Frigid-e a nõ? (18+)

Péniszirigyek és csiklófixáltak

Ahhoz, hogy tisztába tegyük, mi is az a frigiditás és miért mehetett át olyan jelentésbeli torzuláson, ami miatt szakmailag kénytelenek szinte kerülni a kifejezést, alaposabban meg kell vizsgálnunk a nõk anatómiai és szexuális fejlõdési tulajdonságait. Manapság, ha valakire azt mondjuk, frigid, inkább bántó, sértõ módon tesszük azt, mintsem definiáljuk az illetõ valamely mûködésbeli problémáját - mint ahogy például egy cukorbetegség esetén tennénk. Ennek oka jó pár evvel ezelõttre vezet bennünket vissza, mégpedig a szexológia és a pszichoanalízis atyjának nevezett Freudnak és követõinek munkássága idejére.

forrás: [origo]

Freud sok egyéb mellett arról ismert mind a mai napig, hogy hajmeresztõ dolgokat állított a szexualitásról, és azon belül is a nõk szexhez való viszonyáról, aktusbeli képességeikrõl és egyáltalán, lelki és szellemi fejlettségük szexualitásban való megjelenésérõl. Talán kevesen tudják, hogy õ volt az, aki a nõk eleve korlátozott szexualitását megfejelte saját találmányával, a vaginális orgazmussal és annak feljebbvaló voltával, ami azóta is, hosszú évtizedek óta viták kereszttüzében áll, és nem csupán szakmai platformokon, hanem apró kávézóasztalok fölött is, mikor két nõ intim titkairól beszélget, s egyikük csöndben szégyenkezik, amiért az õ orgazmusa alsóbbrendûnek számít. De hogyan kezdõdött mindez?

Freud nagy fába vágta a fejszéjét, mikor arra vállalkozott, hogy leírja a heteroszexualitás törvényszerûségeit, s ebbõl igyekezett levezetni a homoszexualitás vagy a perverziók kialakulásának okait. Lehet, hogy eredményei megkérdõjelezhetõk, de a szándékot értékelnünk kell, elõtte még senki nem koncentrálta ily mértékben a saját és a köz figyelmét a szexualitásra. Mivel a nõk szexhez való hozzáállása akkoriban fehér foltként volt jelen a köztudatban, alapvetõen férfioldalról közelített a kérdéshez, errõl az oldalról magyarázta a nõi szexualitást, s a gyermekkorig visszamenve igyekezett feltárni az alapvetõ különbségeket férfi és nõ között, ami egy szóban vált összefoglalhatóvá: pénisz. A nõi létforma és nõi szexualitás alsóbbrendûségének fõ bizonyítékát a pénisz hiányában vélte megtalálni. Legyen elég felidéznünk a péniszirigység fogalmát, amit véleménye szerint a nõk egy életen át éreznek, s a kasztrációs félelmet, ami a férfiakba hasít, mikor megpillantanak egy nõi nemi szervet - mindenki elõtt ismert fogalmakká váltak.

Alapvetõen a nõk másodrendû szerepe az, ami arra késztette Freudot, hogy ne a nõi szexualitás jelenségeinek leírását készítse el, hanem mintegy útmutatást, szabályzatot hozott létre, hogyan is kéne mûködnie egy szexuálisan jól funkcionáló asszonynak - és ezen a ponton volt szükséges bevezetni a hüvelyi orgazmus fogalmát. Ezek szerint a nõi orgazmus két fajtája ismert, a klitorális, azaz a csikló ingerlésével kiváltható és a vaginális, ami a hüvelyen keresztül történõ behatolás közben átélhetõ intenzívebb és felnõttesebb élmény. Mivel a csikló az egyedfejlõdés során a pénisszel rokonítható, azaz a pénisz és a csikló egy és ugyanazon kezdetleges sejtcsoportra vezethetõ vissza, Freud úgy vélte, a csiklóingerlés és az általa elért orgazmus fiús viselkedések, szükségképpen egy olyan nõ életében, aki nõként viselkedik és elfogadja nõi szerepét, mindenképpen kiiktatandó.

Az anatómia közbeszól

A csikló kiiktatásával a nõknek tisztán hüvelyi úton kellett volna átélniük a szexuális gyönyöröket, ami fizikai felépítésüknél fogva mégsem olyan egyszerû, hisz mára jól tudjuk, a hüvely minimális számú idegvégzõdést rejt, de tudjuk azt is, a csikló nem pontszerû, ami szemmel látható, csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy segítségével valóban elõkészíthetõ és segíthetõ a hüvelyen keresztül, azaz behatolás közben átélt orgazmus, de annak kizárásával a legtöbb nõ számára az együttlét óriásít veszít értékébõl. Természetesen a behatolás és így a férfi szükségességét hangsúlyozó elmélet érthetõ, ha a hagyományos szerepek dicsõítését vesszük alapul, de ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogyan tehették magukévá ugyanezt észrevétlenül maguk a nõk is, legalábbis részben.

A teória felállításától egyenes út vezetett ahhoz, hogy az ily módon élvezni nem képes, csiklófixált nõket szexuális zavarokkal küzdõknek bélyegezzék, frigidnek kiáltsák ki, amire a lehetséges gyógymód a pszichoanalízis, melynek célja a nõk esetében, hogy visszavezesse õket a nemük által nekik szabott helyzetbe, szerepük megtalálásába és a passzív szex állapotába. Egyes korabeli orvosok egyenesen odáig merészkedtek, hogy mûtéti beavatkozásokkal korrigáljanak a nõk anatómiáján, csiklójukat máshová helyezve - kiderül ez többek között Marie Bonaparte egy dolgozatából, melyben a híres bécsi professzor, Haliban munkásságát méltatta, s Freud elméleteit is citálta. Ezen meghatározó évek azonban nem csak testileg károsították meg a nõket ilyen kísérleti mûtétek folytán, hanem maradandóan rányomták bélyegüket lelki egészségükre is, és sok esetben máig ható lelkiismeret-furdalást és önmagukkal való elégedetlenséget eredményeztek.

Freud a fentiek mellett a nõi egyenjogúság harcosait a feminizmus által férfiasított frigideknek nevezte, ezzel is hozzájárulva a frigidség jelentésének módosulásához. A frigiditás az idõk folyamán lassan egyenlõvé vált az orgazmuszavarral, és egy olyan nõ képét kezdte felidézni, aki nem képes élvezni a szexet, aki nem élvez el, aki merev és elutasító az ágyban, aki prûd, és alapvetõen: aki nem szereti a péniszt. A frigiditás mindazonáltal valamennyit megõrzött eredeti jelentésébõl, hisz kezdetben jelentése hidegség volt, s orvosi szakkifejezésként még ma is olyan esetek jelölésére használják, amelyek a nemi vágy hiányát, átmeneti vagy tartós csökkenését mutatják. A nemi vágy csökkenésének számtalan következménye van, ami valóban elvezethet orgazmuszavarhoz is, de a háttérben mindenképpen a libidócsökkenés vagy libidóhalál áll.


Elsõdleges és másodlagos frigiditás

Beszélhetünk elsõdleges és másodlagos frigiditásról is. Elõbbi igen ritka, hisz olyan személyt jelöl (férfi és nõ is lehet az illetõ), aki még soha életében nem érzett nemi vágyat, aki se mással, se egyedül nem élt át orgazmust, és semmi sem képes kiváltani belõle szexuális izgalmat. Természetes, hogy egy ilyen nõnek orgazmusa sem volt még életében, de ez már csak hab a tortán. Az aszexuálisok egy része tapasztalja magán a nemi vágy teljes hiányát, de õk sokszor tudatosan számolnak le a szexszel, s mivel mozgalmuk erõsödik, így (a valós szexuális problémák mellett) egyfajta társadalmi értékrend tagadásának tekinthetõ hozzáállásuk. A másodlagos frigiditás azt jelöli, hogy valamilyen fizikális vagy pszichés ok folytán az illetõ átmenetileg nem alkalmas vagy nem képes a szexuális együttlétre. Angolszász nyelvterületeken a frigiditás helyett inkább az ISD (inhibited sexual desire) megnevezést használják ami gátolt szexuális vágyat jelent. Ennek számos oka lehet, és érdemes analizálni élethelyzetünket, ha azt gondoljuk, komoly és visszafordíthatatlan szexuális zavarral élünk. Még mielõtt frigidnek kiáltanánk ki magunkat, gondolkodjunk el az alábbiakon.

forrás: [origo]

A szexuális kielégülés, különösképp, ha nõkrõl beszélünk, két szinten valósul meg. Fizikális és szellemi jó érzés kell ahhoz, hogy egy nõ kellõen ellazult, kellõen felizgult és kellõen nedves legyen ahhoz, hogy a tényleges testi kapcsolat is kielégítõ és élvezetet hozó legyen. Ebbõl fakad, hogy a frigiditásnak, azaz a vágytalanságnak is e két helyen keresendõ az oka, fõleg, ha házilag orvosolható, átmeneti problémáról van szó. A szexuális együttlét az emberek álomképében, ideális esetben két, egymást szeretõ és kívánó ember között valósul meg, e szerint tehát a pszichés háttér adott egy sikeres együttléthez.

Nõk és férfiak is világéletükben ösztönösen tudták, hogy a nõi örömközpont a csikló, hisz az elõjáték leginkább ennek izgatásán keresztül váltja ki azt a hatást, amire a férfinak is elengedhetetlen szüksége van ahhoz, hogy sikeres legyen. Ha funkcionális oldalról közelítünk, tehát a fiziológiát vesszük alapul, akkor nem a nõ izgalma az, ami fontos, hanem annak következménye, a megfelelõ nedvesedés, mivel kenõanyag hiányában a pénisz is fájdalmasan kidörzsölõdne. A nõk pedig itt szembesülhetnek az elsõ problémával, mivel kellõen fel lettek izgatva ahhoz, hogy megtörténhessen a behatolás, de ebben a pillanatban a helyszín áthelyezõdik a hüvelybe, ahol az érzékelés a hüvely egyéb funkcióinak köszönhetõen meglehetõsen korlátolt.

Tökéletes nõ, helyettesíthetetlen férfi

Ha a klitorális stimuláció az aktus alatt semmilyen formában nem folytatódik, se a közösülés szögébõl fakadóan, se kézzel vagy egyéb módszerrel, a legtöbb nõ felizgatva, de nem kielégítve fejezi be az aktust. Vannak, akik képesek kizárólag hüvelyi stimuláció mellett eljutni az orgazmusig, többek között a G-pont segítségével (ami újabb stresszfaktorrá vált a nõk életében), de anatómiai kísérletek szerint a vizsgált nõk kevesebb, mint 14 százaléka tudta biztosan megállapítani, hogy megérintették-e a hüvelyét. Mégis, mi készteti nõk millióit mégis arra, hogy a hüvelyi orgazmus hirdetõi legyenek? Oka lehet ennek, hogy bár hüvelyinek érzékelik, valójában a csiklón keresztül történik az orgazmus, azaz a kettõ együttes hatása ad különleges élményt a tisztán klitorális stimulációhoz képest.

Másik ok lehet, hogy meg akarnak felelni a mítosznak, a társadalom tudatalattijában élõ képnek, vagyishogy olyan nõvel van dolgunk, aki szexuálisan tapasztalt, hüvelyi orgazmusra is képes, sõt, még a G-pontját is megtalálta egy arra tervezett eszköz segítségével. A férfiak is sokszor osztoznak e szemléletben, hisz számukra legideálisabb az, ha péniszük segítségével, behatolás közben  elégíthetnek ki egy nõt, helyettesíthetetlenül. A csikló izgatásához nem kell pénisz, de még csak férfi sem, könnyen és egyszerûen gyönyört hoz, ezáltal szexuálisan lelkessé és aktívvá téve a nõt, kockáztatva a  félrelépést  - nézzük csak meg a csiklót eltávolító kultúrák magyarázatát. Nõ ne élvezze a szexet. Meglehetõsen egyszerûen mondják ki, amit a nyugati kultúra a magasabb rendû orgazmus elérésével igyekezett megoldani.

A frigiditás, azaz a nemi vágy hiányának okai lehetnek tehát testiek és érzelmiek is, amennyiben a fent vázolt ideális helyzet nem áll fenn. Érdemes ezért végiggondolni, érzelmileg odaadóak vagyunk-e, biztonságban érezzük-e magunkat, hogy harmonikus, szeretõ közegben gyakoroljuk-e a szexet. Ha féltékenység, bizalmatlanság, ki nem mondott önértékelési problémák, megfelelési kényszer, párkapcsolati zavarok vannak a háttérben, máris hendikeppel indul az együttlét. Ilyen háttérrel nehezebb ellazulni, nehezebben vagy egyáltalán nem jön az izgalom, elmarad a nedvesedés, fájdalmassá válik a behatolás, és nincs orgazmus sem.

Ha ez az állapot tartósan fennáll, frigiditásról beszélünk, mivel a szex egy sikertelen és kellemetlen kudarcsorozattá válik, minek oka ráadásul nem feltétlenül az attól szenvedõ személy. Egy tapasztalatlan nõ esetében egy ügyetlen férfi könnyen kedvszegõ lehet, és ha tartós a kapcsolat, a nõ könnyen frigiddé válhat. Ugyanez a helyzet, ha a férfipartnernek erekciós problémái vannak, ha korai magömléssel küszködik, s ha a nõ saját igényei háttérbe szorulnak, fõképp, ha még a férfi lelkével is törõdve nem ad ennek hangot. Testi okai lehetnek a különbözõ hormonális eredetõ zavarok, szülés utáni hónapok, a szoptatás ideje, a problémás mensturációból vagy a klimaxból fakadó hormonzavarok is.

Hogy eldönthessük, min kell változtatnunk és mennyire súlyos a baj, tegyük fel magunknak a kérdést: az izgalom hiánya mindig fennállt? Ha a kérdésre igennel válaszol, érdemes felkeresni egy szakembert, szexológust, szexuálpszichológust, hogy kideríthessék, milyen mélyebben gyökerezõ traumák vagy okok állnak a háttérben. Ha a kérdésre nemmel válaszolt, vizsgálja felül aktuális kapcsolatát, tárja fel õszintén, milyen a házassága, magánélete, van-e a partnerének szexuális problémája, erekciós zavara.

Ha ezek mellett még a stressz is fennáll az életében, ha nem megoldott a fogamzásgátlás, vagy bármilyen olyan trauma érte, amely mélyen kihat mindennapjaira, csak átmeneti zavarról van szó. Alapos elemzéssel, beszélgetéssel, a partnerrel való õszinteséggel, esetleg egy párterapeuta, egy szexuálpszichológus felkeresésével könnyen kijuthatunk a gödörbõl. Ha mindez nem segít, sokszor egy új partner lehet a megoldás, a lényeg, hogy az örömöket feladni nem szabad, hisz az mindenkinek jár, és mindenki képes meg is élni azt!

Az orgazmuszavarokról és azok házi megoldásairól bõvebben itt olvashat:

Orgazmusjavítás házilag, Férfias zavarok, A rossz szex, Férfihormon a libidóért.

Vértessy Zsófia


[origo]