A szexfüggõség nem öröm (18+)

A szexuális függõséget nagyon keskeny vonal választja el az egészséges szexualitástól. Míg a normál szexualitás a testi együttlét kellemes, nyugtató, ellazító és jótékony hatásáról szól, addig a függõ esetében olyan kényszerû, mániákus és kezelhetetlen szexuális nyomásról van szó, ami a nap huszonnégy órájában meghatározza a függõ életét; akárcsak a heroinistáknál, a függõ elveszíti uralmát függõségének tárgya felett. Minden cselekedete és gondolata a szex - pontosabban az addikció tárgya - körül forog, és mindent elkövet a mielõbbi kielégülés érdekében. Habár a közismert függõségekkel, mint például a játékszenvedéllyel vagy az alkoholizmussal ellentétben a szexfüggõség kevésbé ismert jelenség, számadatok bizonyítják, hogy mind több ember esik a szex csapdájába - és ez valószínûsíthetõen szorosan összefügg a pornófüggõség növekedésével is . A szexuális függõség férfiak és nõket egyaránt érinthet, de a jelenleg rendelkezésre álló nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy a szexfüggõk hetven-nyolcvan százaléka a férfiak körébõl kerül ki.

forrás: [origo]

Szexfüggõség esetén hasonló kísérõ hatások figyelhetõk meg, mint a többi függõség esetében, és az addikció kialakulása itt is hosszú fejlõdési folyamatot ölel fel. Kezdetben a túlzott, beteges maszturbálás, a pornófüggõség vagy egy egyes szexuális szokásokhoz való beteges ragaszkodás formájában mutatkozik meg a zavar, ami csak idõvel alakul át súlyos viselkedési mintává. A függõ érdeklõdése az addikció tárgya felé fokozatosan nõ, figyelmét és energiáját egyre jobban kielégülésének eszköze köti le, a szexuális aktivitás egyre nagyobb mértéket ölt, a szex túlértékelõdik, elsõbbséget élvez minden mással szemben, végül elnyomja a beteg minden egyéb igényét. Idõvel a függõ képtelen lesz kontrollálni cselekedeteit, az addig bekövetkezett súlyos következmények ellenére is átlép minden írott és íratlan szabályon, miközben a dózist állandóan emeli a komoly elvonási tünetek megelõzésére. Mindez egészen addig folytatódik, míg be nem következik az idegi - és életvezetési - összeomlás.

Ezen stádium elérésekor a tipikus függõ családi élete már romokban hever, munkáját elveszti, elõfordul, hogy adósságokba veri magát - amennyiben függõsége drága mulatság a prostitáltak vagy egyéb költségek miatt -, a barátok lemorzsolódnak, az életszínvonal pedig rohamos zuhanásnak indul. A szexuális függõség sok esetben más függõséggel - például alkoholizmussal vagy gyógyszerfüggõséggel - párosul, az áldozat ugyanis tudatmódosító szerek bevetésével próbál helyzetén könnyíteni, ezek segítségével próbálja feldolgozni elsõdleges függõségét. (Nemzetközi adatokból az derül ki, körülbelül az esetek hatvan százalékában fennállnak ezen járulékos addikciók). A szexuális függõség felismerésében sokszor pont az segít, hogy a járulékos függõségeket, a gyógyszer- vagy alkoholproblémát veszi észre a környezet, s ezek kezelése során derül fény a háttérben húzódó, rejtett okra, de az esetek túlnyomó többségében azonban sajnos felderítetlen és kezeletlen marad a fõ ok.

Magyarországon tovább rontja a helyzetet, hogy nagyon kevés szakember áll a szexfüggõk rendelkezésére, és orvosi körökön belül is ritkán ismerik fel a problémát. A szexfüggõséggel ugyanis kéz a kézben jár a szégyen, a függõ mindent megtesz azért, hogy addikciójára ne derüljön fény, elkerülve ezzel a megszégyenülést. A leplezés pedig sikeres lehet, mivel nem jelentkeznek fizikai leépülés jelei, nincsenek klasszikus, szemmel látható tünetek, s ha a vagyont nem érinti a függõség kielégítése, az utolsó objektív nyom is szertefoszlik. A személyiségben végbemenõ változások és a szexualitáshoz való meghváltozott viszony pedig egy kapcsolaton belül annyira mély és intim szinten mozog, hogy ritkán képes a partner önnön sérelmeitõl és szorongásaitól függetlenül, kívülállóként tekinteni a helyzetre.

Hogy néz ki egy szexfüggõ?

A szexuális addikció különbözõ formákban jelentkezhet. Enyhébb változata a kényszerû maszturbálás, a mértéktelen szexuális fantáziálgatás, a telefonszex, a túlzott pornófogyasztás vagy a szadista és mazochista játékokban való kényszeredett elmerülés. A függõség súlyosabb esetei közé tartozik,  ha a függõ nem tudja türtõztetni magát a nyilvános szexuális megnyilatkozásoktól, de az is függõ, aki leküzdhetetlen késztetést érez arra, hogy ismeretlen embereket ostromoljon obszcén telefonhívásaival. A parafilia súlyos esetei is e kategóriájába sorolhatók. Ezek közé tartozik többek között  a nekrofil, vagyis az, aki halott testekkel élvez, az exhibicionista, aki beteges késztetést érez arra, hogy nemi szervét másoknak mutogassa. Ilyen a frottõr is, aki nemi szervét dörzsölgeti vadidegen emberekhez a buszon. Függõ az is, méghozzá cyberfüggõ, aki a nap huszonnégy óráját szexoldalak látogatásával tölti.

Szexfüggõnek számít továbbá az is, aki saját testét kínálja fel prostitúcióra szexuális kielégülés céljából - nem megélhetési szempontból, de az orvostudomány függõnek minõsíti azt a személyt is, aki állandó késztetést érez arra, hogy a munkahelyén szexuálisan zaklassa kollégáit. A szexfüggõség társadalomra legveszélyesebb formájában a függõ kiskorúakkal, fogyatékosokkal, drog és egyéb tudatmódosító szer hatása alatt álló személyekkel létesít szexuális viszonyt. Ezer és egy formában jelenhet meg tehát a szexfüggõség, ami inkább egy átfogó fogalom, mint egyetlen jól körvonalazható tünetegyüttes, de minden fajtájára igaz, hogy az addikt személy gondolati világának kezdete és vége is kielégülésének hajszolásában merül ki. Komoly különbség ez például a nimfomániával szemben, hisz a nimfomán személyek nem élik át az orgazmust, ezért hajszolják a kapcsolatokat, míg a szexfüggõk orgazmusa biztosított, csak kóros formában jelentkezik.


Kanos vagyok, vagy baj van velem?

Molnár Tamás szexuálpszichológus elmondta, a szexuális függõség annak hatására alakul ki, hogy a függõben valamiért rögzülnek bizonyos ingerek. Fiatalkorúaknál például az elsõ magömlés vagy maszturbálás élménye olyannyira erõs jelentõséggel bírhat, hogy az illetõ képtelen elszakadni attól a bizonyos kielégülési formától, ami megadja neki a különleges élményt, ami oda vezet, hogy idõvel kizárólag ebben leli örömét, majd bánatát. Felnõttek esetében hasonló fixációról van szó, ha valamilyen kivételes szexuális inger éri az embert, amire szépen-lassan menthetetlenül rákap, míg végül nem tud tõle szabadulni. A viselkedés észrevétlenül integrálódik a gondolkodásba, a mindennapokba, a függõ magánéletébe, és mintegy kiharapja az illetõt a normál dimenziókból.

A függõ a változást nem észleli, és úgy véli, tettei a napi teendõk normális menetéhez tartoznak, s a helyzet azért is különösen bizarr, mivel a szexualitás nem egy szintetikus drog vagy testbe bejuttatandó szer, hanem egyik legelemibb szükségletünk. Példának okáért az a férfi, aki párhuzamosan három-négy nõvel tart fenn szexuális kapcsolatot, és még prostituálthoz is eljár, minden bizonnyal komoly függõségben szenved, hiszen egy normál életvitel mellett ennek kivitelezése teljességgel lehetetlen vállalkozás lenne, bár õ magyarázhatja mindezt úgy, hogy nagy az étvágya. A szexuális függõség azonban - éppen úgy, mint a többi függõség esetében - örökletes  is lehet. Elõfordul az is, hogy valamilyen korábbi trauma - gyerekkori molesztálás, erõszak, fájdalmas szexuális élmény - hatására nem tud épségben kifejlõdni a beteg szexuális élete, és a késõbbiekben az egykori áldozat szexuálisan függõvé válik.

forrás: [origo]

A hozzátartozók sokszor érzik ugyan, hogy valami nincs rendjén, de sok esetben csak a folyamat elõrehaladott állapotában fedezik fel a valóságot. (Például rábukkannak a számítógépen található pornógyûjteményre, ismeretlen nõk telefonszámaira, gyanús sms-ekre a telefonban, megcsappant bankszámlákra...) Amikor pedig már a partner is beavatottá válik, fontos pontjára érkezik a betegség, hiszen ekkor dõl el, hogy az illetõ segítõ támaszra lel partnerében, vagy magányosan kell megbirkóznia mániájával. Legtöbbször a partner nem bírja legyûrni fájdalmát, undorát vagy utálatát, csak nagyon ritka esetben  képes elvonatkoztatni a sérelmektõl és ismeri fel a tényleges problémát, vagyis a betegséget.

Ez a reakció teljesen érthetõ, hiszen ki tudja feldolgozni, hogy férje vagy éppen felesége állandó rendszerességgel máshol keresi a szexuális kielégülést, idegen testeket fogdos és másokkal osztja meg vágyait, nem is beszélve a szélsõségesebb esetekrõl. A felismerés rettentõ fájdalmas és fõleg sértõ tud lenni, ilyen állapotban pedig csak kevesen tudják higgadtan és józanul kezelni a fennálló problémát. És valóban, a betegség nehézsége pont annak láthatatlan voltában van. Míg egy vakbélgyulladás vagy szürkehályog esetén kézzelfogható problémával kell megbirkózni, addig a psziché fortélyos mûködése láthatatlan és ép ésszel sokszor felfoghatatlan, fõleg, ha az illetõ mindent megtesz az ellen, hogy leleplezõdjön valódi éne.

Hogyan tovább?

A szexuálisan függõk számára a leghatásosabb gyógymód a viselkedési terápia, amelynek keretei között az illetõ rögzült viselkedését próbálják feloldani, és igyekeznek megszabadítani õt attól a vizuális ingertõl, ami katalizátorként hat rá. Sok esetben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.  Az ilyen pszichoterápiás kezelések során a szexfüggõt a nemzetközi gyakorlat szerint legtöbbször több hónapos (általában három) böjt alá vetik, és a függõvel igyekeznek olyan beszélgetést kezdeményezni, amelyben az egészséges szexualitás vonásairól esik szó. Ezekbõl a beszélgetésekbõl vezetik le a szakértõk azt az izgalmi és viselkedési láncolatot, amely az abnormális viselkedésig elvezetett. Amint sikerült az illetõ motivációit, netán a gyermekkori traumát feltérképezni, személyre szabott terápiás kezelésnek vetik alá a beteget, ennek során megtanulják kifejezni érzelmeiket, megtanulnak szeretet adni és befogadni, és végül, de nem utolsósorban olyan stratégiákat dolgoznak ki, amelyek hatásos fegyverként alkalmazhatóak a csábító elemek megjelenésekor, hogy az állapot ne térjen vissza.

Külföldön a szexuális függõk - az anonim alkoholistákhoz és játékfüggõkhöz hasonlóan - olyan segélyszervezeteket alapítottak, ahol elsõdleges cél azok megsegítése, akik felismerték függõségüket, és egymást segítve próbálják kordában tartani a kényszerû viselkedést. Megosztják egymással tapasztalataikat, tudásukat, és nem magányosan keresik a kiutat az addikció útvesztõjébõl. A segélyszervezeteket sok esetben gyógyultak, orvosok és szakértõk is támogatják és látogatják, hogy lelki támaszként, illetve szakszerû tanácsadóként segítsék a függõk gyógyulási folyamatát. A fejlett szervezetek hozzátartozók részére is szerveznek gyûléseket, hogy tudásban és lélekben õket is felkészítsék a rájuk váró kemény feladatokra, s az állapot megértésre, elfogadására. Itthon a kiépült segítõ háló hiányában elsõsorban rokonaink, barátaink segítségére számíthatunk a felismerésben, vagy ha magunk is érezzük a problémát, anonim csevegõ oldalakon beszélgetést kezdeményezhetünk titkunkról. Itt a tanácsok vélemények alapján eldönthetjük, képesek vagyunk-e megálljt parancsolni szexéhségünknek, vagy már abban a stádiumban vagyunk, ahol az egyetlen járható út valamilyen szakember, szexuálpszichológus, pszichiáter felkeresése.

Ha bizonytalan vagy, és úgy gondolod, talán érintett vagy te is, válaszolj õszintén a szexfüggõség lehetõségét vizsgáló tesztre!

Czvitkovits Judit


[origo]