A szex rabszolganõi (18+)

Az elvártnál szexorientáltabb nõket - akik a partnerválasztást hobbi szinten ûzik, akik szexualitás iránti igényüket, vágyaikat nem rejtik véka alá s meg is valósítják azokat - a társadalom sokszor nimfománnak nevezi. (Míg a túlfûtött férfiakat leggyakrabban tökös legényként emlegetjük.) Maga a mánia szó máris arra enged következtetni, hogy az áldozat valamilyen kényszer befolyása alatt áll. A pszichológiában ezt a pszichózis súlyos állapotának nevezik, és szakértõk szerint a nimfománia helyett ezért szerencsésebb a szexfüggõ kifejezést használni.

Valójában igazán komoly nimfomániás megbetegedés, azaz kóros nemi izgatottság, ami sokszor egy komplex tünetegyüttes részeként jelentkezik, nagyon ritkán alakul ki, csak a társadalom helytelen szóhasználata következtében találkozunk vele gyakran. Ez a téves megbélyegzés azonban nem új keletû, már a XIX. században nimfománnak nevezték az olyan nõt, aki félrelépett vagy önkielégítést végzett. Bár azóta az emberiség morális felfogása jelentõsen megváltozott, a szexuálisan aktív nõkre - egyéb diszkrimináló és sértõ kifejezések mellett - mind a mai napig rásütik a bélyeget, nimfomániás.

A szexfüggõ
Szexfüggõségrõl valójában akkor beszélünk, amikor a nemi vágy aránytalanul emelkedett, uralja az illetõ gondolatait és cselekedeteit, csakúgy, mint más függõségek esetében. Persze nehéz meghatározni, hogy mit jelent az aránytalanul emelkedett, mivel azok a nõk, akik gyakran élnek nemi életet, rendszerint eljutnak az orgazmusig, teljesen egészségesek és elégedettek, biztosan nem szexfüggõk. Esetükben fontos, de nem kizárólagos szerepet tölt be a nemiség, ami természetes, fõleg egy párkapcsolat elején óriási a szexuális hajtóerõ. Ennek azonban semmi köze sincs a nimfomániához.

Azok a nõk, akiknél a szexfüggõség gyanúja megalapozott, állandóan a szexuális kielégülést keresik, de legtöbbször, valamilyen gátló tényezõ miatt, képtelenek elérni a csúcsot s az ezzel járó megkönnyebbülést. Jellemzõ tünet tehát az orgazmus hiánya, ami azt eredményezi, hogy a keresés tovább folytatódik. Ha egy adott párkapcsolatban a szex nem kielégítõ, és a nõ ezt a partner hibájául rója fel, könnyen elõfordulhat, hogy a szexuális kielégülést keresve addig próbálkozik más partnerekkel, míg meg nem találja azt a férfit, aki megadva neki az ultimatív kielégülést, elrepíti õt a hetedik mennyországba. Életét egészen addig a kielégülés utáni vágy határozza meg, és képtelen lesz egy átlag kapcsolatban elkötelezni magát. Elképzelhetõk további okok is, talán gyenge az önértékelése, sérülékeny az önbizalma, és folyamatos megerõsítésre van szüksége öntudatának, nõiességének. Állandóan hódításaival kompenzálja ezen hiányosságokat, és képtelen egy szeretõ párkapcsolatot fenntartani.

A szexfüggõség okai
Elõdeink a nimfomániát szervi megbetegedésként tartották számon, és a szexfüggõk esetében ennek megfelelõen jártak el. Olykor jeget vagy orvosi piócát helyeztek az illetõ férfi vagy nõ nemi szervére, de rosszabb esetben eltávolították a nõ csiklóját, illetve a férfi heréit is. A szexfüggõségnek valójában terápiás oka nincs, és mint az összes többi függõségnél, a nimfománia esetében is megannyi külsõ tényezõ - például lelki instabilitás, szociális háttér, gyermekkor, kisebbségi komplexus, belsõ elégedetlenség, zavart érzelmi állapot - kedvezõtlen összjátéka következtében alakul ki az állapot. Az alkoholhoz vagy a drogokhoz hasonlóan a szexfüggõség is szépen lassan, szinte észrevétlenül hatalmasodik el az emberen.

A kényszer fokozatosan válik egyre erõsebbé, mialatt az illetõ személyes szabadsága mindinkább korlátok közé szorul. Ha a szexfüggõség elsõ jeleit nem ismerik fel idejében és nem kezelik megfelelõen, komoly személyiségzavarok és lelki elváltozások alakulhatnak ki. A mánia olyannyira átveszi az irányítást a beteg tudatában, hogy a leghétköznapibb dolgokat sem lesz képes elintézni. A számtalan szexuális érintkezés ellenére elszigetelt életmódot folytat, és a lelki terhelés egyre nagyobb súllyal nyomja. Ha a függõségben szenvedõ ebbõl az ördögi körbõl ki akar szállni, mindenképpen szakszerû segítségre és kezelésre lesz szüksége.

A terápia
Amennyiben valaki nem biztos abban, hogy szexfüggõ vagy sem, mindenképpen célszerû szakorvoshoz fordulni. Abban az esetben, ha csillapíthatatlan vágyat érez magában a szex iránt, mindemellett képtelen normális, esetleg hosszabb távú párkapcsolatot kialakítani, szintén kérje ki szakember véleményét. Sajnos rontja a gyógyulási esélyeket, hogy a speciálisan, a szexfüggõségre szakosodott orvosok száma nagyon kevés. Ennek ellenére általánosan elfogadott vélemény, hogy a szexfüggõség kezelése hosszú folyamat, és akár több évig is eltarthat.

A kezelésbe pszichiáter szakorvost is be kell vonni, aki segít a szexuális élet, a család, a gyermekkorban szerzett lelki sérülések, egy esetleges erõszak, komplexusok feltérképezésében. A beteg megtanulja átértékelni a szexualitást, elsajátíthatja az önmegtartóztatás technikáját, illetve azt, hogyan adja át magát saját érzeleminek. A lényeg, hogy a függõségben szenvedõ - legyen akár férfi vagy nõ - fel tudja építeni a kapcsolatot egészséges önmagával és kinyissa a kaput a külvilág felé. 

[origo]