Szexuális zaklatás (18+)

A szexuális zaklatás bizonytalan, nehezen megközelíthetõ, illetve kezelhetõ társadalmi probléma, fõleg azért, mert az áldozat legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy a kellemetlenként (de legtöbbször elviselhetetlenként) megélt incidens a valóságban nem a nemi szerepek természetes velejárója, hanem szexuális zaklatás. Ez olyan negatív magatartást jelöl, ami elsõsorban az ember neme ellen irányul, diszkriminatív, sértõ, megalázó, elviselhetetlen támadás, vagy hatalommal való visszaélés.  Habár nõk és férfiak szexuális zaklatásának létezése egyaránt ismert, nemzetközi felmérések igazolják, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nõ. A problémát is ennek tükrében kezelik, a jogalkotásban mára már úgy jelenik meg, mint a nõket érõ erõszak egy speciális fajtája.

Ha jobban megnézzük, a szexuális zaklatás számtalan viselkedési formát - fizikális és verbális megnyilatkozást - felölel. Lényege, hogy a másik neme, szexualitása, külleme vagy megjelenése kerül a figyelem középpontjába, nem pedig a tényleges és releváns környezet és élethelyzet, mint például az adott feladattal vagy munkaterülettel összefüggõ kérdések. Az egyén akaratán kívül szexuális objektummá válik, és komoly lelki sérüléseket kénytelen elszenvedni. Zaklatásnak minõsül az aktusra való felszólítás, például továbbtanulás vagy munkahelyi elõmenetel esetén, de ismerjük a szereposztó dívány fogalmát, ezek szerint elhelyezkedésünk is múlhat esetleges hajlandóságunkon. A nõ küllemére való célozgatás, annak összehasonítgatása a többi kolléganõjével, vagy éppen szupermodellekkel, ugyancsak gyakori jelenség. A szexuális tartalmú viccelõdés, az obszcén humor szinte mindennaposak, és az arra érzékenyeknél adott esetben szexuális zaklatásként hathat.

Az odaszólás (aminek tipikus esete az utánafütyülés), szinte mindennapos. Elõfordul azonban az is, hogy a zaklató erotikus vagy obszcén képeket mutogat, netán ki is függeszti azokat az irodában, ezzel sértve a nõk méltóságát. Itt azonban még messze nem értünk a lista végére. A másik verbális megalázása, fogdosása, megjelenése vagy viselkedése miatti lekicsinylése - például, mert nem öltözik elég szexisen -, szándékos sértegetése - mert nem vevõ a fõnök humorára,  ellenséges légkör kialakítása - arra apellálva, hogy a nõ ennek javítása érdekében bármit hajlandó megtenni -, a manipulálás, megfélemlítés vagy fenyegetõzés; vagyis minden, ami a másik akarata ellen való és szexuális tartalmú elemeket hordoz, szexuális zaklatásnak minõsül. Az esetet súlyosbítja, hogy nem beszélhetünk konkrét célcsoportról, hiszen a fiatal nõkön kívül tapasztalatlan kislányok, és idõsek is kénytelenek szembesülni a problémával. Az elkövetõ lehet idegen személy, de igen gyakori, hogy kolléga, ismerõs, tanár, szomszéd vagy hozzátartozó felõl érkezzék a sértés.

A nemi szerepek torz értelmezése

Társadalomkutatók, feministák és szociológusok a legkülönfélébb magyarázatokkal szolgálnak a jelenségre, a kiindulópont azonban annyiban közös lehet, hogy társadalmi problémával állunk szemben, hiszen ha nõk milliói számolnak be a zaklatásról (márpedig nehezen találni olyan nõt, aki ne élt volna át valamiféle kellemetlen helyzetet), akkor semmiképp nem tolható át a jelenség az egyéni probléma és a magánszféra keretei közé. A legáltalánosabb vélemények alapján a szexuális zaklatás gyökerei az olyan társadalmi beidegzõdésekben keresendõek, mint a nemek közötti egyenlõtlenségek, a férfi dominanciájának kifejezõdése vagy a hatalmi pozícióból eredõ - vélt - jogok érvényre juttatása.

Bigott hozzáállás lenne ugyanakkor minden szexuális megnyilvánulást kitiltani az életünkbõl, az embert nap, mint nap szexuális impulzusok tucatjai érik, s ezek jelentõs részére szüksége is van önnön nemi szerepének megerõsítésére. A magánszféra, a munkahely vagy a közterület szexuális üzenetektõl való megtisztítása teljességgel lehetetlen, és értelmetlen is. A társadalom provokálja a nemek közötti interakciós helyzeteket, és sok esetben már a másik öltözködése, járása, tekintete, viselkedése is komoly szexuális felhívásként jelenik meg a fogadó szemében. Nem létezik objektív keret, hiszen minden ember számára más a kacérság, a kihívó megjelenés, a bátorítás és a provokálás, és minden egyes incidens során egyéni problémák orvoslásáról van - illetve lenne - szó.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan tényezõket sem, minthogy nõ lévén az ember azért öltözik csinosan, azért sminkeli magát, hogy szépnek lássák, hogy a külvilág figyelmét önmagára irányítsa- mert ahhoz, hogy jól érezze magát saját bõrében, szükség van a környezet visszajelzésére. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen ez a visszajelzés. A szexuális zaklatás elszomorító mutatói azt tükrözik, hogy az éhes férfiszemek, a durva beszólások, az eltúlzott bókok és a félreérthetetlen közeledések jóval gyakoribbak, mint a kedves és intelligens dicséretek vagy a kellemes bókok. De vajon tényleg csak a férfiak neveletlenségében keresendõ a bökkenõ? Vajon egy túlzottan kacér öltözék, két pucér comb vagy egy túlontúl feltûnõen ringatózó csípõ nem jelent kimondatlanul is felhívást a keringõre? Talán ezek nem a férfiösztön ajzószerei?

A határt azonban itt sem könnyû meghúzni, hiszen alapvetõ emberi jogainkból eredõen a szexi külsõvel rendelkezõket éppúgy megilleti a tisztességes bánásmód, mint a diszkrét divat szerint öltözõket. Ebbõl is kitûnik, hogy a probléma nem holmi külsõségen áll vagy bukik. Hatékony megoldás azonban úgy tûnik, nem létezik, hiszen ha csak az amerikai példát vesszük alapul - ahol egy professzor szexuális zaklatás vádja nélkül már fel sem pillanthat a jegyzeteibõl, és a szexuális zaklatást kreálnak még a nem létezõ ügyekbõl is -, hamar világossá válik, hogy ez a minta sem jelentheti a választható kiutat.


Jogi háttér

Ami a jogi szabályozást illeti, a nemzetközi jog a nõk elleni erõszakon belül tárgyalja a szexuális zaklatást, amit azért minõsíti erõszaknak, mert annak következményei legalább annyira súlyosak, mint a fizikális bántalmazás esetében. Éppen ezért alkotta meg az EU azt a szabályozást, ami részletesen kifejti a szexuális zakaltás fogalomkörét, és a magatartást a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtájának tekinti. Ezen kívül a 2002/73/EC irányelv a foglalkoztatás során biztosítandó egyenlõ bánásmódról szól, ami hazánkra nézve is kötelezõ.

forrás: [origo]

Magyarországon az Alkotmány mellett a Polgári törvénykönyv, a Büntetõ törvénykövny és a Munka törvénykönyve is tartalmazza a minden embert megilletõ egyenlõ bánásmód elvét, és számos olyan rendelkezést, ami jogalapot adna a feljelentéshez. Ennek ellenére Magyarországon hatékony szabályozás nincs. Munkahelyi zaklatásra irányadó törvényi szakaszok pedig nem is léteznek, így nem csoda hát, hogy ezidáig munkahelyi zaklatás címén Magyarországon még senki nem nyert pert. (A jogi irodalom egy-két jogesetet ismer, amit munkahelyi zaklatás címén idítottak, de pert egyik áldozat sem nyert). 2003-ban a Munka  törvénykönyvét kiegészítették a  70/A paragrafussal, ami  egy esélyegyenlõségi terv kidolgozását teszi  lehetõvé a munkahelyen belül, ami például a bérek, a szakmai elõmenetel vagy éppenséggel a nemi diszkriminiácó kapcsán fellépõ problémás eseteket kívánja orvosloni, de a szexuális zaklatás konkrét problémájára ez sem jelent hatásos megoldást. A feljelentések többsége az egyenlõ bánásmódról és az esélyegyenlõségrõl szóló 2003. CXXV. törény soraira támaszkodik, ami  ugyan nevesíti a zaklatást, de konkrétan a szexuális zaklatás fogalomkörére nem tér ki.

Társadalmi hatások, elkerülõ technikák

A probléma igen fontos vetülete, hogy az áldozatok sok esetben nincsenek tisztában az õket ért zaklatással, és a hatékony kezelés - vagyis jogaik érvényesítése - helyett az elkerülõ magatartást, a tûrést, és az ebbõl eredõ stresszes, nyomasztó, lelkileg és hosszú távon fizikailag is kártékony életvitelt választják. A nõk gyakran magukban keresik a hibát, elbizonytalanodnak, és nem ismerik fel, hogy a valóságban egy õket ért támadásról van szó. Az elkerülõ magatartás a legritkább esetben oldja meg a problémát, a hatások sokszor alattomosoan dolgoznak a háttérben. A zaklatásból eredõ hátrány ugyanakkor nem csak az áldozatnál, de annál a cégnél is jelentkezik, ahol egy kolléga állandó zaklatásai miatt folyamatosak a felmondások, a jó munkaerõ máshova vándorol. Gazdasági vetülete van annak is, ha diákok százai hagyják félbe tanulmányaikat valamelyik professzoruk állandó szexuális zaklatásai miatt. Habár a jog a nõk pártján áll, képtelenség naponta feljelentéseket tenni, és minden alkalommal alapvetõ emberi jogainkra hivatkozni.

Szakértõk szerint a durva és tarthatatlan helyzeteket, mint például a munkahelyi zaklatásokat, vagy egy ismerõs felõl érkezõ bántalmazást semmiképp nem szabad szó nélkül hagyni, mielõtt azonban végigjárnánk a hivatalos utat, próbáljuk meg határozott fellépésünkkel megakadályozni a további zaklatást. Igyekezzünk lélekben felkészülni a következõ kellemetlen alkalomra, hogy ne zavart szótlansággal reagáljunk, hanem meglepõ magabiztossággal lepjük meg támadónkat. Sokszor a zaklatás pillanata után elég egy röpke visszakérdezés, számonkérés, hogy az illetõ mit és miért tett vagy mondott. Fontos, hogy határozottságot sugározzunk szavainkkal és testbeszédünkkel is, és ezzel kivételesen mi hozzuk kínos helyzetbe zaklatónkat. Ne feledjük, hogy a zaklatás rendszerint nem kivételes eset, az arra hajlamos ember nem éri be egy áldozattal, mivel pozíciójából, társadalmi státuszából vezeti le a jogot ahhoz, hogy nõk egy csoportjával szemben hasonlóan viselkedjen. Igyekezzünk ezért megkeresni sorstársainkat, és összefogva hathatós eredményt elérni. Fõleg ilyenkor,de egyedi esetben is segíthet az, ha írásba foglaljuk panaszunkat, és a zaklatónak, esetleg fõnökének is eljuttatjuk a levelet, melyben sérelmezzük a viselkedést és felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindez hátrányosan befolyásolja munkavégzésünket.

Ha mindez nem lenne elég, még mindig hivatalos mederbe terelhetjük az ügyet, ha van hozzá elég erõnk, akkor vigyük végig, hogy egy esetleges munkahelyváltás után legalább utódaink megmenekülhessenek a kellemetlen élményektõl. Ne higgyük azonban, hogy a jog õrzõ-védõ karjai között biztonságban vagyunk, sajnos az itthoni példák azt bizonyítják, hogy úgy, mint az élet, az igazságszolgáltatás sem mentes az elõítéletektõl, így nem feltétlenül számíthatunk objektív ítéletre. Éppen ezért fontos, hogy ne magányos harcosként cselekedjünk, hanem keressünk fel olyan, a témában jártas szervezeteket, amelyek biztos támaszaink lehetnek a jogi procedúra folyamán. Magyarországon mûködik néhány csoport - például Habeas Corpus Munkacsoport - ami az emberek szexuális jogait védi, nemzetközi bíróságokhoz közvetítenek eseteket, és tudományos munkáikkal a törvényi fejlesztések elõsegítésén munkálkodnak. Hasonlóképp segítséget kérhetünk a NaNe, vagyis a Nõk a Nõkért az Erõszak Ellen Egyesület munkatársaitól.


[origo]