Magánélet Kínában (18+)

A változásokból fakadó új problémák egyike a szingliség - derül ki a Chinanews összeállításából. A huszonöt és harmincöt év közötti munkavállalók jelentõs része hajadon, nõtlen, az emberek nem házasodnak. Ennek oka többek között az anyagi terhek nyomásában keresendõ, ami a (sokszor vidékrõl érkezett) városlakókat sújtja, sok évbe telik, míg egy munkakezdõ odáig jut, már biztosan áll a lábán. Ezek a fiatalok, bár olykor vannak kapcsolataik, rendszerint a kemény munkatempó és az elégtelen baráti háló miatt jellemzõen egyedül élnek, s mivel a házassághoz komoly anyagi tõkére van szükségük, ez gyakorlatilag szóba sem jöhet.

A családok persze aggódnak magányos gyermekeikért, így spontán párkeresõ akciók indultak a városokban. Egy parkban például a szülõk nagy falapra tûzdelik ki gyermekeik képeit, megjelölve iskolai végzettségüket és egyéb szükséges koordinátákat, annak reményében, hogy egy potenciális férj vagy feleség érdeklõdni kezd irántuk. A munkaadók is felismerték a problémát, ezért igyekeznek olyan eseményeket szervezni az alkalmazottaknak, amik lehetõséget teremtenek az ismerkedésre.

A nem házasodás ellenpólusa a villámházasság. Egyes szolgáltatások öt perces szertartásokat ígérnek, amikben már az ismerkedés is benne lehet, ha nem kész tervekkel és menyasszonnyal/férjjel érkezik a házasulandó. A terjedõ villámházasságra két lehetséges magyarázat van, az egyik, hogy a fiatalok a carpe diem irányvonalat követik, a másik, hogy a ház, a hitel, a zöldkártya van annyira vonzó, hogy beleugorjanak egy ilyen eskübe.

Mindezzel párhuzamosan tisztán látszik, a válási kedv sosem volt még ekkora, mint manapság, naponta átlagosan hetvenöt házasságot bontanak fel csak Sanghaiban. Ez megközelítõleg negyven százalékos emelkedést jelent az elmúlt évekhez képest, és a házassági papírokból kiderül, nõ azok aránya is, akik egy évnél rövidebb ideig éltek házasságban.

Még a hagyományos úton egymásra talált párok sem házasodnak azonban a fent említett egzisztenciális problémák miatt, úgy gondolkoznak ugyanis, egy mûködõ házassághoz és családhoz legalább egy házra szükség van, de jó, ha a ház sem üres, hanem minden szükségesnek vélt cikkel felszerelt.


A szex mellõzhetõ. A piacosodás és az egyre növekvõ lehetõségek minden irányban megtalálják a célközönséget, ezt használják ki azok az irodák is, amik szexmentes házasságokat hoznak tetõ alá. Felismervén, hogy sok kínai arról panaszkodik, képtelen a szexuális életre, családra azonban vágyik, összeboronálják a hasonlóan gondolkodó férfiakat és nõket, hogy ne kelljen magányosan élniük.

A szexualitás társadalmi megítélése egyébként természetes módon járja be ugyanazt az utat, amit oly sok helyen láthattunk már a világban. A fiatalok az idõsebb generációk véleményével és a hivatalos elvekkel mit sem törõdve egyre inkább hódolnak a testi élvezeteknek, a felmérésekbõl az derül ki, évrõl évre egyre többen tartják elfogadhatónak és természetesnek a házasság elõtti szexet.

A társadalom egésze, az oktatás és az ismeretek persze nem követik a szexuális nyitást ugyanilyen tempóban, a fiatalok meglehetõsen kevest tudnak a veszélyekrõl, a védekezésrõl és a betegségekrõl, ami komoly gondokhoz vezethet hosszú távon, a fiatalkori abortuszok száma így is egyre nõ.

Az egyént elõtérbe helyezõ gondolkodás a szexen kívül a családi életre, a családalapításra is hat, az új kínai életforma az Államokban DINK-nek nevezett (double incom and no kid) furcsa mutációja, a párok ugyanis ha gyereket vállalnak, azt olyan formában teszik, hogy személyes vágyaik köre és életmódjuk lehetõleg semmiben ne változzon. Gyermekeiket jellemzõen a nagyszülõk gondjaira bízzák, ami a szülõ-gyerek kapcsolatra, de a gyermek fejlõdésére is rendkívül káros hatással van


[origo]