Bujaság

"A csábítás, megtudni, milyen egy másik férfival az ágyban, napról-napra növekszik bennem. Elõször elbeszélt történeteken keresztül éltem ki a fantázia szülte kalandot, hamarosan azonban elképzelhetetlen lett számomra az egészet egy másik férfi nélkül folytatni. Szinte megszállottja lettem a gondolatnak, mitõl már nem szabadulhatok. Bár a világháló a második otthonom, amire vágyom emberi test, veríték és kéj, amit csak a való élet nyújthat. Erõs kezeket akarok, melyek a teljes odaadást követelik tõlem, és amelyek készek, mindent megadni nekem.  

forrás: [origo]

Aztán láttam rólad egy képet, egy ördögi grimaszt az arcodon, és rögtön tudtam, ha te így állsz elõttem, nem fogok ellenállni.  Aztán egy ismeretlen erõ közös pályára sodort bennünket. A célozgatások, az utalások, évõdések a chat-en, csupán kifogások voltak. Mi ketten pontosan tudtuk, mit is akarunk egymástól. Az elsõ hívásod meglepett. Pontosan emlékszem a hangodra, amely egyszerre volt pimasz, kedves és bizonytalan.

Velem történik mindez? Nem csak álmodom? Az izgalomtól reszketve halasztottam el minden tennivalót, hogy aztán tíz perccel késõbb, egy kávézóban találkozhassak veled. Minden megfontolás, különösebb készülõdés, smink nélkül állok elõtted. A tekintetemet nem tudom levenni rólad, de alig merek felnézni, belül õrült érzések kerítenek hatalmukba. Melegem lesz, majd fázom, bizsergek, az idõ pedig egyszerûen megáll. A nap egy kicsit fényesebben süt, a szél kevésbé hideg és a kávé íze, amivel alaposan összemaszatolom a pulóverem, olyan fekete, mint az éjszaka és olyan édes, mint a bûn. Órákon át kerülgetjük egymást, én a "találka cuccomban", túrabakanccsal, te az új zakódban, amin egész idõ alatt zavartan matatsz.  Teljesen beléd zúgtam, ész nélkül, visszafordíthatatlanul. Mint egy áradat úgy ragadnak el az izgalom hullámai, kimondhatatlan vágy, és félelem kerít hatalmába. Gondolatok cikáznak át az agyamon, utat keresnek, majd elhalnak. A filmbõl, amire beültünk, nem látok semmit. Érzem a kezed a kezemben és a bizsergést, mely, mint az áram, eléri minden apró sejtemet.

Havazik. Fehér arany borítja be a várost, és különös világot varázsol a téli éjszakából. Elindulunk hozzám. Izgatottan tapossuk a havat egymás mellett, eltökélten, többé- kevésbé mindenre készen. Maradsz. Otthon, az ágy alól elõkotrom a gumimatracot. Szépen, szabályosan elkészítjük a hálóhelyed a szoba sarkában. A levegõ szinte sistereg közöttünk, beteszünk egy filmet a lejátszóba. Csak az jár a fejemben, - akarlak. Szeretnélek megcsókolni, de hogy én tegyem meg az elsõ lépést, lehetetlen. A matrac mellé akarsz ülni, hogy mindketten jól lássuk a filmet, de ez már túl sok nekem és felszólítlak, ülj mellém. A matracon mindkettõnk számára van elég hely.

Hozzád érek, végigsimítom a kezedet, közben, mint két megigézett bámuljuk a képernyõt, de a filmbõl nem látunk semmit. Úgy érzem, mintha bennem a fájdalomvirág millió apró kapszulája robbant volna fel, elönt a vágy, hogy megcsókoljalak, hogy elfussak, hogy ordítsak, vagy mit tudom én, de történjen valami. Amikor végre megcsókollak, azonnal beindul a láncreakció, szinte fékevesztetten csókolsz vissza, követelõn, keményen, sóváran. Kezeid megérintenek, mintha csak erre lennének teremtve, nem védekezem, rád bízom magam. Megérkeztem.  Számolatlanul múlnak az órák, vadul csókoljuk egymást, a boldogság hullámai törnek elõ testem olyan régióiból, melyeket eddig soha, senki nem érintett, az élmény a lelkem mélyéig felkavar. Vállgödrödben a veríték szaga, - mint a tengerben szeretnék megmerítkezni benne-, beszívom, megrészegít.

Elönt a vágy, hogy teljesen megnyíljak neked, átadjam magam, hogy hagyjam, kényeztess, hogy elengedjek minden szálat, ami a világgal összeköt. Amikor elõször érinted a nyelveddel a combomat, úgy érzem, a gyönyörök új forrását nyitottad meg bennem. Sírnék, nevetnék, ordítanék. Veled óvatosság és a gátlások nélkül érzem magam egynek a gyönyörrel. Vágyat érzek arra, hogy kényeztesselek, mint még senkit, vágyom arra, hogy a farkadat a számba vegyem, hogy a nyelvemmel simogassam, hogy magamba szívjam, hogy magamnak megnyerjem teljesen. A számon át érzem, ahogy a vér pulzál, majd viharosan áramlik az ereidben. Megõrjít. Akarlak. Teljesen. Befogadni magamba. A legteljesebb pillanat, amikor belém hatolsz, érzem, hogy belülrõl érintelek, és tudom, errõl az útról, melyre léptünk már nincs visszatérés. "

Immelda

A tabu kukac pixelszabaszat pont hu címre szívesen várunk további erotikus olvasói leveleket. A levélen tüntessétek fel, Olvasói levél, a levél végére pedig azt a nevet, jeligét, amivel az írást leközölhetjük! Köszönjük!


[origo]