Josefine Mutzenbacher - Egy kis bécsi kurva emlékezései

Elsõ rész

Josefine Mutzenbacher - akit valójában nem így hívtak - Bécsben született, 1852. február 20-án, az akkor még külkerületnek számító Hernalsban. Itt hamar kivívta az erkölcsrendészet megkülönböztetett figyelmét, bár eleinte csak szerényebb örömtanyákon forgolódott.

Második rész

"Ferdl, persze, a szoknyám alatt fogta azt a micsodát a két lábam közt, és Anna pucáját - finoman fogalmazva - a Franz. Nekem a Ferdl farka volt a kezemben (a furkója), és a Franz bunkója az Anna dédelgetõ kezében leledzett."

Harmadik rész

"Gyere már, hallod", mondtam, "mutasd meg, mit ér a faszod..." Ellökött. Azt mondta: "Rég jobban tudom, mint ti, hogy mi a baszás. De az ember a testvérét nem kúrhatja meg, nem csinálhatja fel, mert az halálos bûn."

Negyedik rész

"Megmutatta a tökét, szõrösödött már jócskán, összeszaladt tõle a számban a nyál. Mindhárman sokat játszottunk vele, lányok. Becézgettük, nyaltuk-faltuk a tojásait, kis kezünket a hatalmas farok teljesen betöltötte, és micsoda élvezet volt érezni, hogy megráng! Ekkora faszt még sosem láttunk."

Ötödik rész

"Iszonyú izgalmas volt az egész, de tényleg, valamennyiünknek. Mintha valami titokzatos szertartás részeseivé váltunk volna általa. Mizzi tért magához elõször, Robertre vetette magát, azt visította: "Jó, de most bassz is meg engem, hallod, te gecihuszár!"

Hatodik rész

"Beléptem neki - odaálltam a két széttett térde közé, és egyre csak mosolyogtam, de a pinám ott volt a szememben, és ezt õ jól tudhatta már. Elvörösödött, mint akit nyomban megüt a guta, magához rántott, megcsókolt, közben a szoknyámat is feltûrte, keze máris ott volt a lábam közt, pontosan, ahol kellett."

Hetedik rész

"Hol a kezével munkálkodott vágatomon-dombomon, hol meg a farkát próbálta a lukamba juttatni. Ettõl halálosan megborzongtam, õt ez még jobban felizgatta. Csak az egész annyira fájt, már így is! Éreztem, itt baj lesz."

Nyolcadik rész

A sörösember szivarkára gyújtott, aztán ráérõsen megkérdezte: "Hányat élveztél el?" Csak így. "Ötször megvoltam" - felelte a nõ. "Hát a férjeddel hányszor szoktál?" A dög kurva, lefogadtam volna elõre, azt mondta: "Azzal? Rég már soha egyetlenegyszer se." Horak röhögött. Megkérdezte: "Szoktatok egyáltalán kefélni?"

Kilencedik rész

"Hogy még jobban érezzem a testemben vájkáló faszt, megmozgattam párszor a popómat, a két farpofámat, és a Horak úrra ez érezhetõ hatást tett. Még sebesebben dugattyúzott, és közben mindenfélét suttogott a fülembe: "Na, kicsi szívem... pici porontyom... arany pinám... jaj, te édes kis kurva, de édes kis ringyó vagy te... kicsi kurvám... hah, te... mától mindennap lejössz nekem ide a pincébe... lejössz... nekem... ide..."

Tizedik rész

"Fölgyûrte a szoknyámat, beállt a két lábam közé. Hamarosan érezhettem farka kemény hegyét, ahogy a lukam körül keresgél. Annyira felizgultam ettõl, hogy egybõl elélveztem, nem kellett hozzá makkjának egyetlen parányi érintésétõl több. De nem csitult a vágyam, sõt egyre mohóbb lettem - és az adott helyen mind lucskosabb."

Tizenegyedik rész

"Odadõlhettem, ölébe kellett hajtanom a fejem. Alois akkor nekilátott, rám mászott, eloször is felhajtotta szoknyámat, majd - ugyanolyan komoly arccal - tágítgatni kezdte a rést, s kézi munkája után ugyanazzal a váratlansággal és hirtelenséggel vágta belém a szerszámot, mint a pincében elõzõ nap. "

Tizenkettedik rész

"Csak az anyáddal kefélsz, senki mással?" "Nem, nem. Ha csak annyi lenne..." Megállt az eszem. "Ezt meg hogy érted? Kétszer megkefélted ma már az anyádat, és akkor... nem elég neki? Még este is kell?" "Nem az anyámat keféltem meg." "Hanem?" "A nõvéreimet."

Tizenharmadik rész

"Emlékeztem a farkára, s hirtelen a fejem tudtam volna a falba verni, hogy én egy ilyen óriás szerszámot így elhanyagoltam. Emlékezem becézgetéseire is, meg hogy a kezemben milyen jó volt az a nagy meleg micsoda, a lábam közt hogy túrt-fúrt, és minden. "

Tizennegyedik rész

"Hol a lika, jön a bika..." Ezt mondta. Ezt! Anyám zihált, de máskülönben néma maradt. És Ekhard mohó igyekezetét siker koronázta. Anyám égnek vágódó lábaiból arra következtettem, hogy Ekhard, a bika megtalálta, hol van "a lika". "Na tessék, most megkaptad".

Tizenötödik rész

Ekhard úr úgy állította oda az ágyhoz, hogy feje a párnára támaszkodjék, a segge meg felmutasson a magasba, és akkor õ maga hátulról hirtelen, nagy erõvel megdugta. Anyám csak egy iszonyú hörgést hallatott, de utána már jött az elhaló sóhaj: "Hallod... megint elélvezek... ez nem lehet... nem le... nem lehet..."

[origo]