Hentai, a távol-keleti erotika (18+)

Elõfordult már önökkel, hogy szexuális fantáziájuk átlépte a fizikai törvények határait, más dimenziókba, izgalmas, de a valódi világban megvalósíthatatlannak tûnõ kalandokba sodorva önöket? Szeretkeztek már gondolatban fantázialényekkel, szörnyekkel, növényekkel? Vagy inkább csak a begyakorolt pozitúrákról és jelenlegi partnerükrõl fantáziálnak? A szexualitás kendõzetlen ábrázolása a legtöbb ember számára egyet jelent a perverzióval. Nem véletlen, hogy a Japánban igen népszerû pornografikus tartalmú mangákat (japán képregény) és animéket (japán animációs film), a szigetországon kívül egy japán szóval illetik: "hentai"-nak, vagyis perverznek hívják.

Mielõtt azonban alámerülnénk a szexualitást explicit módon ábrázoló japán képregények és rajzfilmek világába, röviden tekintsünk vissza kialakulásának gyökereihez. Japánban az Edo korszak óta (1603-tól) a kultúra szerves részeként jelennek meg az erotikus témájú alkotások. Gyakori volt az éjszakai pillangók ábrázolása, érzéki történetek megrajzolása, illetve a nemesség buja életvitelének megörökítése. Már akkor is léteztek erotikus képregények, festmények, fametszetek. A késõbbi Tokugava dinasztia uralkodása alatt, miután véget értek a nagy hatalmi harcok Japánban, a monumentális városfejlesztések mellett a bábszínházakban virágkorát élte az erotikus-komédia mûfaja. Napjainkban is áthatja a japán társadalmat az "egészséges" erotika. Ráadásul az ország tele van fallikus szimbólumokkal, amikhez a mai napig fohászkodnak a Felkelõ Nap országának polgárai gyermekáldásért.

Ám az elsõ klasszikus értelemben vett manga és anime története a múlt század közepén kezdõdött. 1947-ben született meg az elsõ manga, az Tezuka Oszamu által elindított Sintakaradzsima (Az új kincses sziget). Egy évtized múlva, a Toei Filmstúdió bemutatta elsõ egész estés rajzfilmjét, A fehér kígyó meséjé-t, melynek története egy kínai legendán alapult. Az 1970-es évektõl kezdve az anime tovább fejlõdik, s innentõl kezdve nincs megállás: a mûfaji korlátok feloldódnak, a cél már nem gyerekmesék, hanem izgalmas és a kor divatjának megfelelõ animált sorozatok készítése. A sci-fi irodalom hatására egybõl megjelennek a Mecha típusú történetek, melyben robotok játsszák a fõszerepet, s egészen a 90-es évek elejéig igen meghatározó mûfajjá vált. Az "új anime" megszületéséhez nagymértékben hozzájárult Taro Rin Metropolis-a, mely az ember és a gép viszonyát boncolgatja, de érdemes megnézni a kultuszfilmnek számító 1995-ös Ghost in the shell címû alkotást is.

Az elmúlt évtizedek során az anime és a manga önálló médiummá vált, mely a rajz és az animáció segítségével próbálja a nézõt elgondolkodtatni, és szórakoztatni. Emlékszünk még az egyik hazai tv-csatornán is vetített Sailor Moon címû animéra? Ki gondolná, hogy erõsen cenzúrázva jelent meg a képernyõn? A sorozat japán hagyományoknak megfelelõen nagy szemû, tompa orrú, keskeny szájú fõszereplõi Ten\"ou Haruka és Kaio Micsiru, Japán leghíresebb és legnépszerûbb rajzasztalon született leszbikus párja. Az is bizonyos, hogy az iskolás lányok finom leszbikus erotikájával átszõtt történetének elkészült már rajongói változata is. Ezt doudzsinsinek hívják, ami általában az alaptörténet rajongók által készített, erotikával vagy pornográfiával fûszerezett változata. Így nem csoda, hogy már a \"60-70-es években felbukkant, és igény lett az erotikus animékre is, melyek egy igen komplex s egyedi mûfajjá, a hentaivá nõtték ki magukat.


Bármilyen meglepõ is, a nyugati világ pornófilmjeivel ellentétben, a hentai lehet egy izgalmas, érzelmekkel teli történet is, de végsõ célja, hogy explicit szexuális jelenteket tartalmazzon. Sikerét annak is köszönheti, hogy olyasmiket is bele lehet szõni, ami egy filmben szinte kivitelezhetetlen. A készítõk célja sokszor a nézõ megdöbbentése, vad, fantázia szülte jelenetekkel, eszközök és extrém szituációk teljes arzenáljával.

Megszokott, hogy a fõszereplõ teljesen átlagos embernek tûnik, sõt sokszor szégyenlõs, s egy férfi parancsára vagy saját testét izgatva tesz meg extrém dolgokat. Ebbe bármi belefér, ami kizökkenti a nézõt komfortérzetébõl. Az alkotók elõszeretettel használják fel a társadalom legkényesebb tabuit. A tabudöntögetés leggyakrabban használt eszközei: BDSM - kikötözés, és szado-mazo szex.  Futanari - férfi-nemiszervvel rendelkezõ nõk (ezt még DG-nek - Dick Girl - is szokták nevezni, általában izgatásra a csiklójuk merevedik "pénisszé"). Guro: mutáció és vér. Incest: közeli rokonokkal való közösülés. Lolicon: pubertáskor elõtti nõk vagy idõsebb asszonyok. Shotacon: fiatal fiúk rávétele, hogy közösüljenek más fiúkkal vagy férfiakkal és lányokkal. Tentacle sex: csápos fantázia szörnyek, növényekkel való közösülés vagy erõszak. Gyakori és népszerû a scifi-be, fantasyba vagy horrorba ágyazott pornó is. Az erõszak és szexualitás megjelenítését némiképp tompítja, hogy a hordozó formája rajzfilm.

forrás: [origo]

A hentait hagyományosan két típusra lehet osztani, a heteroszexuális és a homoszexuális tartalmúra. (Ez utóbbiak nem feltétlenül a homoszexuális közönség számára készülnek.) A homoszexuális fõhõsökkel bíró történetek további két típusra oszthatók: a Jaoira, és a Jurira.  A Jaoi a férfiak közötti szexuális viszonyt ábrázolja teljesen kendõzetlen formában. A mozaikszó jelentése: jama nasi, ocsi nasi, imi nasi - nincs beteljesülés, nincs befejezés, nincs értelme -, a szlengben pedig: jamete osiri (ga) itai! - Hagyd abba, fáj a seggem! A Jaoinak nem csupán Japánban, de külföldön is hatalmas sikere van. Általában nõk készítik nõknek, ezzel kifejezve a szexualitásuk szabadságát. A Jaoit alkotó mûvészek sértõnek találják, ha alkotásukat keverik a melegséggel, és élesen elhatárolódnak a sounen-aitól - fiúszerelmet, nem explicit, inkább fiúk közötti ártalmatlan románcként ábrázoló animéktõl, mangáktól.

forrás: [origo]

A Juri jelentése liliom, a leszbikus erotikát jelenti. Ez a mûfaj elsõsorban a férfiaknak készül. Felkapott téma a sailor fukut (iskolai egyenruha) viselõ lányok szexuális kapcsolata. A juri fogalma sokszor egybefolyik a soujo-aival a lányok közti szerelemmel, melynek nincs explicit erotikus tartalma. Mivel ebben a mûfajban nehéz meghúzni a határokat, van, amikor egyetlen leszbikus csók már jurinak minõsül, de ugyanakkor egy szuggesztív jellegû közösülést fõmûsoridõben is leadhatnak. A Jaoi és a Juri hatalmas népszerûségnek örvend a szigetországban. Talán azért van, mert egész történelmük során jelen volt a homoszexualitás. A sógunoktól a földmûvesekig bárki büntetlenül megélhette homoszexuális vonzódását, mivel azt természetesnek tartották.

A hentai töretlen népszerûségét a teljes szexuális szabadságnak köszönheti, a mûfaj számára nincsenek ledönthetetlen tabuk, az ember kiélheti a képernyõ elõtt összes vad fantáziáját, legálisan (a szigetországban az ilyen szexuális szabadosság miatt is igen elenyészõ a nemi erõszak vagy egyéb szexuális bûntény), s szinte minden társadalmi réteget képes kiszolgálni. Nem csoda hát, hogy a japán kiadók jelentõs bevételt, évente mintegy ötszázbillió jent könyvelhetnek el a hentai manga forgalmazásból. Csak mangából 2,3 milliárd példány talál gazdára évente, és a piac évrõl évre nõ. Egyre népszerûbbek a japán rajzfigurák az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. Ha valaki azt hiszi, hogy az alkotások túlnyomó része az erõszak vagy a szexualitás nyílt ábrázolására törekszik, téved. Japánban a képregény és rajzfilm nem csupán egy mûfaj, hanem mûvészeti kifejezõeszköz, amivel gyermekfilmektõl kezdve tinédzsereknek szóló romantikus történeteken vagy a klasszikus irodalmi mûvek adaptációin át minden megalkotható. Az igényesebb animék alkotói érzékenyen reagálnak a világban történõ eseményekre is. Épp a hetekben kezdték forgatni Japánban a Flag címû rajzfilmet, amely a Közel-Keleten kialakult helyzettel foglalkozik.

Miro


[origo]