Aszexuális vagyok, ne segítsetek! (18+)

A tudomány régóta ismeri az aszexualitást, megkülönbözteti a cölibátustól, a szûziességtõl vagy az impotenciától, de sosem tekintette természetes állapotnak, az egyén számára elfogadhatónak. Ehhez hasonlóan, a fórumok hozzászólásai alapján a közvélekedés álláspontja is az, hogy az emberi szexualitás az utódnemzés eszköze, az aktus és az orgazmus öröme pedig a szent cél megerõsítése, jutalma az egyed felé. Persze mikor hirtelen megkívánjuk a buszon, könyvtárban elõttünk ülõ vadidegent, nem a hormonokkal foglalkozunk, egyszerûen szexre vágyunk.

Az aszexualitás hivatalosan a nemi érdeklõdés teljes hiányát jelzi, ami rossz tapasztalatok, nevelési vagy vallási hatások eredményeképp jöhet létre, és a szexualitást bûnként értelmezi. Az ilyen szellemben nevelkedett gyerekek felnõttként részlegesen vagy teljesen elutasíthatják a testiséget. A klinikai értelemben vett aszexuálisok problémái többnyire hormonális eredetûek, ez azonban elenyészõ kisebbsége a társadalomnak.

Az elmúlt években ugrásszerûen nõttt azok száma, akik önmagukat aszexuálisként definiálják, egy tizennyolc ezer brit megkérdezésével zajlott felmérés során a válaszadók egy százaléka jelölte be, hogy "Soha senki iránt nem éreztem szexuális vonzalmat." Ismert a japánok között eluralkodó szexmentesség is, a fiatalokat egyenesen noszogatni, plakátok segítségével gyõzködni kell, hogy szabadidejüket ne technikai kütyüknek, hanem egymásnak szenteljék.

Amerikában 2001-ben aszexuális közösség kezdett formálódni, az AVEN (Asexual Visibility and Educatioanl Network), itt a tagok fennen hirdetik, nem kérnek a szexualitásból, nem kérnek a terápiás lehetõségekbõl, csupán annyit akarnak, ha õk elfogadják magukat úgy, ahogy vannak, tegye ezt meg a szexuálisan motivált társadalom is. Információkat, tanácsokat és virtuális baráti közösséget nyújtanak hasonlóan élõ és gondolkozó társaiknak.

A mozgalom kultikus figurája, David Jay szerint "A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtõernyõzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van akit egyáltalán nem érdekel az ejtõernyõzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel."

A tagok elmondása szerint minden aszexuális megél vonzódásokat, szerelmet, szeretetet, részt vesz párkapcsolatokban, igényli a lelki és fizikai közelséget, csak az aktusra nem vágyik, mivel számára nem ez a szerelem beteljesülése. Van, aki egyedül boldog, van, aki a barátai között, és van, aki biztonságos, nyugodt párkapcsolatban érzi jól magát.

Annak ellenére, hogy az aszexuálisok is esztétikusnak, szépnek látnak bizonyos embereket, akár egy szobrot vagy egy napnyugát, nem támad bennük gerjedelem még egy csodaszép testû, elbûvölõ személyiségû nõ vagy férfi mellett sem, tökéletesen elégedettek, ha élvezhetik az illetõ közelségét, barátságát.


Még az állatok közt is van elutasító

Mivel a legtöbben fizikailag képesek az orgazmusra, sokan rendszeresen maszturbálnak, bár fantáziáik nem feltétlenül egyeznek az átlagossal, s még ha masztizás közben saját magukat is képzelnék el szex közben, kizárt, hogy a valóságban is megtennék ugyanezt, a motiváció ugyanis elhanyagolható, ha hús-vér partnerrel állnak (fekszenek) szemben.

"Kb. havonta 1-2 szer verem ki. Mi izgat fel? Nõkrõl készült mûvészi szexképek, azaz nem a pornó. De ha élõben lenne ott ugyanaz a nõ, akkor már nem menne a dolog, taszítana. Miközben magamhoz nyúlok e képeken levõ nõkre gondolok de max. a tesükre, arcukra, hajukra, mellükre de a nemi szervük, fenekük egyáltalán nem izgat fel. Ezek is csak képen." - írja a témában topikot nyitó fórumozónk.

Tekinthetjük trendnek, öntudatra ébredésnek, kulturális lázadásnak de  egyszerû ténynek is az aszexualitást. Utóbbit állatok viselkedésének tanulmányozásával is igazolni vélték, a vizsgált csoportokban mindig akadtak egyedek, amik semmiféle hajlandóságot nem mutattak a párosodásra. Egy patkányokon végzett kísérletben a hímek tizenkét százaléka mutatott aszexuális viselkedést. Történelmi gyökerei is ismertek, bizonyos felekezetek tiltják a szexuális érintkezést, de ezek inkább meggyõzõdéses, mint ösztönös viselkedésminták, fõképp, mivel természeti, törzsi népeknél nemigen találkozni ilyen magatartással.

Szexológusunk, Molnár Tamás szerint két eset különböztethetõ meg aszexualitás címszó alatt, az egyik egy erkölcsi, értékrendi elutasítás, ami elnyomható szinte tudatalatti szintig, így ösztönösként érzékelhetõ az egyén számára. A másik csoport olyan funkciónális problémára vezethetõ vissza, ami nem tud érvényre jutni, ezáltal gátat szab a természetes szexualitásnak. Inkább hárít, mint szembenéz a problémával.

Molnár azt is hozzáteszi, praxisa alapján nehezen illesztené be az aszexuálisokat egy kisebbségbe, úgy érzi, irreális dolgok miatt mondanak le a szexuális örömökrõl. Inkább segíteni kéne õket, fõleg, mivel igazi, tankönyvbe illõ aszexuálisokkal ritkán találkozik, még a perverziók részarányánál is kevesebb a számuk. Véleménye szerint a fent vázolt hozzáállás súrolja a szexuális funkciózavarok körét, ilyen például a merevedési probléma, ami a fantázia szintjén nem okoz nehézséget, de tényleges szexuális együttlét esetén azonnal jelenkezik.

Tény azonban, hogy évrõl évre egyre többen definiálják magukat aszexuálisnak, amivel a társadalomtudomány csak most kezd érdemben foglalkozni. Edward Laumann amerikai szociológus, szexuális szakértõ szerint szociológiailag feldolgozatlan kategóriával állunk szemben, pedig a közösség egyre erõsebben kezdi hallatni hangját, egyes felmérések az emberiség egy százalékát sorolják ebbe a körvonalazódó, a szakembereket újragondolásra késztetõ szexmentes övezetbe.


[origo]