Az üzleti vacsora (18+)

Elke Metzger naplójának következõ fejezete!

Pár nap elteltével közölték Hansszal: lenne még pár apróság, amit meg kell beszélniük. Hans ekkor úgy döntött, meghívja õket vacsorára Bécs egy impozáns éttermébe, s telefonált, hogy meghív engem is.

forrás: [origo]

Meleg nyári este volt, hosszú fekete szoknyát húztam, egy fátyolszerû, szinte teljesen átlátszó, ujjatlan blúzt és egy fekete kardigánt rá, hogy ne legyek olyan hivalkodó. Az étterem kellemes volt, romantikus megvilágítással és gyertyákkal az asztalon. Érkezésünkkor Hans megkérte a pincért, vezessenek minket egy nyugodt sarokba, ahol nem zavarnak minket és nyugodtan lefolytathatják a tárgyalást. Leültünk, rendeltünk, elkezdtünk beszélgetni. Mármint a három férfi, én csak mosolyogtam a velem szemben ülõ franciára.

Mellettem Hans ült, vele szemben az olasz. Ittunk, ettünk, beszélgettünk, én meg az elõétel és a leves után levettem a fekete kardigánt, mondva nagyon meleg van.  A francia bólintott, majd mikor meglátta melleim az átlátszó blúzon keresztül, fülig vörös lett. Tudtam, hogy a látvány lenyûgözõ, hiszen ebben a blúzban ilyen világítás mellett még a mellbimbón lévõ szõrszál is látszana, már ha lenne persze. Hans késõbb elmondta: olyan volt, mintha nem is lett volna rajtam semmi, olyan tisztán látszott minden. A gombokat nem is gomboltam ki, tudtam, a hatást úgysem lehet növelni, meg amúgy is, látták már a csupasz melleim, ez nem lenne újdonság a számukra, ezért hát valami mást kellett kitalálnom. Tûnõdtem, vajon mi a fenét lehetne ebben a szituációban, mikor nagy meglepetésemre a megoldást a szemben ülõ francia leendõ üzletpartner kínálta fel.

Lábával az asztal alatt hozzáért lábamhoz, egyszer, kétszer, majd egyre határozottabban kezdett simogatni lábával. A szemébe néztem, õ meg pár másodperc múlva a melleimre meredt, közben a lábával folyamatosan simogatta vádlim és combjaim. Megjött a fõétel is. A pincér szintén észrevette amit kellett, hiszen nehéz lett volna nem észrevenni a kõkemyén mellekbõl kiálló merev mellbimbókat. Széles mosolyom megnyugtatta: nem kell rámszólnia, tudom mit csinálok! Az ételt eszegetve egyik kezemmel lenyúltam az asztal alá és felhúztam a combomat simogató lábfejet. Felhúztam szoknyám is, majd a lábfejet puncimhoz nyomtam és elkezdtem dörzsölgetni vele csiklóm. Bugyit természetesen most sem húztam, úgyis csak akadályozott volna. Közben persze ettünk, ittunk, csevegtek. S mivel fél kézzel elég bajos enni, valamit ki kellett találnom, meg amúgy sem akartam magamra vonni a figyelmet túlságosan.

A zoknit egy mozdulattal lehúztam és a francia lábának nagyujját betoltam lucskos lukamba. Akaratlanul is, de felszisszentem, olyan fantasztikusan esett. Bár kicsit kényelmetlen volt a lábujj - és persze rövid - olyan nagyon fel voltam izgulva, hogy ez a pár centi is elegendõ volt. Szisszenésemre persze felfigyeltek mindhárman, s Hans és az olasz csak most vette észre mi történik. Eddig azt hitték, csak a melleim mutogatom. Én zavaromban csak szélesen mosolyogtam rájuk és kértem Hanstól még egy kis francia vörösbort. Éreztem azonban, hogy - bár nem jellemzõ rám - most iszonyúan elvörösödtem, s az izgalmat próbáltam a vörösborra kenni. Õk persze láthatóan nem dõltek be. Úgy éreztem kicsit elcsesztem a dolgot, hiszen Hans nem akarta ezt ilyen nyíltan, csupán lopva, mintha véletlen lenne az egész. De szerencsére nem. Mesterkélten ugyan, de mosolyogtak egyet, majd tovább beszélgettek, közben persze néha-néha lepillantottak lábaim közé és melleimre.

Én két párnán ültem ugyan, de kissé hátracsúsztam a széken, hogy a szemben ülõk biztosan lássák a történéseket. Kicsit zavartan, de mosolyogva visszatértem az evéshez. A férfi határozott mozdulattal elkezdte lábujját ki-behúzogatni lyukamban. Lassan, finoman, komótosan, élvezettel, miközben hevesen tárgyalt Hansszal. S ez így ment, tíz percig, negyed óráig, néha gyorsított, néha lassított a tempón, kihúzta a lyukból és peckemen lezdett körkörös mozdulatokba, nyomkodta, dörzsölte, pöckölte, ajkaimat masszírozta, stb, stb. Fantasztikusan járt a lábujja. Visszafogottan, néha apró, halk nyögéssel el is mentem. Ezt Hans és az olasz észre sem vette, de tudtam: nekem máris megérte eljönni erre a vacsorára! Nem átlagos, abszolút egyedi szexélményben részesültem, s mindezt persze abszolút veszélymentesen! Bátran tudom ajánlani védekezésben tapasztalatlan lányoknak.

Persze ezzel azért nincs vége a történetnek! Az evést befejezve kértem még egy pohár bort Hanstól, majd hátradõltem a falhoz. Lenéztem puncimra és láttam, hoyg jócskán kikerült az asztal fedése alól, a gyertya fénye is gyönyörûen megvilágította. Úsztam a lében, ajkaim hatalmasra duzzadtak, ekkorának még jómagam sem láttam õket soha, peckem ultraérzékennyé vált, egyszóval minden klafa volt. Szoknyámat felhúztam egészen a köldökömig, nehogy bármit is takarjon. Hátradõltem tehát a székben, lehunytam a szemem és lassan kortyolgattam a bort. Ahogy így üldögéltem ott, az amszterdami élmények jöttek elõ emlékezetembõl. Étterem, lehunyt szemek, kábulat, széttárt combok, a penetráció hangos cuppanásai, a szõrszálak dörzsölésének hangja. És persze a lé, az örökké csobogó patakom, a nyögések, sóhajtások és élvezet. Ezen az estén két orgazmusom volt.

Sokáig, nagyon sokáig tartónak tûnt, bár igazából 15-20 percnél tovább nem tarthatott. Mikor fejem kezdett tisztulni, arra figyeltem fel, hogy a beszélgetés leállt, már csak puncim hangjai szólnak. Kinyitottam szemem. A három férfi meredten bámulta lábamközét, az ujj hevesen járt ki-be lyukamban, a lábfejen végigfolyva csöpögtem le egészen a padlóig. Ez már a második orgazmusom után volt, puncim már sajogott a hosszú igénybevételtõl. Asztalunk mellett állt a pincér is, tõlem jobbra, tán egy méterre sem, és onnan nézte, ahogy ártatlannak tûnõ, fiatal tinédzsert halálra ujjaz lábával egy francia, öltönyös úriember Bécs egyik legimpozánsabb éttermében. Nem mindennapi látvány, valóban! Aztán a tempó lelassult, a fickó is belefáradt már. Megállt, kihúzta ujját lyukamból, talpával még masszírozott egy kicsit, majd vége lett. Egy darabig csak néztem a puncim, s szalvétával kitöröltem magam. Mosolyogva végignéztem a négy férfin. Megtapsoltak, a pincér nyomott egy puszit az arcomra egy "Köszönöm" kíséretében. Hans fizetett, felhúztam kardigánom és leléptünk.

A vacsora ezzel végetért, a felek megállapodtak, az olasz és a francia aláírták a szerzõdést és mindenki happy volt. Én pedig egy hatalmas élménnyel újfent gazdagabb lettem az abszolút biztonságos szex területén. És persze életem meghatározó felismerése is ehhez az alkalomhoz köthetõ: egy nõ, bájai bedobásával bármit el tud érni, akár üzleti szinten is, ráadásul úgy, hogy nem kell lefeküdnie senkivel, ha nem akar, s mégis hatalmas erotikus élményben lehet része. Csupán elhatározás és bátorság kérdése. Lányok, asszonyok, jövõtök a ti kezetekben van! Bátorság!


[origo]