Az AIDS - vírus, betegség, állapot?

Az AIDS története a nagyközönség számára a nyolcvanas évek elején kezdõdött, amikor rejtélyes, leginkább a melegközösség körében terjedõ, halálos kór ütötte fel a fejét. Ma már tudjuk, a rizikócsoportok alakulásának megfelelõen leginkább õk azok, akik kellõ óvatosság nélkül magas kockázatot vállalhatnak szexuális kapcsolataikban (a végbél sebezhetõsége miatt, amelynek nyálkahártyáján könnyen keletkeznek apró, vérzõ sebek), így érthetõ, miért közülük kerültek ki az elsõ áldozatok. Késõbb megfigyelték, egy másik élesen körülhatárolható csoport, az intravénás kábítószeresek között is aktív a vírus terjedése (az ártalomcsökkentõ drogpolitika többek között ezért vezette be a tûcsereprogramokat), a heteroszexuálisok (akik ma világviszonylatban a legtöbb fertõzöttet számlálják) csak késõbb kerültek a vírus potenciális áldozatainak listájára. Idõvel (sajnos sok fertõzést követõen) az is világossá vált, fertõzött vérkészítmény útján is elkapható a kór, a Magyarországon regisztrált elsõ megbetegedés is ilyen esethez köthetõ 1985-bõl. Hazánkban a vérkészítményeket 1986 óta minden esetben szûrik HIV-vírusra. 
 

forrás: [origo]

Hányan vannak?
Mint mindenhol, a legnagyobb probléma itthon is az, hogy a regisztrált HIV-fertõzöttek és AIDS-betegek száma messze áll a valóságtól, mivel a legtöbb fertõzöttrõl talán sosem vagy csak késõn derül ki, hogy vírushordozó. A bejelentett esetekbõl kiindulva lehet csupán egy nagyságrendi becslést megállapítani a társadalom érintettségi fokának meghatározására.
 
Az Epinfo (az Országos Epidemiológiai Központ kiadványa) közlése alapján elmondható, hogy 1985 óta, 2006 harmadik negyedévéig összesen 1345 HIV-fertõzöttrõl tudunk hivatalosan. (A valós számot a becslések ennek 4-5-szörösére teszik.) Nemek szerinti eloszlásban az látszik, a férfiak jóval nagyobb arányban szerepelnek a listán, mint a nõk. Ugyanezen idõszakban a bejelentett AIDS-betegek száma ennek körülbelül fele, összesen 523 fõ, ebbõl 464 férfi. A legtöbb fertõzöttet Budapesten regisztrálták, ami egyben azt is jelentheti, hogy a fõvárosban többen járnak vérvizsgálatra, így ott nagyobb arányban tudják kiszûrni a fertõzötteket.

A rizikócsoportok a nyugati társadalmi mintáknak megfelelõen alakulnak, e szerint  a fertõzés a homo-, illetve biszexuálisok között a leggyakoribb (a regisztrált 1345 fertõzöttbõl 679-en e csoportba tartoznak), ezt követi a heteroszexuális csoport. A listán szerepelnek még az intravénás droghasználók, a haemofíliások, s azok is, akik vérkészítmény útján fertõzõdtek meg, bár a vér ellenõrzése óta az ilyen típusú fertõzések aránya 0. A betegség okozta halálesetek száma 1985 óta 281 fõ, s köztük is döntõ többségben a kiemelt rizikócsoport tagjai, a homo-, illetve biszexuálisok vannak jelen.
 
A világon jelenleg a fertõzöttek számát megközelítõleg negyven- és hatvanmillió közé teszik, és a vírus folyamatosan terjed. A probléma Afrikában a legsúlyosabb, ahol a védekezõ szexuális kultúra és a megfelelõ orvosi ellátás hiányában nem csak a megelõzés, de a szinten tartó kezelés sem elérhetõ. Az Egyesült Államok pedig a fekete közösségekben (kiváltképp a fekete nõk körében) elharapódzó járványszerû fertõzéshullámmal küzd, de olykor Európában is felüti a fejét egy-egy erõsebb hullám. 
 
A vírus mûködése
Kezdetben, a kór felbukkanásakor a kutatók értetlenül álltak a betegséggel szemben, mivel csak azt látták, látszólag egészséges szervezeteket banális megbetegedések pusztítanak el, s a betegek immunrendszere romokban hever. A HIV megjelenése után pár évvel derült ki, hogy egy, az immunrendszer sejtjeit megtámadó, úgynevezett retrovírussal állnak szemben, amely hosszú évek alatt szisztematikusan átveszi az irányítást a test fölött, míg végül az képtelen megbírkózni a környezetben folyamatosan fellelhetõ baktériumokkal és vírusokkal szemben. Ma már tudjuk pontos mûködési mechanizmusát, értjük, és le tudjuk leplezni, egykori gyógyíthatatlansága sem olyan egyértelmû, bár a vírust a szervezetbõl kiírtani eleddig nem sikerült.
 
Egyszerûen fogalmazva az AIDS az az állapot, amit a HIV-fertõzés idéz elõ hosszabb-rövidebb idõ után. Az AIDS, vagyis a szerzett immunhiányos tünetcsoport (Acquired Immune Deficiency Syndrome) önmagában tehát nem betegség. A HIV különleges abból a szempontból, hogy retrovírus, vagyis nem DNS-t, hanem RNS-t tartalmaz, amit beépít a gazdasejtek DNS-ébe, hogy azok onnantól vírust (is) termeljenek, amikor természetes úton szaporodnak. A HIV elsõdleges célpontja (mint gazdasejt) egy bizonyos fehérvérsejt (ezt CD4+ T-sejtnek nevezik), amelynek feladata, hogy az immunrendszert tájékoztassa a szervezetbe jutó kórokozókról, és elindítsa a természetes immunreakciót. A HIV-fertõzés ellenére ez a rendszer sokáig, évekig mûködõképes marad, csakhogy a fertõzött CD4-es sejtek egy idõ után annyira kimerülnek (hiszen a fertõzés miatt kénytelenek vírust termelni, miközben kétségbeesetten rohannak a sok kórokozó után), hogy sorra elpusztulnak.
 
A HIV viszonylag hamar (de még mindig évekrõl beszélünk) felemészti a CD4-es fehérvérsejteket, mert azokból nem tud elég termelõdni ahhoz képest, hogy mennyien pusztulnak el a HIV miatt. A normális, egészséges emberekben az egy milliliter vérben kimutatható CD4-es sejtek száma 500 és 1500 között van. A HIV-fertõzöttek esetében ez a szám hosszú idõ alatt és kezelés nélkül akár nullára is csökkenhet. Ha a szám 200 alá kerül, és fennáll valamilyen opportunista fertõzés, akkor a fertõzöttet hivatalosan AIDS-betegnek nyilvánítják, ugyanis ennél az értéknél (vagy pláne ez alatt) drámaian megnõ a további opportunista fertõzések veszélye. (Opportunista fertõzésnek nevezzük azokat a megbetegedéseket, amelyek legyengült immunrendszer mellett támadják meg a szervezetet. Ez sok minden lehet egy egyszerû gombás fertõzéstõl kezdve a súlyos tüdõgyulladáson keresztül a szifiliszig.)


Ha kialakul...
Ma már számos gyógyszer létezik, amelyek megfelelõ kombinációi lelassítják és megakadályozzák a HIV szaporodását. Ennek köszönhetõen az immunrendszer egészséges (vagy ahhoz közeli) állapota tartósan megõrizhetõ. Csakhogy ezek a gyógyszerek egyben mérgek is. Mindegyiknek különféle mellékhatásai vannak, és a gyógyszereket nagyon szigorú rend szerint, mindig pontosan, idõre kell szedni. Ráadásul az orvoslás mai állása szerint a HIV maradéktalanul nem tüntethetõ el a szervezetbõl. Bizonyos virológiai és biológiai okok miatt ha valaki HIV-fertõzött, akkor, egyelõre úgy tûnik, az is marad, bár az életminõség hosszasan egy korábban elképzelhetetlen szinten tartható. Ha a fertõzést nem ismerik fel idejében, így az alany kezeletlen marad (ráadásul minden szexuális kapcsolatával a továbbfertõzést kockáztatja), idõvel, pár év leforgása alatt kialakul az AIDS állapota. Az ehhez vezetõ út a következõképp alakul: 
 

forrás: [origo]

Az elsõ stádiumban, a fertõzést követõen a vírus lappang, de a beteg fertõzõképes. A következõ szakasz a fertõzést követõ 3-6 hétben lép fel, ennek tünetei az átmeneti nyirokcsomó-megnagyobbodás, a láz, a fáradékonyság, a rossz közérzet, az izomfájdalom és kanyarószerû bõrkiütések. A fertõzöttek 1-2 hét elteltével hirtelen tünetmentessé válnak. A harmadik stádiumban nem tapasztalhatók tünetek, az immunrendszer funkciója kielégítõ, mindeközben azonban a vírus szaporodása tovább folytatódik, az érintett fehérvérsejtek száma folyamatosan csökken. Ez az állapot 3-8 évig tart. A negyedik stádiumban megjelenik a krónikus, megmagyarázhatatlan hasmenés idõszaka, emellett nyirokcsomó-megnagyobbodás, fogyás, lázrohamok, éjjeli izzadás, szájpenész, övsömör tünetei jelentkeznek. Végül, a kifejlett HIV-betegség, az AIDS stádiumában megjelennek a gombás fertõzések a bõrön, bronchitis és/vagy tüdõgyulladás, Kaposi-szarkóma, azaz elhatalmasodnak az opportunista fertõzések. Ezt a szakaszt nevezzük AIDS-betegségnek, amelynek átlagos idõtartalma 6 hónap - 2 év, melyet halál követ.

Minek a következménye?
Természetesen sok elgondolás látott napvilágot arra vonatkozólag, hogy honnan érkezett, minek tulajdonítható a HIV megjelenése az emberek között. A legelterjedtebb elmélet szerint a csimpánzokról (egyes források szerint az afrikai zöldmajomról) került át az emberre, mikor a vadászó emberek a fertõzött vérrel kerültek kapcsolatba. Alátámaszthatja ezt, hogy Afrikában (ahol egyéb okok miatt ma a legnagyobb a fertõzöttek aránya) már jóval a vírus nemzetközi megjelenése elõtt is megfigyeltek szórványos megbetegedéseket. A folyamatos kutatások során arra is fény derült, a majmok között többfajta vírus is él, s ezek esetleges emberben való keveredése újabb HIV-mutációt eredményezhet, amire fel kell készülni, de a megfelelõ óvintézkedések bevezetése, elsõsorban az állatok illegális öldöklésének megállítása is elengedhetetlenül fontosak. Korunk legnagyobb elõnye egyben a legnagyobb átok is, hiszen a világ legeldugottabb részében megjelenõ fertõzés pillanatok alatt elterjedhet a világban a nemzetközi migráció következtében, mint ahogy ez a HIV esetében is történt. Egyesek komolyan feltételezik azt is, bár ez inkább összeesküvés-elméletnek számít, hogy katonai biológiai fegyverkísérletek eredményeként alakult ki a vírus, és gondatlan kezelés miatt, a laboratóriumokból kiszabadulva terjedt el a járvány, bár ennek bizonyítására eleddig semmiféle hiteles bizonyíték nem került elõ.
 
A hétköznapok
Annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb publicitást kapott (mivel szexuális úton terjedõ halálos) betegségrõl van szó, sokszor hajlamosak vagyunk az objektív gondolkodást szem elõl tévesztve pánikkal vegyes félelemmel viszonyulni a fertõzöttekkel szemben. Ne feledjük azonban, hogy messze nem ez a vezetõ halálozási ok a világon, s azt sem, hogy a tudomány mai állása szerint a fertõzés idejében való felismerése mellett hosszú és minõségi életet élhetnek a vírushordozók. Meg kell tanulnunk természetesen viselkedni, ha fertõzött él a környezetünkben, mivel a hétköznapi érintkezés kapcsán kizárt, hogy elkapjuk a HIV-vírust. Ehhez azonban fontos tudnunk, hogy mik a veszélyforrások, fõleg, ha szexuális kapcsolatokról beszélünk, így a megfelelõ védekezés (fõleg idegen emberrel) kiemelt fontosságú. Mindemellett érdemes rendszeresen ellátogatni valamely szûrõállomásra, vagy legalább a fesztiválokon, közösségi rendezvényeken elérhetõ, ingyenes gyorsteszteket idõrõl idõre elvégeztetni. A nemzetközi HIV-prevenciós programok is ezen pontok köré szervezõdnek, azaz a felvilágosítás, a biztonságos szex és a szûrés a három legfontosabb szempont.  

Ha még többet szeretnél tudni a fertõzésrõl egy fertõzöttõl: hivpozitiv.hu


[origo]