Az elpuskázott öröklét (18+)

Nehéz helyzetben vannak azonban a hívõ keresztények, mert a katolikus egyház  valláserkölcsi felfogása már Szent Ágoston óta a romlottság bizonyítékának tekinti a házasság elõtti nemi életet. A szexuális örömszerzés és a kielégülési vágy is bûnnek számít, amennyiben nem megszentelt házasságon belül történik, a szaporodás isteni parancsának engedelmeskedve.

Mi indokolja az egyház szerint az önmegtartóztató életet a házasság elõtt? Miért bûn, ha két egymást szeretõ ember, még az esküvõ elõtt, vagy akár házasság nélkül egymásé lesz?
A szigorú keresztény szexuális etika kiindulópontja a teremtésrõl szóló tanításban található. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, a férfi és a nõ kapcsolatában válik teljessé. Az õs-kinyilatkoztatás szerint a monogám heteroszexuális házasság a férfi-nõi kapcsolatok normája. A szexualitás minden más megnyilvánulási formája tiltott. Teológiai szempontból kilátástalan helyzetben vannak a homoszexuális hívõk. Bár egyes országokban házasságot is köthetnek, a katolikus egyház azt mégsem tekinti érvényesnek, mert a homoszexuális aktus meddõ marad. A szexualitás elsõdleges célja viszont a gyermeknemzés, nem pedig a puszta örömszerzés.

Mit vár el a Vatikán a homoszexuális hívõktõl? Elsõsorban nemi irányultságuk megváltoztatását, ha ez nem megy, akkor egész életre szóló cölibátust. Noha a katolikus erkölcsteológia döntõ változáson ment keresztül a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) után a házasságra és a születésszabályozásra vonatkozó tanítások terén, a házasság elõtti szexre továbbra is halálos bûnként tekint az egyház. A szexualitásban és a szexuális kapcsolatokban korábban az istenkeresés akadályát látta a keresztény hagyomány. Ezt a tételt a modern egyházi tanítás ma már csak a házasságon kívüli, illetve az általa deviánsnak ítélt kapcsolatokra vonatkoztatja. Elismeri azonban, hogy a hitvesi ágyban létjogosultsága van bizonyos határokig az örömszerzõ szexnek is, mivel a házastársi szerelem isten megszentelt ajándéka.

Mindenki bûnös, aki házasság elõtt megkívánja felebarátját? A Vatikán szerint igen. Sõt az elkötelezettség nélküli kapcsolatok és a felelõtlen szexuális aktivitás számlájára írja többek közt a nemi úton terjedõ betegségeket, a szexuális függõséget, a gyermekek szexuális kihasználását, a nõk megerõszakolását, az abortuszokat, valamint a prostitúció és a szex-turizmus virágzását.  Az egyház szerint a szabad szerelem, és a divattal, meztelenkedéssel, erotikával, pornográfiával mesterségesen gerjesztett nemi vágy szétzilálja a társadalmat. A házasság elõtti szexrõl pedig azt állítják, ez hozza létre a "halál civilizációját", mely az ördög propagandája.

 


Kezeket a paplan fölé

Mi szabad és mi tilos az együtt járás során? Nem meglepõ- ismerve a katolikus dogmákat -, hogy az együtt járás ideje alatt, bármilyen kívánatos is a másik fél, teljesen elfogadhatatlan a szexuális közeledés a partner felé. Bármekkora meghittség alakuljon is ki a szerelmesek között, az elsõ szeretkezés kizárólag a nászéjszakán történhet meg, mindenféle védekezés nélkül. Addig be kell érniük, néhány ártatlan kézfogással, szeretetteljes öleléssel, valamint egymás bátorításával, hogy tisztaságukat a nászágyig megõrzik. A fentiekbõl világosan látható, hogy egyház elutasítja a házasság elõtti petting gyakorlatát, beleértve az orális szexet is. Ráadásul ez utóbbi kétszeresen is bûnös cselekedet. Egyrészt azért, mert nem alkalmas gyermeknemzésre, másrészt egyházi felfogás szerint maszturbációnak számít.

Nincs olyan kamasz fiú, akinek néha ne csúszna a sliccéhez a keze. Tisztában van ezzel az egyház is, mégis bûnnek tartja az önkielégítést. Azt ugyan már nem állítják, hogy vakságot vagy gerincsorvadást okoz, de a valláserkölcs szerint negatívan befolyásolja a jellem fejlõdését és a késõbbi szexuális viselkedést. Miért? Mert nem kölcsönös örömszerzésre irányul, ezért az önzés bûnébe esik az, aki maszturbál. Jó hír viszont, hogy a spontán magömlés nem számít véteknek.

forrás: [origo]

Vajon miért fontos a szüzesség megõrzése a házasságig? Katolikus felfogás szerint, ha nem is könnyû, mégis muszáj megfékezni a hormonokat. Nem csak azért, mert ellenkezõ esetben az ember pokolra jut, hanem azért is, mert az esküvõ elõtti szexuális absztinencia a sikeres házasélet titka. A teológusok azt mondják, a házasság elõtti idõszak arra való, hogy az ember megtanuljon uralkodni ösztönein, vágyain, gondolatain. Ha valaki képes erre, akkor a szexuális élet, a házasságon belül szeretetet, önátadást, bizalmat fog jelenteni a számára, vagyis erõsíteni fogja a házasság kötelékét. Ha azonban nem tanulta meg a szüzességet, a szexuális együttlét az ösztönök, vágyak, néha függõségig menõ kielégítésévé válik. Az önmegtartóztatás tehát elõkészíti a házastársi hûséget, vagyis a sikeres frigy alapkövetelménye. A katolicizmus szerint az érintetlenség erénye a legszebb nászajándék, mert nem kell majd küszködni korábbi partnerek fantomjaival. A teljes tapasztalatlanságból eredõ nehézségeken meg átsegítik egymást a házastársak.

A tisztaság gyakorlásának alapja a VII. parancsolat, vagyis a paráznaság elítélése. A vétek súlyát jelzi, hogy a parázna személy nem csak felebarátja és a közösségi rend ellen vét, hanem Krisztust is megsérti. Bár a házasság elõtti szex halálos bûnnek számít, az egyház szerint sohasem késõ elkezdeni a testileg tiszta életet. Jézus pedig, mint tudjuk, ennél súlyosabb bûnöket is megbocsát. Szent Pál ad útmutatást azok számára, akik nem tudnak önkéntes cölibátusban élni. Azt írja a Korinthusbeliekhez intézett elsõ levelében: "De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni."

Miro


[origo]