[origo]