Péniszdivat (18+)

A fityma a makk védelmére alakult ki az egyedfejlõdés során, hiszen a négykézláb járó, vadászó, fára mászó õseink fedetlen teste megannyi külsõ hatásnak volt kitéve. Az eltelt harmincezer év során az ember felegyenesedett, testét ruha fedi, így mára a fityma elvileg elvesztette lényegi funkcióját. A körülmetélés pontos eredete és a szokás kialakulása nem világos, de a kutatók feltevései szerint az elsõ körülmetélések körülbelül a jégkorszak utánra tehetõk, és fõleg a meleg éghajlatú területeken terjedt el (Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában), ahol a férfiak az átlagosnál nagyobb fitymával rendelkeztek. Az õsi kultúrákban a fityma eltávolítása különbözõ vallási, illetve a termékenységgel összefüggõ hiedelmekkel volt magyarázható.

forrás: [origo]

Az õsi kultúrák közül az egyiptomiak hagyták ránk a legtöbb leírást a körülmetélés folyamatáról. Az ebben az idõben keletkezett életképek, dombormûvek mind körülmetélt férfiakat ábrázolnak, és az épségben maradt múmiák is mind a szokás általános voltáról tanúskodnak. A körülmetélés a férfivá válást jelképezte, és kultúráktól függõen komoly szertartási keretek között hajtották végre, általában érzéstelenítés nélkül. A mûveletet mindig egy erre szakosodott ember végezte (a zsidóknál például a \"mohel\"), aki a kezével jól elõrehúzta a fitymát, kijelölte a makk helyét, hogy az ne sérülhessen, és egy nagyon éles késsel ( helyenként kõvel) lecsapta a fitymát. Ezután a fityma maradék részét visszagyûrték, és összetapasztották.

A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés Isten és a zsidók szövetségének jele, ám kutatók valószínûsítik, hogy egy vallásivá lett praktikus szokásról van szó. A meleg sivatagi, illetve nedves területeken ugyanis a fityma alatt könnyen megült a piszok, és gyakoriak voltak a gyulladások. A moszlimoknál a körülmetélés legalább akkora jelentõséggel bír, mint a zsidóknál. Az iszlám szent városaiba például körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát. Azokat a férfiakat pedig, akik együtt estek át a körülmetélési szertartáson, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapocs köti össze.

A zsidókkal és a moszlimokkal ellentétben a görögök és a rómaiak a körülmetélést egyenesen barbárságnak tartották. A görögök a sportversenyeken, illetve a fürdõkben mindig fedetlen testtel jelentek meg, és rossz modorra vallott, ha valakinek kilátszott a makkja. Az elsõ keresztények, a zsidó vallásnak megfelelõen körülmetéltek voltak, a kereszténység azonban hamar elszakadt a zsidó gyökerektõl, és a görög-római hagyományokat követte. A népvándorlás során érkezõ népek - így a magyarok is -, már a körülmetélést el nem ismerõ kereszténységet vették át.  Egyedül a kopt egyház tartotta meg a körülmetélés és a keresztelés együttes szokását. A nyugati civilizációkban a körülmetélés, csak mint zsidó vallási szokás, és a fitymaszûkület megelõzésére végzett mûtétként volt ismert, csak a 19. század közepétõl kezdte vizsgálni az orvostudomány a beavatkozás fontosságát a nemi higiénia szempontjából. 

A világháborúk tovább erõsítették terjedését, hiszen a harctéri állapotok nem tették lehetõvé az alapos tisztálkodást, 1945-re pedig - a háborús tapasztalatok hatására - a körülmetélés szinte teljesen általános lett Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Napjainkban a a zsidóknál és a moszlimoknál továbbra is kötelezõ, míg Ausztráliában és Afrikában - ahol a férfitársadalom 75%-a körülmetélt -  még mindig létezik a férfivá avatási szertartás részeként, sokszor ünnepséggel egybekötve. Ami a nyugati és a nyugatiasodó társadalmakat illeti, a körülmetélés kezd egyre jobban elterjedni. A kelet-ázsiai országokban - mint például Kína, Japán, Vietnám -, ahol a serdülõkor után, az amúgy is rövid fitymát mindig hátrahúzzák, szintén kezd divatba jönni a körülmetélés.


A körülmetélés azon kényes és vitatott témák közé tartozik manapság, melynek hátterében pszichológiai, szociológiai, vallási, politikai és kulturális erõk összpontosulnak. Ennek tükrében, bár igyekszünk racionálisan kezelni a kérdést, a kulturális és vallási nyomoktól, esetleges elõítéletektõl szabadulni nemigen tudunk, csupán viszonylag objektív egészségügyi tényeket ismerünk.

A körülmetéléssel elkerülhetõ a makk gyulladása, a fityma nem akadályozza a vizelet szabad áramlását, s kimutatták azt is, hogy a körülmetélt férfiak kevésbé hajlamosak a péniszrákra (penile cancer). Ugandában, ahol a lakosság többsége nem körülmetélt, a péniszrák a leggyakoribb halálozási ok a férfiak körében. Az afrikai országokban végzett AIDS-kutatások során arra a megdöbbentõ eredményre is fény derült, hogy a körülmetélt férfiak sokkal kevésbé vannak kitéve a heteroszexuális viszonyból eredõ HIV-fertõzésnek és egyéb szexuális úton terjedõ betegségeknek (pl. szifilisz). A körülmetélés pozitív vonatkozásai mellett ugyanakkor számos kísérlet és kutatás világít rá a hátrányos következményekre.

forrás: [origo]

Manapság Magyarországon is sok helyütt parázs viták folynak a körülmetélés szükségességérõl, hogy mennyire fájdalmas és traumatikus beavatkozás ez a gyermek számára és hogy egyáltalán, a mai higiénés körülmények között van-e értelme elvégeztetni a mûtétet. A közvélekedés. úgy tûnik az irányba tendál, hogy ha nincs valamilyen vallási vagy egészségügyi oka, péládul fitymaszûkület, akkor nem végeztetik el a beavatkozást, de kimerítõ pro és kontra érveket sorakoztatnak fel a kismamák és kispapák a különbözõ fórumokon.

Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnõttkorban távolították el, s azt is, hogy az alább olvasható eredmények semmiképp sem egyetemes érvényûek. A British Journal of Urology egy riportja alapján, egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a körülmetéléssel a hímvesszõn található erogén szöveteknek több mint a felét eltávolítják. A fityma ugyanis egy olyan különleges felület, amely a maximális szexuális érzékenységhez szükséges idegekkel van behálózva.

A folyóirat egy másik számában körülmetélt férfiakat kérdeztek meg állapotukról. A kiértékelés során fizikai, pszichikai és szexuális panaszok hosszú listája született meg. Sokan a hímvesszõ érzéketlenségérõl számoltak be, míg mások egyéb szexuális zavarokról. A Journal of Sex Research öt, felnõtt korban körülmetélt férfit szólaltatott meg, akik szintén a hímvesszõ érzékenységének elvesztésétõl szenvednek. A gyermekkorban körülmetélt férfiak hasonló panaszokat nem tudnak felemlegetni, de nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy szexuális életük esetleges problémái nem erre vezethetõk vissza, tehát valószínûleg a megszokás az, ami dominál. 

 


 


[origo]