A rossz szex (18+)

Szexuálpszichológusok szerint teljesen normális, hogy idõvel még a legjobban mûködõ párkapcsolatban is felüti a fejét valamilyen szexuális probléma. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a probléma kiváltó okát nem a kapcsolatban, hanem önmagában az emberben kell keresni. Sajnálatos, hogy sokan nem jutnak el eddig a felismerésig, és úgy gondolják, hogy a partnerben, és nem bennük van a hiba. Ez természetes reakció, hiszen ki szeret saját hibájával szembesülni, és folyamatos önkritikát gyakorolni?

forrás: [origo]

Nem azáltal lesz valakibõl erõs egyéniség, hogy folyton-folyvást illeszkedni próbál társaihoz, megfelelni a környezete által támasztott elvárásoknak, és ebbõl következõen mások véleménye alapján építi fel személyiségét, hanem azáltal, hogy folyamatosan szembenéz önmagával, konfrontálódik saját tetteivel. "Helyes, amit teszek, amit gondolok? Ki vagyok én valójában, és mit akarok elérni?" Ehhez hasonló kérdéseket tesz fel magának, és próbál meg, környezete erõs befolyásától függetlenedve, saját elemeibõl építkezni és párkapcsolatát is ennek szempontjai szerint értékelni. Az ember pedig csakis így lesz képes igazán szeretni, jókat szeretkezni és átérezni, hogy mit is jelent az intimitás.

Amennyiben probléma merül fel az ágyban - példának okáért a férfi sokkal több szexet akar, mint a nõ -, legyen az elsõ, hogy a férfi felteszi magának a kérdést, miért van ez így? Lehet, hogy több testi közelségre vagy éppen férfiassága bizonyítására vágyik? Lehet, hogy partnere folyamatosan lázba hozza? Lehet, hogy szexfüggõ? Ahány ember, annyi magyarázat. A lényeg, hogy fel kell tárnia önmagában a valós okot. Persze sokkal egyszerûbb összeveszni a másikkal és õt hibáztatni a körülményekért, egyszerûbb õt elküldeni és megbüntetni, érezze csak pocsékul magát, mivel nem akar annyiszor szexelni mint õ, de könnyen belátható, hogy nem ez a helyes megoldás.

Ugyanakkor kettõn áll a vásár. A nõnek ugyanúgy foglalkoznia kell a felmerülõ problémával, mint párjának. Meg kell értenie, miért akar a férfi sokkal többször szeretkezni, mint õ. Talán úgy érzi, partnere uralkodni akar a teste felett, talán azt hiszi, csak egy tárgy és azt tesz vele, amit akar? De megpróbálhatja megfogalmazni, hogy miért olyan elutasító a férfi közeledésére. Miért nem akar õ is szeretkezni? Lehet, hogy a valóságban nem is magával a szexszel, és nem is a férfival van a baj, hanem saját magával. Sok nõ elutasítóvá válik, ha felszed pár kilót, gyûlöli a testét, de lehet, hogy azért nem kívánja a szexet, mert úgy érzi, kedvese számára már nem elég izgalmas. Ezúttal is millió magyarázat létezik, és mindenkinek magának kell megtalálnia a rá legjobban illõt.

Amennyiben valaki képes eljutni a felismerésig, és meg tudja fogalmazni a valódi okot, mondja el õszintén, mit érez. Vallja be, valójában azért elutasító, mert úgy érzi, a férfi zsarnokoskodik a teste fölött, vagy beismerheti, hogy nem bánik vele elég gyengéden. Ugyanakkor a férfi se maradjon csendben, próbáljon túllépni az egóján, és ismerje be, ha melegségre vágyik, vagy éppenséggel ellenállhatatlan férfinak akarja érezni magát.


Ezeket az õszinte válaszokat azonban csak a bátor emberek képesek megfogalmazni. Rengeteg önbizalom szükségeltetik ahhoz, hogy az ember odaálljon partnere elé, és színt valljon. Az emberek többsége fél, hogy megsérti a másikat, fél a kényes helyzetektõl, nem elég bátor, nem érzi magát kellõképp feljogosítva arra, hogy kimondja az igazságot. Legtöbben azonban el sem jutnak eddig a pontig, mert képtelenek õszintén szembenézni  önmagukkal.

forrás: [origo]

Az õszinteség a szexuális fantázia alapeleme. Minél tovább van együtt két ember, annál inkább szükségük van képzelõerõre. A lényegi kérdés ez esetben is az, hogy az emberben benne van-e az vágy, hogy megismerje partnerét, és ami még ennél is fontosabb, akarja-e, hogy a partner is megismerje legbensõbb érzéseit, gyengéit, vágyait. Ez pedig már maga az intimitás. Az emberek azt hiszik, az intimitás valami eredendõen létezõ, megnyugtató és csodálatos állapot. A valóság azonban nem errõl szól. Az intimitás nem egyéb, mint az emberi belsõ teljes feltárása, ami természetesen, fõleg kezdetben, félelmekkel és kétségekkel párosul. Az ember nem tudhatja, hogy társa elfogadja-e, akarja-e egyáltalán megismerni a benne rejlõ titkokat, és vajon mi történik, ha lehull a lepel, és az ember ott áll  põrén, kitárulkozva a másik elõtt. A szexuális fantázia részben arról szól, hogy meddig engedi meg az ember azt, hogy partnere belelásson. A visszautasítástól, kudarctól való félelem sokakat visszatart.

Az emberek nem õszinték, mert félnek, ha kiderül az igazság, társuk elhagyja, kineveti õket. Könnyû belátni, sokkal könnyebb valakit "beengedni" a testbe, mint a lélekbe. Könnyebben veti le a ruháját az ember, minthogy valós vágyairól, ösztöneirõl színt valljon. Ehelyett inkább álarcok mögé bújik, színlel, és a rendszer máris elkezd ellentétesen mûködni. Az ember fantáziája olyan egyedi, akár az ujjlenyomat. A társ szemére lehet vetni, hogy a nem kedvelt pozitúrát erõlteti, de azt semmi esetre sem, hogy nem ismeri a másik vágyait és fantáziáját. Errõl csakis maga az ember tehet. Le kell gyõznünk félelmeinket, és ha ez sikerül, valódi intimitásban lesz részünk.

A megoldás egyszerûen hangzik, de a valóságban sokak számára még az is nehéz, hogy egyáltalán magáról a szexrõl beszéljenek, hogy õszintén elmondják, testük milyen érintésre vágyik. Mihelyt azonban a párok szembesülnek a helyzettel, hamar világossá válik, milyen paradox helyzetbe hozták saját magukat. A közös bankszámla, a közös gyerek, a közös ház után nevetséges, hogy pont a szexrõl ne lehessen nyíltan beszélni.  Persze, sokkal egyszerûbb a problémás kapcsolatból kilépni és egy újba belekezdeni, de, mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát. Nem lehet kibújni az önmagunkkal való szembesülés alól. A választás adott: rossz szex, szemrehányások, negatív légkör. A másik lehetõség, hogy az ember átlép önmagán, lerázza félelmeit és õszinte lesz partneréhez. A szex pedig idõvel egyre jobb lesz, jobb és jobb.


[origo]