Mindenrõl a tabletta tehet? (18+)

Manapság egyre többet olvashatunk vészjósló írásokat, melyek a hormontartalmú fogamzásgátlók libidóra gyakorolt negatív hatásairól szólnak, így érthetõ, hogy egyre többen teszik fel a kérdést, vajon a tabletta okozza-e a szexuális kedvetlenséget. "Barátnõmmel közel másfél éve élünk szexuális életet, és körülbelül egy évvel ezelõtt döntöttünk a fogamzásgátló tabletta mellett. Az idõ múlásával azonban azt kell tapasztalnom, hogy kedvesem egyre kevésbé érdeklõdik a szex iránt. Olvastam, hogy ez esetleg a tabletta miatt lehet." - írja egy olvasónk.

A kör sajnos ördögi. Az örömteli és biztonságos szex érdekében sok nõ a hormontartalmú védekezési technikák mellett dönt, hiszen az együttlét pontosan azáltal válik igazán élvezhetõvé és szabaddá, hogy nem kell az óvszerrel vagy egyéb ügyes-bajos technikákkal törõdni; ugyanakkor elõfordul, hogy pont a szervezetbe juttatott hormonok okozzák a szexuális étvágytalanságot, és felelnek a szexuális zavarokért. Mielõtt azonban kapásból a hormonok nyakába varrnánk szexuális kedvetlenségünket, érdemes számba venni, hogy milyen egyéb okok állhatnak még a háttérben.

A szexuális zavarokat okozhatják kémiai összetételû anyagok (például gyógyszerek, drogok, alkohol), amik a szervezet normális mûködését befolyásolják, vagy egyéb mellékhatásaiknak köszönhetõen blokkolják. A testet érõ külsõ fizikai hatások (mint amilyen a fájdalom, a hideg vagy forróság) ugyancsak zavaró tényezõként léphetnek fel. Nem újdonság, hogy a pszichés zavarok többsége - mint az önértékelési problémák, traumák, félelmek, stressz, kimerültség, depresszió - könnyen ellehetetlenítik a szexuális együttlétet, és messze sodorják az embert a testi örömöktõl. A zavarok közé sorolhatók a párkapcsolati gondok is, gondoljunk csak az elhidegülésre, a megszokásra, a kóros féltékenységre és egyéb lehetséges érzelmi zûrökre. A szervi elváltozások és a különbözõ betegségek (rák, cukorbetegség, koleszterinproblémák) szintén a szervezet zavart mûködését jelzik, és gyakran megesik, hogy a test nem fogadja a szexuális stimulusokat. A keringési zavarok - mint például a magas vérnyomás - a szervek nem megfelelõ vérellátását jelentik, pedig mint tudjuk ez alapvetõ feltétele a nemi szervek tökéletes mûködésének.

A szexuális életre gyakorolt hatások több formában nyilvánulhatnak meg, de minden esetben szexuális kedvetlenség a következmény, ráadásul minden mindennel összefügg, az egyik tünet generálja a másikat, mígnem felléphet a teljes elutasítás állapota. A tünetek közé tartozik a szexuális ingerlékenység tompulása, mikor hiába a stimuláció, a test nem reagál, nem indulnak be a megfelelõ elõkészítõ folyamatok, amik lehetõvé és élvezetessé teszik mind a behatolást, mind az aktus élvezetét. Mindez eredményezheti a hüvelyszárazságot, amibõl egyenesen következik a fájadalmas behatolás és együttlét, ami pedig orgazmuszavarhoz vagy orgazmus-képtelenséghez vezethet. Az okok kiderítése nem mindig egyszerû, de ha hormonális fogamzásgátlást alkalmazunk, gyaníthatjuk, hogy ott rejtõzik a hiba.

Hogy hat a hormon?

Az ilyen fogamzásgátlók listája pedig nem éppen rövid. Leginkább elterjedt a jól ismert tabletta, ami szintetikus nõi hormonokat - ösztrogént és/vagy progeszteront - tartalmaz. A szervezetbe ültethetõ spirál bizonyos fajtái ugyancsak tartalmaznak hormont, de léteznek már hüvelybe helyezhetõ, hormont kibocsátó tabletták is. Injekció formájában is bejuttatható a szervezetbe a szükséges hormondózis, amihez havonta vagy háromhavonta fel kell keresni orvosunkat. A tapasz, a vaginagyûrû és egyéb hormon-implantátumok ugyancsak a hormonokon révén mûködnek, valójában azonban mindegy, milyen formában juttatjuk ezeket szervezetünkbe, hatásmechanizmusuk ugyanazon az elven alapul.

A hormontartalmú fogamzásgátlók alapvetõen három lépésben fejtik ki hatásukat. Legfontosabb és legelsõ védõbástya a peteérés megakadályozása, ha nincs ovuláció, azaz ha nincs érett petesejt, a spermium nem tud mit megtermékenyíteni, s így nem jöhet létre terhesség. Ha valamilyen véletlen folytán mégis megérne egy petesejt (ami olykor megtörténik), belép a második védelmi vonal , ami a hormonok hatására bekövetkezõ hüvelyflóra mûködésében rejlik. A megváltozott körülmények nehezebbé teszik a spermium számára, hogy eljusson a petesejtig, ily módon megakadályozva a megtermékenyítést. Ha még nagyobb véletlen folytán elõállna az az eset, hogy megtörténik a peteérés, a spermium eljut a petesejtig, és meg is termékenyíti azt, még mindig segíthet a fogamzásgátló harmadik hatása, azaz az embrió megtapadásának nehezítése, megakadályozása.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy történnek ilyen kilökõdések, de hogy milyen arányban, nem lehet tudni.(A tabletta biztonságosságát pont ezen esetek miatt nem lehet 100 százalékosnak tekinteni, bár messze a legbiztonságosabb az összes védekezési mód közül.) Mindhárom lépcsõ a test megváltozott hormonmûködésén alapul, ami a mesterségesen adagolt hormonok eredménye, így alapos vizsgálat és körültekintõ orvosi döntés híján bizony egy sor bonyodalmat okozhat.


Ne csüggedjünk, síkosítsunk!

Témánk kapcsán az elsõ és legfontosabb mellékhatás a csökkenõ libidó, ami valóban a hormontartalmú fogamzásgátlók tipikus velejárója lehet, oka természetesen a megbolygatott hormonrendszer következménye. A több mint negyven éve forgalomban levõ tabletta ugyanis csökkenti a szexuális vágy kialakulásáért felelõs tesztoszteron szintjét, ami a legújabb kutatások szerint a szexuális kedvetlenséghez vezet. Ahogy a férfiak testében is vannak nõi nemi hormonok, úgy a nõk testében is megtalálhatóak a férfi hormonok - a nõi szervezetben a petefészkek és a mellékvesekéreg termeli a tesztoszteront, ami a szexuális vágy fokozásáért felel, s a ciklus közepén megjelenik az androgén fokozott termelése is.

forrás: [origo]

A szervezetbe juttatott mesterséges hormonok azonban növelik a máj egy bizonyos fehérjéjének (SHGB - azaz szexhoromon megkötõ globulin) termelését, ami megköti a tesztoszteront, így nem engedi, hogy az kifejtse hatását. A tesztoszteron többek között a szexuális vágy feltámadásában játszik szerepet. Kísérletekkel bizonyították, hogy azoknak, akik a tablettát szedik, háromszor olyan magas a globulin szintje, mint azoknak, akik a fogamzásgátlást hormonbevitel nélkül oldják meg. Elõfordul, hogy a szexuális hajtóerõre gyakorolt negatív hatás a tablettáról való leállás után is sokáig megmarad, vagyis a tesztoszteron blokkolásért  felelõs globulinszint továbbra is magas maradhat.

Tagadhatatlan tény tehát, hogy sok esetben a testbe juttatott hormonok a felelõsek a libidó csökkenéséért. Az idevágó számadatok ijesztõek, de a valósághoz hozzátartozik, hogy nem minden tablettát szedõ nõt érint a szexuális kedvetlenség, és vannak, akik libidójára a hormonok kimondottan pozitívan hatnak. Egy átfogó, alapos, minden kétséget kizáró kísérlet azonban úgy tûnik, még várat magára. Addig is maradnak a felmérések és a szexuális kedvetlenségtõl szenvedõ párok.

Mit tehet ilyenkor a nõ?
Amennyiben a szexuális hajtóerõ teljes bizonyossággal a fogamzásgátló miatt mûködik elégtelenül, mindenképp ajánlatos felkeresni nõgyógyászunkat, és megvitatni vele a lehetséges opciókat. Néha az is elég, ha egy másik fogamzásgátló technikát választunk magunknak, legyen szó egy újfajta tablettáról, vaginagyûrû használatáról, spirál felhelyezésérõl vagy éppenséggel valamilyen hormonmentes megoldásról, óvszerrõl vagy pesszáriumról.

A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy olykor pontosan a természetes fogamzásgátlók lehetetlenítik el a testi együttlétet. A pesszárium vagy a nõi óvszer helytelen felhelyezése vagy az azzal járó aggodalom, a spermaölõ krémek gyakori hüvelyi irritációja, egy esteleges latexallergia csak egy része azoknak a kellemtelen mellékhatásoknak, amik kényelmetlenné tehetik az együttlétet. Sokan irtóznak az idegen testektõl, így a spirál (hormonnal vagy a nélkül), a pesszárium vagy az óvszer kiesnek a lehetséges eszközök körébõl. Az már csak hab a tortán, hogy számtalan férfi tapasztalja az óvszer következtében jelentkezõ merevedési problémákat, így sok esetben a gumi sem lehetséges opció.

A tabletta a legkényelmesebb és legbiztonságosabb megoldás - fõleg tartós párkapcsolat esetén - , s ha hatásaival megismerkedtünk, s orvosunkkal együtt megtaláltuk a számunkra legmegfelelõbbet, még mindig tehetünk valamit libidónk visszaállítása céljából. Ezért fontos, hogy a lehetõ legalaposabb tájékoztatást kérjük orvosunktól, hogy tisztában legyünk a tabletta szexuális életünkre gyakorolt hatásával, a lehetséges megoldásokkal, és ne csak magunkban vagy a párunkban keressük a hibát.

Sokszor a legkézenfekvõbb megoldások is átsegíthetik az embert a nehézségeken. Elég egy jó nagy adag sikosító, hogy az ember könnyedén ki-be, fel-le csúszkálhasson partnere testén, a nedvesítõ anyag sokkal kényelmesebbé teszi a közösülést. A libidót erõsítõ ételek is nagyban hozzájárulhatnak a szexuális kedv szintentartásához. A sovány húst, a diót, a gabonát, a különféle magvakat, az afrodiziákumként ható, cinkben gazdag osztrigát és rákot is érdemes rendszeresíteni az étrendben. A házi patikák, az õsi gyógymódok, vagy épp a keleti orvoslás is megannyi hasznos és hatásos receptet tartogatnak a libidó fokozására.

A szexuális étvágytalanságot sok esetben a kimerültség és a fáradtság okozza. Éppen ezért érdemes betartani a napi minimum hétórás alvást, hogy a szervezet újratöldõdhessen és ezzel a szexuális hajtóerõ is egyensúlyba kerülhessen. Amennyiben módunkban áll, és nem a fogyókúra kellõs közepén vagyunk, mindenképp engedjünk meg a szervezetünknek néha egy kis csokoládét. Az édes étek kedvezõen befolyásolja az izgalmi szintet, és a kedélyállapot javítására is kiváló.

Czvitkovits Judit


[origo]