Kisaeng, a koreai örömlány (18+)

Az elsõ kisaengek a Goryeo dinasztia idején (935-1394) jelentek meg Koreában, mint az uralkodók szolgái, akik "az állam szolgálatában álltak". A kisaengeket nagy odafigyeléssel tanították, hogy jártasak legyenek a mûvészetekben, a költészetben, a prózában, ám a szórakoztatás mellett, ha az élet úgy hozta, ápolónõként dolgoztak, a hadseregben katonákat borotválták, s a varráshoz is érteniük kellett. A kisaengek fontos szerepet töltöttek be a katonák szórakoztatásában és szexuális vágyaik csillapításában is, mûködésüket hosszú idõn át a katonai morál javítása érdekében tûrték el.

forrás: [origo]

Mindezek ellenére, alacsony társadalmi hovatartozásuk miatt olykor tudomást sem vettek mûveltségükrõl, tájékozottságukról és egyéb képességeikrõl. Õk ugyanis a többi hivatásos szolgáltatóval, a hentesekkel és szolgákkal egyetemben a legalacsonyabb társadalmi státusszal rendelkeztek. A státusz örökletes volt. Egy kisaeng gyermeke abba a státuszba született bele, ahova anyja tartozott, magasabb szintre csak akkor kerülhetett, ha valaki tetemes összeget fizetett megváltásáért. Egy lelkes pártfogó, általában valamilyen tehetõs hivatalnok olykor hajlandó is volt erre az áldozatra.

Az állam a kisaengekrõl gondos feljegyzéseket készíttetett, hogy megkülönböztessék õket az átlagos szolgálóktól. Bár egyazon társadalmi szinten voltak a szolgákkal, a gyakorlatban mégis különböztek egymástól. A kisaengek meghatározó szereplõi voltak a koreai történelemnek, és számtalan híres történet, elbeszélés, költemény fõhõseivé voltak. Habár a legtöbb híres kisaeng neve feledésbe merült, néhányukra mind a mai napig emlékeznek - ilyen volt például Non Gae, aki a hétéves háború során számos japán katonai vezetõ megölésében segédkezett.

A legtöbb kisaeng karrierje rövid ideig, tizenhat - huszonkét éves korukig tartott, csak nagyon kevés kisaengnek sikerült, hogy hosszabb idõre kitolja "mûködését". A kislányok nyolc éves korukban kerültek be a kisaeng iskolákba. A legtöbben arra törekedtek, hogy mihamarabb megváltó pártfogót találjanak maguknak. Idõvel már megkülönböztették egymástól a kisaengeket, a legmagasabb rangúak fontos eseményeken táncolhattak, énekelhettek, és megválaszthatták, melyik vendéget "fogadják". Harmincadik életévük betöltése után már nem szórakoztathattak, de a fiatal kisaengek betanításában közremûködhettek. Az alacsonyabb rangúak egyben prostituáltak is voltak. A kisaengek maguk gondoskodtak sminkjükrõl, ruházatukról és élelmükrõl.

A kislányokból a legkülönfélébb módokon lett kisaeng. Sokan anyjuk nyomdokaiba léptek, sok család pedig a szegénység miatt arra kényszerült, hogy lánygyermekét eladja. Olykor az is elõfordult, hogy magas rangú nõkbõl lett kisaeng, mert nem éltek tartózkodó életet, és megszegték a kor szexualitásra vonatkozó szabályait. A kisaengeket speciális iskolákban képezték, ahol három éven keresztül, költészetet, táncot, zenét és egyéb mûvészeteket sajátítottak el. Mivel a kisaeng az állam szolgájának számított, napjai is be voltak osztva, méghozzá a kisaengekért felelõs hivatalnok, a \"hojang\" rendelkezései szerint.

A hojang felügyelte, hogy rendesen végezzék tanulmányaikat, ne szökjenek meg, s hogy meghatározott idõközönként vizsgálaton jelenjenek meg. A legtöbb kisaengnek volt egy védõje, aki igyekezett a nõ testi épségét megóvni. Ezek a férfiak általában valamikori katonák vagy szolgák voltak. A kisaengek esetenként igen fontos szerepet töltöttek be a politikában és a diplomáciában, õk szórakoztatták a Japánból vagy Kínából érkezõ elõkelõségeket, és ha szükség volt rá, utazásaikra is elkísérték õket.

A huszadik században, fõleg a japán megszállás idején, a legtöbb kisaenget "lefokozták" prostituálttá. Kisaengek mind a mai napig mûködnek, Dél-Koreában fellelhetõk a kisaeng-házak is, melyek igyekeznek megõrizni a régi tradíciókat. Bevett szokás, hogy a külföldi üzletembereket, gazdasági partnereket ilyen házakba kalauzolják el. Manapság a szexturizmus fellendítése érdekében is fel akarják használni õket, mint az õsi, professzionális prostituált szimbólumait.


[origo]