Az egyéjszakás kalandok evolúciója (18+)

Az elmúlt évtizedek szexuális ébredése és felszabadulása megteremtette azokat a feltételeket, hogy az emberek átgondolhassák a szexualitáshoz és a hagyományos párkapcsolati sémákhoz fûzõdõ viszonyukat, és ezek végiggondolásával kialakíthattak olyan alternatívákat, amikben inkább el tudják helyezni magukat. A szexualitásra való igény, a kielégülés és a szoros testi kontaktus elemi szükségletünk, kevesen képesek arra, hogy akár testi, akár gondolati eltévelyedések nélkül egy életen át csak és kizárólag akkor elégítsék ki ez irányú szükségleteiket, amikor párkapcsolatban vagy házasságban élnek. Már messze nem abban a korban élünk, amikor a serdülõvé érett lány vagy fiú hamarosan a házasság szent kötelékében egyesül, mára szabadon rendelkezünk nemi életünk és partnerválasztásunk fölött, s a társadalom szemében a szexuális forradalom erõteljes kilengése után lassan értelmezhetõvé válik az egyéjszakás kalandok fogalma és annak funkciója.

forrás: [origo]

Az egyéjszakás kalandokat mindenekelõtt el kell különítenünk azoktól az együttlétektõl, amelyek az elmúlt idõkben a házasságban élõ férfiak kilengéseit, prostituáltaknál keresett kielégüléseit jelentette - ezek a különbözõ társadalmi osztályokban rendre más megítélés alá estek, de mindenképpen a férfiak voltak azok, akik elsõként szembefordultak a hagyományosnak és kizárólagosnak tartott párkapcsolati modellel. Az egyéjszakás kalandok legfontosabb jellemzõje, hogy két ember szabad elhatározásából - nem üzleti kapcsolat keretein belül - egyesül, és szóba sem jön a nemi aktuson túlmutató szerepek felvállalása. S teszik mindezt azért, mert a szexet mint alapvetõ emberi szükségletet értelmezik, s az erkölcsösséget nem a nemi vágyak elnyomásán keresztül vélik megélni.

Promiszkuus playboyok és irigy szinglik

A változások kezdetekor a ma oly sokakra jellemzõ független és egyedülálló életet elsõként a férfiak vállalták fel, s ezen életmódnak szerves része volt a szexualitás. Egykor playboy-magatartásnak nevezték ezt, a függetlenség mellett a promiszkuitást megvalósító viselkedést, ami az érzelmi elkötelezettség fölé helyezte a saját kielégülést, a hedonista és öntörvényû, magányos életet. A hagyományos, konzervatív szokásokat elvetve a nemi együttléteket egyfajta fogyasztási szükségletként értelmezték, s úgy gondolták, minden lehetõséget meg kell ragadni ennek megvalósítására. Persze ebbõl fakadóan lassan megjelent a szexszel összekapcsolt teljesítményelvûség, a minõség helyett a mennyiség vált érdekessé, ettõl függetlenül jelentõs állomása volt mindez a szabadon megélt nemiségnek.

Természetes, hogy lassan a nõkben is feltámadt az igény, hogy a férfiakat megilletõ ilyen jellegû szabadság rájuk is vonatkozzék, a feministák határozottan kiálltak nem csak az általános érvényû nõi egyenjogúság, de a szexuális egyenjogúság mellett is. Hosszú idõnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a szexualitását szabadon megélõ és értelmezõ nõ társadalmi megítélése ne legyen olyan negatív, mint amilyen kezdetben - és bizonyos helyeken, leginkább kisvárosokban, falvakban a mai napig élõ, lásd a falu bikája és a romlott nõ kettõsségét. A nagyvárosok légköre mindig is haladóbb, megbocsátóbb volt, és méreteinél fogva elbújni is könnyebb több százezer ember között, mint egy pár száz fõt számláló településen. Viszonylag lassan, de a nõk is eljutottak arra a szintre, hogy nem válnak a társadalom kivetett tagjaivá, ha nem a házasságot, hanem ideig-óráig a magányos létet választják, aminek adott esetben ugyanolyan szerves része a szex, mint a playboy-bölcselet esetén.

Így születtek meg az elmúlt évtizedekben az önálló, szexuálisan egyenjogú nõk, s ezek továbbfejlõdött példányai, a szinglik, az emancipáltságot, a felszabadulást és az egyenjogúságot minden vonatkozásban elért fiatal városi nõk, akiknek csoportjellemzõje inkább társadalmi státusukból fakad, mintsem a szexualitáshoz való viszonyukból. Szépen példázza ezt számtalan divatos korregény és film, hogy ezek a fiatal nõk mégsem elégedettek maximálisan sorsukkal, a sorozatos egy- vagy többéjszakás kalandok helyett a párkapcsolat meghittségére és biztonságára vágynak, azaz a példakövetõ magatartás ebben az esetben sem simul össze harmonikusan az ember és a nõ természetébõl fakadó igényekkel. Tévútnak mindazonáltal nem lehet nevezni, a korlátozó szabályoktól, a házasság szentségétõl szükségszerûen a lehetõ legtávolabb kellett szakadni, hogy idõvel kialakuljon a helyes egyensúly. A leggyorsabban reagáló homoszexuális közösségekbõl vett példa jól illusztrálja a két nem közti alapvetõ különbséget: míg a meleg férfiak promiszkuitása ebben a helyzetben könnyen kiteljesedik (gondoljunk csak a meleg-szórakozóhelyeken található dark roomokra, az alkalmi szex templomaira), addig a leszbikus nõk nem a partnerek sûrû váltogatásában találják meg a gyönyört.

Mindezek eredménye az lett, hogy az alkalmi szexre nagyságrendekkel több lehetõség van, mint régebben volt, hisz mindkét nem tagjai közül kialakult a független és öntudatos csoport, akik egymás között szabadon válogathatnak és hódolhatnak a szabad szexnek. Társadalmilag Létjogosultságot szereztek az egyéjszakás kapcsolatok, amelyek áldásos hatásuk mellett számtalan klasszikus, sokak által ismert problémát vetnek fel.


"Az egyéjszakás kalandok jók, egyetlenegy baj van velük. A reggel"

Valahogy így foglalja össze a legtöbb megnyilatkozó a legtömörebben az alkalmi szex utáni rossz szájízt. Ha minden széptõl és jótól, minden csillogó buroktól megszabadítva vizsgáljuk az egyéjszakás kalandokat, funkcionális oldalról a következõket állapíthatjuk meg. Az alkalmi szex minõsége többnyire elhanyagolható azok mellett a pozitívumok és üzenetek mellett, amelyeket az aktus a benne részt vevõk számára közvetít.

Alkalmi dugások két esetben jöhetnek létre: egyrészt, ha valaki kapcsolatban él, de nem bírja ki annak monogám jellegét, vagy akkor, ha valaki hosszú ideje egyedül van, és partnerkeresés helyett az alkalmi szexbõl igyekszik megszerezni a szükséges intim impulzusokat, az érintést, az összesimulást és természetesen nem utolsósorban a szexet, a kielégülést.

 Nõk esetében, ha beadják a derekukat, és minden szorongásukkal (szõrös láb, menstruálás, csúnya bugyi) leszámolva az ismeretlen (vagy ismerõs) ágyában kötnek ki, elsõsorban óriási önbizalomnövekedéssel számolhatunk.

forrás: [origo]

Ezt akartad, ne lepõdj meg!

Az  alkalmi szexre vezetõ motivációk között a leggyakoribbak a magány, a bosszú, a kielégítetlenség, a test utáni vágy vagy mindezek hiányában a spontán lelkesedés, s talán mind közül ez a legszerencsésebb, a legjobban sikerült és egyben a legritkább is. A hatékonyság és kielégülés is hasznos, de sok esetben nem csak a nõk képtelenek az orgazmusra, hanem a férfiak is. Nõk ezrei számolnak be ügyetlen vagy harcképtelen férfiakról, ami persze érthetõ, hisz könnyen túlzottnak érezheti bármelyik fél a rá nehezedõ, elvárásból fakadó nyomást. S ez a nyomás az egyéjszakás kalandok esetében erõsebb is, mint egy kapcsolatban, mivel egyetlenegy alkalom alapján fogja a másik hírét vinni szexuális teljesítményünknek.

Ellenpélda minderre a spontán, felszabadult, önmagával kibékült nõ és férfi találkozása, mikor valóban erõs szexuális szikra pattan ki, s könnyen hatalmas és mindent elsöprõ szeretkezés lehet a szimpátia következménye. Ezek persze hajlamosak végül többéjszakás kalandokká válni, hisz miért is ne ismételné meg az ember a jó szexet, végül is nem skalpokat, hanem tapasztalatot, felszabadult szexet és orgazmusokat keresünk. Példa mindenesetre szép számmal akad, és persze a teljes kiábrándulást sem kell sokáig kutatni, ám a bajok rendszerint inkább reggel kezdõdnek. Ismerjük a "megláttam világosban" típusú történeteket, és bizonyára nekünk is volt már részünk kínos reggelekben, hisz a nap egyik legintimebb és egyben legõszintébb pillanata ez, mikor jelmez és maszk nélkül néz két idegen ember egymás szemébe.

Azaz sok esetben nem néz. Sokan pont ezért azt a módszert választják, hogy rögtön a szex után öltöznek és mennek, de van, aki nem ilyen céltudatos, és rendületlenül marad. (Ezért érdemes saját lakásunk helyett a partneréba menni, hisz onnan könnyen eljöhetünk, elkerülve a reggeli kínos menjen már el gondolatokat.)  Mindez  elõrevetítheti a hosszabb távon jelentkezõ gondokat, mikor az eset után kiderül, az egyik fél mégsem úgy gondolta, neki ez többet jelentett, és szeretné, ha folytatása lenne. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy kizárólag a nõk azok, akik hajlamosak belelélni magukat a helyzetbe, sok nõ tapasztalja döbbenten, hogy a férfiak ugyancsak nehezen bírkóznak meg a "megtörtént, lépjünk tovább" hozzáállással.

Az okok és okozatok sokszor még magunk elõtt is ködösek és kiszámíthatatlanok, de magunkba nézve minden nehézségével és kuszaságával az egyéjszakás kalandok szórakoztató és színes fejezetei életünknek. olyasmik, amiket olykor szívesen veszünk elõ újra végiggondolni.

Vértessy Zsófia


[origo]