Egy Éjszaka a Marilynben

Aki nem járja éjt nappallá téve a night clubokat, sztriptíztáncos és table dance bárokat, csak az feszül be. Ezeken a helyeken ugyanis, ha észnél vagyunk, túl sok rossz dolog nem történhet. A Marilyn ezek közül is szuperbiztonságos: nincs lehúzás, nem kell otthagynunk a fél fizetésünket, ha meghívunk egy lányt egy italra, a nagydarab, kopasz emberek az ajtóban pedig kedvesen lesegítik a kabátunkat, távozáskor pedig elõzékenyen feladják ránk.

Tisztázzuk a fogalmakat!

Nem árt, ha ismerjük a dörgést. Mielõtt nekivágtunk volna, utánanéztünk. Úgyhogy, íme, ez a dörgés: iszonyú sokféle erotikus tánc létezik. Van az úgynevezett "bartop", amivel a Sakáltanya címû, elég rossz amerikai filmben (és az ugyanilyen név alatt futó budapesti bárban) volt szerencsénk találkozni. Itt a személyzet vagy a táncos lányok idõnként felpattannak a bárpultra, és ott ráznak egy ideig, a tapasztalatlan vendégek pedig próbálják menteni a sörüket. A "table dance" mûfaja hasonló, csak nem a bárpulton, hanem a vendég asztalán zajlik mindez: történhet teljesen felöltözve, toplesz vagy éppen totálisan ruhátlan módon - felfogástól és filozófiától függõen.

A "cage dance", azaz a "ketrectánc" Los Angeles legendás helyén, a Sunset Boulevard Whiskey a Go Go nevû bárjában született - ahol annak idején a Beatles és a Doors is játszott -, innen ered a go-go tánc elnevezése. És van a "lap dance", ahol "szabad a csók" - vagy ha az nem is, de az érintés igen. Országa válogatja, mennyire lehet belemelegedni a tipitapiba: az USA egyes államaiban a vendégnek szigorúan hátra kell tennie a kezét, és büntetésben lévõ nagycsoportosként nézheti, ahogy arasznyira az orrától táncol és vonaglik az értékes, szépen nyírt prém. Van, ahol a táncosnõ hozzáérhet a mûélvezõhöz, és van, ahol egy bizonyos pontig a vendég is matathat. Mindehhez egy érdekes információ: tavaly novemberben Seattle városában helyi népszavazást kezdeményeztek a táncosnõk és a vendégek közötti minimális távolságról. Boldog ország, ahol ez a legfontosabb kérdés egy referendumon!

Alice Csodaországban

De vissza a Kálvin térre és a Marilynbe! Megnyílik elõttünk az ajtó, és a recepciónál jobbra fordulunk. Azonnal a tollboákkal felturbózott bárpult fogad, szabott, közepes árakkal. Péntek éjfél van, a hely majdnem tele, de már szinte mindenhol ülnek. Lányokkal, persze. Mellénk is lehuppan két barátságos hölgy. A színpadon eközben egy kislányos táncos lötyög, nem valami nagy tûzzel - mondhatni, nem fûti a szakmai lelkesedés.
- Nincs ezzel semmi gond - mondja a piros bikinis Xénia, aki a jobbomra telepedett. - Van ám, akinek éppen ez a stílus jön be. Figyeld meg, a következõ egészen más lesz.

Három számot kell táncolni egy-egy lánynak a színpadon; van táncrend, mindenki szépen felírja magát. Xéniának igaza van. Kebelcsoda robban be a színpadra, és olyan durva kisugárzása van, ami majdnem megolvasztja a krómacél fémrudat, amihez éppen dörgöli magát és különféle testrészeit. Közben a ketrecben is beindul a go-go, és a hosszú helyiség másik oldalán is megmutatja egy meztelen szõke lány, hogy a zuhanykabinban a tisztálkodáson kívül mit lehet még csinálni, és ha valódi örömöt akarunk szerezni, kardvirág helyett ajándékozzunk a nõnek masszírozós zuhanyrózsát. Csatlakozik hozzánk Aida. Kérdezem a vendégekrõl. Az angolok a legkeményebbek: ide járnak legénybúcsúzni.

Ilyenkor a leendõ férj idióta jelmezbe öltözik - méhecskének, kismamának, Bambinak -, és természetesen korongrészeg. Rajtuk kívül is megfordul itt mindenki. Lányok is jönnek, és mire hajnaltájt a tetõfokára hág a hangulat, akár a civil csajok is felugranak a színpadra.
- Milyen az ideális vendég? - szúrom közbe. A szõke, magas Stella már tizennyolc éve van a szakmában, revütáncosként kezdte, de még ma is fellép máshol, sõt vállal "reptéri transzfert", amikor is a limuzinban már a gyorsforgalmi úton vetkõzni kezd. Szerinte a rendes vendég ne tapogassa a lányokat. Alice (aki mûvésznevét az Alice Csodaországban címû mesébõl kölcsönözte) hozzáteszi:
- Az álomvendég sokat költ. Gavallér. Kifizeti a Dom Perignont, ad bugyipénzt, és érezteti, hogy királynõ vagy.
- Mikor láttál utoljára ilyet? - kérdezi Stella.
- Három és fél éve.

A Rózsaszín Cicától a Marilynig

A lányok irtóznak a lekezelõ, lenézõ vendégtõl. Számukra az a legkínosabb, amikor a vendég nem fog velük kezet, nem veszi õket emberszámba. A rendes vendég tudja: a privát tánc tizenkétezer forint. Számlát is kap róla, ha kell. ÁFA-val.
- Felnõtt már egy új generáció - mondja Katalin, a Marilyn tulajdonosa. - Ezek a lányok már tudatosan készülnek rá, hogy a végén ne találják munka nélkül magukat. A tulajdonos sem éppen ma kezdte: - Akkor csöppentem bele, amikor a Rózsaszín Cica még a fénykorát élte. Aztán a Király utcai Pigalle-ban tanultam meg, hogyan kell bánni az éjszakai emberekkel. Utána egy kollégám csinált egy nagyon komoly show-t: szerepelt benne Zámbó Jimmy, Túri Lajos (Lui - a szerk.).

Aztán az egész elkezdett hanyatlani, és egy idõ után senkit nem érdekelt semmi, csak a lányok. \"90 után jöttem rá én is, hogy a csajok az érdekesek. Kibéreltük ezt a helyet, \"93-ban megcsináltuk a Blue Angelt, aztán ebbõl lett \"99-ben a Marilyn. A személyzet tizenöt éve el nem mozdul mellõlem. A helyettesemmel mindenben számíthatunk egymásra, a stáb nélkül nem lenne ekkora sikerünk. Balhé sincs. Mindenki tisztában van a szabályokkal, Katalin jóban van az éjszakai élet figuráival, senki nem bántja a másikat. És hát, sokan el is haláloztak már a régiek közül. Nem mindenki természetes úton.

Ne érintsd, csak szagold!

Eleget fecsegtünk. Xénia kézen fog bennünket, és alászállunk a szoftos table dance-felszínrõl az igazi izgalmak világába. Madonna-számra táncolnak a félhomályos pincében a lányok: van olyan vendég, akinek kettõ is. Mellettünk, egy asztalnál egy részeg angol az asztalon fekvõ lány combját próbálja harapdálni, mire a táncosnõ erélyesen rendre utasítja: "Don\"t touch, just smell!"

- Ne õket nézzétek, koncentráljatok rám! - mosolyog Xénia, és a korábban zárkózottnak tûnõ lány tekintete megelevenedik, és összekapcsolódik az enyémmel. Lassan, élvezettel mozog, szétvetett lábam közé áll, úgy ringatja a csípõjét. Néha finoman végigsimít a nyakamon, idõnként pedig ébenfekete, hosszú haja az arcomat csiklandozza. Homokóra méri az idõt - körülbelül hét perc egy privát lap dance. Nagyon lassan lekerül a melltartó, majd Noémi eloldozza a piros bugyi pántját. Még egy kicsit magán tartja a bikinialsót, de kisvártatva félredobja. Ott áll elõttünk teljes szépségében, finom ütemre mozog, bennem pedig megmoccan valami... Várjunk csak, ez így nem pontos... Nem bennem.

Bus István

[origo]