Beni-Abbés

Már öt napja volt a sivatagi kirándulás, mikor Hans bejelentette: aláírták a szerzõdést Charles-lal, s ezzel az üzlettel óriási piaci részesedéshez jutott Hans cége, aki ezért pénzjutalmat kapott. Úgy gondolta, a jutalom egy része engem illet, mivel jócskán hozzájárultam a sikerhez. Felajánlotta, hogy vesz nekem egy lakást Párizsban vagy Londonban, esetleg Münchenben - ezekben a városokban sûrûn megfordul - nehogy valami marhaságra költsem a pénzt. Roppant hálás voltam nagylelkûségéért, s mikor megkérdeztem, mivel segíthetnék még neki, csak annyit felelt: "Maradj még mellettem ez ideig, ne menyj el, szórakoztass egy kicsit. Egy magányos öregembernek, mint én, aki nemrég veszítettem el életem párját, már nem sok vigasz van az életben." Lakást leginkább Párizsban szerettem volna, a szerelem fõvárosában, s megállapodtunk, pár nap múlva amúgyis vissza kell mennünk Európába, akkor körülnézünk Párizsban lakásügyileg.

forrás: [origo]

Épp csomagoltunk a bõröndökbe, négy nagyobb bõrönd és három kisebb táska telt meg a sok ruha és egyéb kacat miatt, mikor a recepcióról felszóltak, hogy Charles vár minket a hotel kávézójában. Mivel Párizsba csak délután indultunk volna, rengeteg idõnk volt még. Lementünk hát a kávézóba, ahol az egyik asztalnál Charles már várt és az újságot letéve köszöntött minket. Néhány rövid udvariassági formula után közölte velünk, Vivienne-nel még egy ideig szabadságukat töltik, s úgy tervezték, végigjárják Észak-Afrikát. Ha van kedvünk, csatlakozzunk hozzájuk, szívesen látnának minket útitársnak. Marokkó - Algéria - Tunézia - Líbia - Egyiptom az útvonal, onnan vissza Franciaországba. Bár Hans eleinte ellenezte a csatlakozást, mivel fontos dolgok vártak rá otthon, késõbb mégis beleegyezett, mikor megtudta, régi álmom bejárni a világot és még soha nem jártam ezekben az országokban. Szobánkba visszatérve rögtön felhívta titkárnõjét, hogy mondja le a repülõt, és a tervezett találkozókat tolja el pár héttel.

Pár óra múlva már Charles nyitott Mercedesében ültünk, amit direkt az utazásra vett, hogy ne kelljen autót bérelni, így olcsóbb. Egyiptomban majd eladja drágábban. Vivienne-nel hátul ültünk, elõl a férfiak. Rajtam a butikban "vásárolt" blúz, amely egyik kedvencem lett, Vivienne-en egy fekete top. Miniszoknyánkat mindketten már a szálloda parkolójában levettük, így most csupasz puncival ültünk a hátsó ülésen, napszemüvegben az eget átszelõ felhõket figyelve. Nem volt semmi szex, csak bámultunk, beszélgettünk, rádiót hallgattunk, a fiúk néha felvetettek egy-egy gazdasági vagy politikai témát és jól elvitatkoztak rajta. Marrakech-t már rég elhagytuk, Tazarine-t is, az algír Beni-Abbés felé tartottunk. A határ már közel volt, sötétedett is és persze farkaséhesek voltunk. A határon gyorsan átjutottunk, s bár megnézett minket a katona srác, a közszemlére tett puncinkat nem vette észre, valószínüleg a sötétség miatt. Így sajnálkozva vettük Vivienne-nel tudomásul, hogy egy élményról lemaradtunk. A határon semmi bizalomgerjesztõ étkezde nem volt, reméltük, hogy Beni-Abbés-ban majd megkóstolhatjuk az algír ízeket.

Késõ este meg is érkeztünk a külvárosba és találtunk egy kisebb éttermet. Kissé lepukkant, fagerendákból épült és az egész berendezés fából készült. Sötét volt, csak a csapos volt kivilágítva, illetve néhány gyertya az összesen három asztalnál. Kiszálltunk a kocsiból, Vivienne már fázott és felhúzta szoknyáját meg egy kardigánt is, én viszont maradtam a blúznál és a miniszoknyát a kocsiülésen hagytam. Igaz, hûvös volt már, de jólesett puncimnak a friss szellõ. Elfoglaltuk az egyik asztalt, pár perc múlva megjelent egy fiatal srác és felvette a rendelést. Charles megkérdezte, van-e a közelben szálláshely, s mikor megtudta, hogy igen, megörült, hogy akkor sörözhet. Hans whiskey-t, Vivienne bort, én szintén sört kértem. Ételnek mindannyian helyi specialitást kértünk, én valami juhból készült tálat különféle zöldségekkel. Nem volt rossz, de semmi különös. A pincér többször is odajött hozzánk, de hiába voltam köldöktõl lefele teljesen csupasz, nem vett észre rajtam semmi különöset. Igaz, asztalunkon csak egy gyertya égett, én azért próbáltam úgy helyezkedni amikor jött, hogy amennyire csak lehet, fény érje meztelen testrészem. Minden hiába. Talán túl késõ volt már és fáradt volt a pincér. Vivienne látva igyekezetemet és a kudarcot, vigaszként az asztalon áthajolva megcsókolt, amibõl aztán egy percekig tartó heves nyelvelés lett. A pincér ezt sem vette észre. Ezen felbúzdulva támadt egy ötletem.

Felálltam az asztaltól, s elindultam a toalett irányába, mely közvetlenül a bárpult mellett helyezkedett el. Ez a rész már jól meg volt világítva, s két asztal mellett kellett elhaladnom. Az elsõ üres volt, a második három huszonéves arab srácnak adott helyet. Nem túl gyorsan, nem is lassan, amolyan utcai tempóban közeledtem az ajtóhoz. Szemem sarkából láttam, hogy a pincér felnéz az elõtte heverõ papírokból és majd leesik az álla. A másik asztalnál ülõk is hirtelen felém fordultak. Én határozottan az ajtóra meredtem, s ahogy közeledtem, az utolsó pár méterben unottan elkezdtem kigombolni blúzomat. Épp kigomboltam a legalsót is, mikor az ajtóhoz értem. Kinyitottam, s egy kis helyiségben találtam magam, ahonnan két ajtó nyílt, egy a férfiak és egy a nõk számára. Gyorsan ledobtam magamról a blúzt a két ajtó közé. Ott álltam most anyaszült meztelenül. Bár háttal voltam, tudtam, a bárpultról és a srácok asztaláról jól belátni ide, hiszen csupán két méter választott el minket. Kinyitottam a belsõ ajtót és beléptem a nõi részlegbe. Mindössze egy fülke volt és egy tükör, a fülke zárva, így hát várnom kellett. Pár másodperc múltán már nyílt is az ajtó és egy kimondottan szép, amolyan 16-18 év körüli arab lány lépett ki rajta.

Hirtelen megtorpant, mikor meglátta, hogy meztelen vagyok, végignézett rajtam és tanácstalanul állt. Rámosolyogtam és a fülkére mutatva megkérdeztem: "Szabad?" Zavartan visszamosolygott, bólintott és átadta a helyet. Pár perc múlva végeztem, s mikor kiléptem a fülkébõl a lány még mindig ott volt, a tükör elõtt állt és igazgatta haját. Odaálltam mellé, megmostam a kezem. A tükrön keresztül nézegette testemet. Már nem tûnt zavartnak, inkább kíváncsinak. Felémfordult és megkérdezte hogy hívnak. Bemutatkoztunk. Õt Ayshanak hívták. "Örülök, hogy megismertelek" - mondtam és egy puszitnyomtam az arcára. Kiléptem az ajtón, felvettem a föld9n heverõ blúzom, begomboltam, s elindultam vissza asztalunkhoz. Mind a pincér, mind a srácok a másik asztalnál most már minden mozdulatom figyelemmel kísérték. Ez már jobban esett. Szeretem, amikor elismerõen néznek rám vagy szólnak rólam.


Nyugodt léptekkel visszasétáltam Hanshoz és visszaültem székembe. Hans és Charles rögtön közölte: "Fantasztikus voltál!" és Vivienne is elismerõn mosolygott rám. Pár pillanat múlva megjelent a pincér asztalunknál é smintha kicserélték volna, buzgón érdeklõdött ízlett-e az étel, elégedettek vagyunk-e mindennnel, stb. "Természetesen" - mondtuk, õ pedig lopva lábaim közé pillantott, mely ugyan sötétségben volt, de már tudta mit kell látnia. Habozva visszament pultjához. Kisvártatva megint megjelent, most már közvetlenül hozzám fordult: a srácok a másik asztalnál meghívnak minket egy italra. Odapillantottam asztalukhoz, s láttam, a lány a WC-ben, Aysha is ott ült közöttük, eszerint hozzájuk tartozott. Integettem feléjük és már jött is az újabb kör számunkra. Bár nem sokat láthatott, azért buzgón pislogott a pincér lábaim közé. Hans, Charles és Vivienne jól mulattak mindezen, nagyon tetszett nekik a móka. Már indulni készültünk, Hans fel is állt, mikor újból megjelent a pincér, odafordult hozzám és fülembe súgta: a srácok szeretnék, ha átülnék hozzájuk. Nincs sok pénzük, de engem szívesen meghívnának még egy körre. Közöltem a társasággal mi a helyzet, s Hans bíztatott, ha van kedvem hozzá, nyugodtan üljek át, õk itt megvárnak.

forrás: [origo]

Így hát felálltam és átültem. Szívélyesen mosolyogva fogadtak. Aysha mellé ültem le, mellette barátja ült, velünk szemben pedig még két srác. Hárman algírok, a lány pedig marokkói volt. Elkezdtünk beszélgetni, ki mivel foglalkozik, mikor érkeztem az országba, mit láttam eddig, mik a terveim, stb. Aysha és barátja sûrû pillantásokat vetettek puncimra. Ennél az asztalnál is egy gyertya volt, de a srácok kértek a pincértõl még hármat, s a négy így már egész szépen megvilágított minket. Beültem Aysha és barátja közé, hogy jobban lásson, s közben megvillantottam a gyertyák fényében nedves puncim az asztal felett a túloldalt ülõknek is. Tovább beszélgettünk, Aysha barátja megfogta bal combom és gyengéden magához húzta. Megértettem a jelzést és szélesre tártam combjaim. Aysha hozzámbújt és halkan fülembe nyögött, miközben tágranyílt szemekkel nézte az izgalomtól teljesen nedves és a gyertyafényben csillogó borostás pinám. Ajkaim megduzzadtak és vörösen izzottak a fényes lében. Valóban megkapó látvány volt most puncim. A szemben ülõ két srácnak mindebbõl nem sok jutott, ezért kérték, hadd lássák egyik mellem. Kigomboltam hát blúzom szófogadóan és elõvettem bal mellem.

Tovább cseverésztünk. Kérdezték pornósztár vagyok-e vagy esetleg modell, mondtam számomra ez hobbi, nem biznisz. Csupán magam szórakoztatására csinálom. Elmondták mit érdemes megnézni Algériában, merre utazzunk, közben én lassan, nagyon lassan egyenként kigomboltam a még hátramaradt gombokat, mialatt érdeklõdve hallgattam utazási tanácsaikat. Végül az utolsó gomb után teljesen széttártam blúzom, hogy ne csak egyik mellem bámulják. Tapssal és ujjongással jutalmaztak, s ez igazán jólesett. Aysha azon nyomban bekapta kiszabadult jobb mellem. Barátja rámutatott puncimra és megkérdezte: "Szabad?", de én visszautasítottam: "Csak nézni" - válaszoltam. Ayshának azonban hagytam hadd szopogassa jobb, majd bal mellem, én meg a sörömet kortyolgatva csevegtem tovább a srácokkal. Számomra az izgalom a lényeg és az, hogy néznek, nem maga a dugás, és amúgy is tartottam valami fertõzéstõl, de Aysha nyelve frenetikus volt. No meg persze a sör is, most már a második ingyensör.

Kb. negyedóra mehetett még így el, beszélgetve, iszogatva, miközben Aysha többször végignyalta felsõtestem és lágyan habzsolta formás cicieim. Puncimhoz nem ért, csak nézegette. Barátjától megkérdeztem, Ayhsának vannak-e leszbi hajlamai, sokszor volt-e már nõvel, s barátja meglepetésemre közölte, sosem volt lánnyal és õ az elsõ férfi is életében, nemrég vette el szüzességét, pár hónap múlva esküvõ. Gratuláltam nekik s felálltam, ideje volt már menni, Hans jelzett a másik asztaltól. A maradék sört végigöntöttem melleimen, hogy testem szépen csillogjon, adtam a srácoknak egy-egy puszit és Ayshának egy lassú nyelves csókot. Aysha közben átölelt és csupasz fenekemet simogatta. Mélyen belenéztem fekete szemébe és fülébe súgtam: "Köszönöm." Széjjelhúztam blúzom és sörtõl csutakos melleimet kidugva odamentem a pincérhez, hogy mondja meg, merre található az a szálláshely. Csillogó melleimet bámulva pár mondatban elmesélte, elköszöntem tõle, s Hansékkal elhagytuk a helyet fizetés után. Ugyan ezen élmény alatt egyszer sem volt orgazmusom, az állandó izgalmi állapot és lucskos puncim szakadatlan stírölése fantaszutikus élményeket hagyott bennem.

Megérkeztünk a fogadóba, ami egy elég rossz állapotban lévõ, omladozó falú lebuj volt. Charles intézte a becsekkolást négy fõre, mi pedig elindultunk szobáinkba. Hans még lefekvés elõtt elõvette kameráját és meghökkenésemre láttam, hogy az egész éttermi kalandot felvette attól kezdve, hogy bementem a toalettre. Érdekes volt mindezt visszanéézni egy kívülálló szemével. Hans megnyigtatott, számukra is hatalmas élmény volt, még arról a távoli asztalról is.


[origo]