Gyermekünk szexuális nevelése

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a gyermek csak a serdülõkorral válik szexuális lénnyé, elég, ha csak akkor kerítünk sort a kényes felvilágosításra, ám a valóságban az embert már pelenkás korában érik különbözõ szexuális impulzusok. A fütyi érintése - például fürdetéskor -, a punci dörzsölése a pelus alatt örömöt vált ki csemeténkbõl, testét izgalom járja át, s bár szellemileg nem fogja még fel, hogy szexuális impulzusról van szó, annyit bizonyosan tud, mindez jó neki. Kisgyermekes szülõk ismerik a pillanatot, amikor a gyerek elõször fedezu fel nemi szervét, s onnantól kezdve ahányszor csak alkalma nyílik rá, játszadozni kezd önmagával. Óvodás korban fiúk és lányok felfedezik egymás testi különbségeit, az alsónaci és a szoknya alatt tapogatják egymást, mutogatják, kinek mi van a bugyi alatt, s késõbb, az idõ elõrehaladtával tudatuk is kezd beérni, kisiskolásként lassan kedzik megérteni a szexualitás létezését.

forrás: [origo]

De vajon a csemete nemi érésében milyen szerep jut a szülõnek? A feladat roppant kényes és összetett. Egyrészt nem könnyû megérteni, hogy a kisgyerek már egészen pici korban képes a szexuális öröm megtapasztalására, másrészt tabuk nélkül, természetesen felfedni a testiséget a maga teljességében és nem csupán funkiconalitásában, nem mindenki számára egyszerû feladat. A gyermek egészséges nemi érése azonban vitathatatlanul a szülõ felelõssége, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk az oktatási intézményektõl elvárni, hogy e téren is neveljék, képezzék gyermekeinket. Fontos elem ez is, de az õszinte és odafigyelõ szülõi háttér nélkül szinte semmit sem ér.

Szülõi szexualitás

Az elsõ és legfontosabb kérdés, mit jelent a szülõ számára a szexualitás? Hogy éli azt meg? Tabukkal terhelt-e vagy szabad és liberális? Nem nehéz belátni, hogy az a szülõ, aki gyermekei jelenlétében nem képes megcsókolni házastársát, aki továbbkapcsol a televízióban, ha ágyjelentre kerül sor, aki fia kezére csap, ha megtalálja a szexmagazinokat az ágya alatt, egyértelmûen azt közvetíti gyermeke felé, hogy a szexualitás - vagy legalábbis, amit a gyermek rövidke élete során a szex alatt eddig értett - valami rejtett és szégyellni való dolog, aminek természetes, ösztönszerû megélése nem megengedett, valami, ami tabu, amiért csak leszidás jár. Ettõl függetlenül a gyermek teste tovább küldi a maga szexuális impulzusait, szüntelenül - és egyre agresszívebben - vizuális ingerekbe ütközik, a szex elõl lehetetlenség elzárni elõtte az utat. Ha pedig a dolog már úgyis elkerülhetetlen, tegyük fel magunknak azt az egyszerû kérdést, hogy milyen szexuális életet kívánunk saját gyermekünknek? Legyen gátlásokkal, megválaszolatlan kérdésekkel terhelt? Lányunk háljon úgy a férfiakkal, hogy közben azt kérdezze magától, vajon mi lehet az az orgazmus? Fiunk pedig a pornón nevelkedve olyan szexuális etikettet sajátítson el, amivel mindörökre boldogtalanná teszi saját magát és partnernõit?

A szexuális gyermek

A gyermek tehát már egészen kiskorától kezdve megtapasztalja az örömteli érintéseket, lát és hall, idõvel pedig hangot is ad élményeinek. A szülõ feladata pedig itt kezd komollyá válni. Mit tegyünk, ha a gyermek direkt és vérfagyasztó kérdéseket, kijelentéseket tesz fel a vasárnapi ebédnél? ("Apa, neked is szõrõs a fütyid? Anya, miért nyögtél reggel az ágyban? Tegnap a Jancsi megmutatta a fütyijét!") A lehetõ legjobb, amit szülõként tehet az ember, hogy felnõtt számba veszi tulajdon gyermekét, és értelmi szintjének megfelelõen megadja a válaszokat ("Igen, nekem is szõrös a fütyim, ha pedig nagy leszel, neked is az lesz. Azért nyögtem reggel az ágyban, mert édesapád örömet szerzett. Miért mutatta meg Jancsi a fütyijét?"). Ha ugyanis a gyermek megkapja a választ, ezzel egy idõben azzal az érzéssel cseperedik fel, hogy a szexuális tartalmú kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulat. (Gondoljunk csak bele, igazán nagy baj esetén az a legmegnyugtatóbb, ha gyermekünk elsõ útja hozzánk vezet.)


A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hiába igyekszünk liberális elvek alapján nevelni gyermekünket, hiába adjuk meg minden kérdésére hebegés nélkül a választ, sajnos legtöbb kortársa még a gólyákban hisz, és sok esetben kiközösítés, a felnõttek rosszallása vár "felvilágosult" gyermekünkre. Következõ lépésben tehát azt is meg kell tanítanunk neki, habár a szex természetes jelenség, nem szabad mindenütt hangot adni érzéseinek. Az osztályteremben a padhoz dörzsölni a fütyit, a kis barátnõ szoknyája alatt kotorászni a játszótéren, az anya mellét dörzsölni a parkban, mind olyan dolog, ami nem illik. Bármilyen szokatlan és kedélyborzoló dolgot is mûvel csemeténk, nem szabad leszidni, kiabálni vele, nem tudhatja, hogy az, amit tesz, a társadalmi megegyezés értelmében nem illik, saját szexuális impulzusaiból õ csak annyit ért, hogy neki az jó. Ne büntessük azokért a szabályokért, amiket mesterségesen állítottunk fel, s amihez még elég ideje lesz alkalmazkodni!

forrás: [origo]

A szex témaköre

Azon túl, hogy elmagyarázzuk gyermekünknek, hogy miképp csinálják a testvéreket, hol jön ki a baba, miért menstruálnak a lányok, a gyermek korának megfelelõen - illetve, ha õ magától veti fel a kérdést - el kell magyarázni - fiúknak és lányoknak egyaránt -, hogy miképp mûködik az óvszer, mi az a fityma, a csikló, az önkielégítés, a pornó, vagyis minden olyan dogot, aminek köze van a szexhez. Ne akadjunk fenn, legyen bármennyire meredek is a téma, inkább tõlünk hallja a gyermek a választ, mintsem saját traumatikus élményein keresztül, netán egy rosszhiszemû idegen által tapasztalja meg a választ. Ha olyan témát vet fel, ami bizony számunkra sem tiszta - márpedig az internet és a cenzúrázatlan televíziózás mellett sokat tapasztal a gyermek -, ne hagyjuk kérdését megválaszolatlanul.

Valljuk be, hogy nem tudjuk kérdésére a választ, de délutánra utánajárunk a dolognak. Nem kell elveszni a részletekben, elég ha hall és tud róla a gyerek, elég, ha nem marad magára kérdéseivel és problémáival, szexuális tapasztalatszerzése során a késõbbiekben úgyis mindent megtapasztal. Nemi érése során azonban igyekezzünk minden információval ellátni õt, s ha lehet, érzékenyen odafigyelve fejlõdési ütemére, hogy se túl korán, s tõl késõn ne érkezzenek a válaszok. De honnan tudjuk, hogy porontyunk mikor kész a szexualitásra? A szülõk hajlamosak minél késõbbre tolni ezt az idõpontot, és tévesen úgy hiszik, gyermekük még zöldalma, legtöbbször nagy a megdöbbenés, ha kiderül az igazság. (Világszerte a hivatalos szexuális felvilágosítás, azaz az iskolai programok idejét egyre korábbra teszik, bizonyos helyeken már az óvodás korban is elindulnak bizonyos felvilágosító programok.)  Ne ámítsuk hát magunkat fölöslegesen, vegyük számításba, hogy tizennégy évesen már nagyon sokan készen állnak, sõt, sok esetben már túl is vannak az igazán nagy dolgokon.

A szülõ öröme a gyermek öröme?

A gyermek szexuális nevelése már csak azért is kényes és problémás témakör, mert nagyon sok felnõtt - a pedofília témakörét most nem feszegetve - elveszíti szem elõl, hogy a gyermek szexuális nevelése nem szabad, hogy egyet jelentsen saját nemi örömforrásával. Akarva, akaratlanul elõfordul, hogy az apának erekciója lesz mikor lánya véletlenül megérinti, az anya felizgul,ha a gyermeke szopizik és így tovább. Nagy baj akkor van, ha a szülõ nem ismeri fel, hogy az érzés helytelen, azonnal véget kell vetni a gyerek általi örömködésnek - a probléma ott kezdõdik, hogy ki képes erre és ki nem, ki veszi észre gyermeke kizsákmányolását és ki nem tesz semmit.


[origo]