A németek szexéhsége (18+)

Bordélyházak mindig voltak, és valószínûleg az örökkévalóságig létezni fognak. Az üzlet úgy mûködik, akár egy csokigyár. Az alapötlet adott, a rendszer egyértelmû, fogyasztókból pedig sosincs hiány. Természetesen elvileg senki nem jár bordélyházba, ám a gyakorlatban nagyon is sokan. A prostituáltak németországi érdekvédelmi szövetsége, a Hydra által végzett felmérésekbõl az is kiderül, hogy a németek évente mintegy huszonkét-ezer milliárd eurót költenek el bordélyházakban.

forrás: [origo]

Ez a szám körülbelül annyit jelent, mintha minden ötödik német keresné fel a piroslámpás negyedeket, és évente közel kétezer eurót hagyna ott. Ténylegesen azonban mintegy 1,2 millió férfi keresi fel rendszeresen az örömtanyákat. Németországban mintegy négyszázezer prostituált dolgozik, de az alkalmi prostituáltakkal együtt ez a szám eléri az ötszázezret is. Ennek körülbelül kilencvenöt százaléka nõ és öt százaléka férfi. Óvatos becslések szerint a német szexipar éves nyeresége hatmilliárd euróra rúg.

A Hydra és más segélyszervezetek szerint az országban dolgozó prostituáltak közül száz-kétszázezer lány külföldi országokból érkezett. Többségük Kelet-Európából, míg a kisebbség Kolumbiából, Thaiföldrõl és Afrikából. A lányokat általában bûnszervezetek csalják ide, de akad, aki a drogfüggõség miatt kényszerül áruba bocsátani a testét. (Becslések szerint az örömlányok mintegy kilencven százaléka kábítószerfüggõ).

Ugyancsak a prostituáltak érdekvédelmi szervezetének becslései szerint, az aktusok ötven-hatvan százalékban bordélyházak falain belül zajlanak le, húsz százalék az utcán, míg az esetek kisebb hányadában magánlakáson illetve hotelekben keresik fel a lányok a megrendelõt.


[origo]