Iskolás szex

Nem árt, ha a tizenévesek tudatosan követik és fejlesztik szexuális érésüket, ennek hiányában ugyanis nem tudnak hatékonyan védekezni a nem kívánt terhességek, a nemi betegségek, a nemi erõszak és más releváns problémák ellen. A "túl korai" szexuális felvilágosítás állítólagos veszélyei jelentéktelenek a megkésett felvilágosítás káros következményeihez képest. Molnár Tamás szexuálpszichológus szerint már az óvodáskorban el kell kezdeni a felvilágosítást: "Az óvónõ ne szóljon rá a délutáni alvás közben puncijával, fütyijével játszó kisgyerekre. Ne szégyenítse meg õket. Már az iskola elsõ osztályában sem kéne kitérni a gyerekek szexuális kérdései, érdeklõdése."

Hivatalos kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok egyre korábban kezdik a szexet, így nem ritka, hogy már 13-14 évesen, sõt ennél is korábban átesnek az elsõ aktuson Lényegesen többet tudnak a szexrõl, mint a tanárok gondolnák, hisz a filmekbõl, újságokból, beszélgetõs mûsorokból, a valóságshowkból, az internetrõl ömlesztve kapják a szenzációhajhász, szexuális töltetû információkat, a szórakoztatóipar folyamatosan azt pumpolja - akárhol is legyen az igazság -, hogy errõl szól az élet, s a divatot és viselkedési mintákat is jelentõsen befolyásolja a szexuális kultúra.

Sok tizenévesnek felületes, rossz esetben téves információi vannak, és ha az iskola nem világosítja fel õket, akkor barátaik, osztálytársaik és a tömegmédia megteszik helyette, ám gyakran túlzásokkal, torzításokkal, ami akár évekre szóló nyomokat, lelki sérüléseket, tévhiteket hagyhat, és szexuális undort is kiválthat. Pedig a cél, hogy az iskola személyiségfejlesztõ, jellemnevelõ és motivációs technikákkal felkészítse a fiatalokat a nemi élet örömei mellett a tudatos és felelõsségteljes életvezetésre, családtervezésre.

Nem könnyû megállapítani, ki az, akihez a fiatalkorúak bizalommal fordulnak, és akire valóban hallgatnak is - az osztályfõnök, a biológia tanár, esetleg egy külsõ egészségügyi szakember, védõnõ vagy ne adj isten egy pornósztár? A szexuálpszichológus szerint a szülõi és iskolai tájékoztatás ki kell egészítse egymást. "Fontos lenne, hogy az iskolában a gyerekek egymást is meghallgathassák. Hallanának mások dilemmáiról, a másik nem problémáiról."

A gyerekek csak a késõ kamaszkori idõszakban kezdenek valós és rendszeres szexuális tapasztalatban részesülni, amikor is a tizenévesek erõs késztetést éreznek a szülõktõl való leválás iránt, önállósulni és önmegvalósítani szeretnének, nagyrészt azért, hogy megéljék végre azokat a fajfenntartó testi gyönyöröket, amelyekrõl annyi mindent hallottak és láttak már. És ezt a felfedezõ kalandot egészséges körülmények között inkább házon kívül keresik, s a legkézenfekvõbb platform erre természetesen a koedukált iskola, ahol évrõl-évre egyre erõteljesebben izzik a nemek közti libidó. Így míg az otthonról hozott ismeretek többnyire a morális nevelésen alapulnak, amit befolyásolnak a vallási és tradicionális szokások vagy a család értékrendje a szexuális szabadságot illetõen, addig az iskola fõ feladata a szexuális életre vonatkozó biológiai, egészségügyi és egyéb információk szolgáltatása.

Mi a cél?

A szexuális nevelés nem a nemi életre való ösztönzésre irányul, hanem a szexuális élettel kapcsolatos mindennapi tudnivalók ismertetésére.


Ma Magyarországon nincs egységes, szervezett szexuális nevelés. Azelõtt se volt. A kommunista idõkben egészen a 70-es évekig szóba se jött ilyesmi, aztán többek között a népességfogyás, a gyermekvállalási kedv csökkenése és a sok családbomlás miatt 1973-ban népesedéspolitikai határozatot hoztak, amelyben elõírták a "családi életre nevelés" bevezetését az állami oktatás minden szintjén, de ez a gyakorlatban nem realizálódott. A társadalom azonban megragadta az alkalmat, s fokozatosan megjelentek az "Orvos válaszol" vagy "Pszichológus válaszol" rovatok a magazinokban, egyre több szexuálpedagógiai kiadvány látott napvilágot, és szexológiai konferenciákat, kurzusokat, tréningeket kezdték szervezni.

 


Az élet fontos dolgai

A Nemzeti Alaptanterv (NAT), ami a ma is hatályos közoktatásról szóló 1993-as törvény alapdokumentuma, ugyan nem sok szót ejt a szexuális felvilágosításról, de épp eleget ahhoz, hogy kötelezze az iskolákat, vegyék be az általános mûveltséghez feltétlenül szükséges tárgyak sorába. A régebbi rendszerekkel ellentétben a NAT konkrétan nem szabályozza, hogy pontosan mit kell tanítani, milyen óraszámban, milyen feltételek mellett, de kimondja, hogy "megkerülhetetlen feladata az iskolának, hogy foglalkozzon a szexuális kultúra és magatartás kérdéseivel. Fordítson figyelmet a családi életre, a felelõs, örömteli párkapcsolatokra történõ felkészítésre." Az "Ember és természet" részterületben a szokásos anatómiai ismeretek, elsõsorban a szaporításról szóló fejezetek mellett feltûnnek olyan témakörök, mint a nemi úton terjedõ betegségek, higiénia, születésszabályozás, megtermékenyítés, serdülés, nemiség; az "Ember és társadalomban" pedig olyanok szerepelnek, mint a szexualitás, szerelem, szeretet, házasság.

A feladat adott, az iskolák viszont kénytelenek maguk eldönteni, hogyan közelítsék meg a témát, ha egyáltalán szánnak rá annyi idõt és energiát. Sok iskola vonakodik, tartózkodik, maximum egy "essünk túl rajta" osztályfõnöki vagy biológiaórával igyekeznek letudni a dolgot. Nincs egyezményesen elfogadott felvilágosító tankönyv sem. Molnár Tamás úgy véli: "a szexuális felvilágosításnak nem abban kell kimerülnie, hogy milyen nemi betegségek vannak, ezeket hogy lehet kivédeni, s mik a fogamzásgátlás módszerei. Nem ez a lényeg, hanem egy pozitív szemlélet átadása. A szexuális kultúráltság segítése. Hogy milyen fontos a petting és az elõjáték. Hogy a lányoknak meg kell tanulniuk az orgazmus készségét. A fiúknak meg kell tanulniuk a magömlés késleltetését."

Csakhogy a tanárképzés nem tartalmazza az ilyen jellegû ismeretterjesztést, így a pedagógusok nagy része nem is rendelkezik a megfelelõ tárgyi tudással és kommunikációs kompetenciával. Éppen ezért üdvösek az olyan állami támogatásokkal is gyakran megsegített különféle szervezetek kezdeményezései által létrejött oktatóprogramok, amelyek során átadják a terepet a szakembereknek.

A Szülészeti-Nõgyógyászati Prevenciós Tudományos Társaság (SzNPTT) például 2001 óta minisztériumi támogatásokkal (ICsSzEM, OM, GyISM, EüM) aktívan fejleszti országos programját, amely több más megelõzési és tudományos cél mellett a tizenévesek felvilágosítását, a korai szexuális élet negatív következményeinek az enyhítését tûzte ki célul. Ennek keretén belül több száz orvos, egészségügyi szakember, valamint egyetemi orvostan- vagy pszichológus hallgató tart elõadásokat több ezer hazai iskolában a szexuális nevelés jegyében.

Internetes távoktatáson és tanácsadáson keresztül (a-ha.hu, intimzona.hu) hasznos, lényegre törõ információkat szolgáltat, interaktív felületeket - fórumokat, kérdezz-felelek rovatot, pontgyûjtõ játékot - biztosít az érintettek számára, így lehetõséget ad a társadalmi szintû diskurzusra, információk és tapasztalatok cseréjére, chatelésre és a kényes témák névtelenül történõ megvitatására. Emellett rendszeres oktató elõadásokat szervez az iskoláknak ingyenesen, az ezeregyszázhuszonnégy magyarországi iskolából eddig hatszáznyolcvanat kerestek fel. Fontos eredménynek tartják a tizennyolc év alatti abortuszok számának harmincnyolc százalékos csökkenését

Az ilyen oktatóprogramok során kiderült, a tanárok és a tanulók egyaránt hálásak a külsõ segítségért és nyitottan fogadják a szakemberek által végzett szexuális felvilágosítást. A tanárok megkönnyebbülnek, hogy a szakértõk leveszik a terhet az iskola válláról, a tanulók meg végre örülnek, hogy feltehetnek kérdéseket az orgazmusról, a maszturbációról vagy az anális szexrõl is akár. Nem ritka, hogy a kurzust követõen sok diák tartja a kapcsolatot az immár bizalmába fogadott szakemberrel. Hasznosak még a tinédzserambulanciák, az iskolai védõnõi és egyéb egészségügyi szolgálatok, több helyen megosztva pszichológiai, drogmegelõzési és egyéb nevelési tanácsadással. Ha már az iskola nem képes megfelelõ tájékoztatást adni szexuális téren, legalább a lehetõséget meg kell adni, hogy a fiatalok feltegyék kérdéseiket.

Stráhl Katalin


[origo]