A kukkolás mint parafília (18+)

Nemrég híradások arról számoltak be, hogy New Yorkban egymás után kapkodják el a távcsöveket, messzelátókat és teleobjektíveket. A félreértés elkerülése végett: nem a csillagászat iránti érdeklõdés nõtt meg, hanem egy új járvány, a kukkolási láz tört ki. New Yorkban, mint köztudott, egymást érik a végtelenbe nyúló felhõkarcolók, és olykor az is elõfordul, hogy egy lakásból további kettõszázra van fényes és a kíváncsi szemek számára csábító kilátás.

forrás: [origo]

A szembeszomszéd magánszférája tálcán kínálja magát, hisz a legtöbben nem szerelnek fel se függönyt, se redõnyt, a leselkedõnek tehát semmi sem áll az útjában. Néhány manhattani hotelben a távcsõ olyan alapfelszerelés a szobákban, akár a minibár vagy a törülközõ. "Lesni és meglesve lenni" tagadhatatlanul magában hord egy különleges szexuális vibrációt, amit Hollywood már régen fedezett (ékes példája ennek 1993-ból a Sliver), s nem véletlen a világszerte elterjedt valóságshow-k népszerûsége sem.

Ha kórossá válik

A francia eredetû szó, a voyeur, nézõközönséget jelent, a szexuálpszichológiában pedig azt nevezik voyeurnek, vagyis kukkolónak, aki nem saját szexuális tevékenysége révén kerül izgalmi állapotba, hanem ha másokat teljes vagy részleges meztelenségük vagy szexualitásuk megélése során titkon megleshet. A kukkolók (merthogy a köznyelv többnyire így nevezi õket) általában férfiak, és többnyire maszturbálnak leskelõdésük közben - vagy nem sokkal utána.

Mint ahogy azt a parafíliák kialakulásánál láttuk, az, hogy valakit izgalomba hoz egy másik, szeretkezõ pár vagy egy vetkõzõ ember látványa, teljesen természetes, s az is könnyen megtörténhet, hogy egy nõ kerül hasonló helyzetben izgalmi állapotba, s õ lesz az, aki a látottak hatására magához nyúl. Aki kukkol, nem szükségszerûen beteg tehát. Problémát akkor jelent mindez, ha a kukkoló szexuálisan csak és kizárólag akkor képes izgalomba jönni, ha leselkedik, ha tudatosan törekszik arra, hogy leskelõdhessen, s ezt rendszeresen meg is teszi. Izgalmának feltétele, hogy a meglesett személy ne sejtse, hogy épp lesve van.

Szexuálpszichológiailag a parafília meglétének idõbeli feltétele, hogy minimum hat hónapon keresztül folyamatosan fennálljon a késztetés a leselkedésre és az azt követõ szexuális vágy meg- és kiélésére. A voyeur nem jelzi jelenlétét, nem tolakszik, nem erõszakoskodik, ám tette sok helyen mégis illegálisnak számít, s valóban, a meglesett emberek gyakran számolnak be róla, hogy megalázva, kisemmizve, megtámadva érezték magukat, mikor leleplezték a kukkolót.

Persze valójában ritkán kapják el õket, hisz a szemmel támadók alaposan felkészülnek, titokban végzik a dolgukat, s pontosan ezért többnyire kezeletlenül maradnak, hisz nincs senki, aki felismerhetné a torzult szexuális viselkedést. A kukkoló számára már a megfelelõ hely kiválasztása is izgalmat jelent, így jellemzõen nem kapkodják el a terepszemlét. Általában olyan helyet választanak, ahol az emberek gondtalanul és mit sem sejtve levetkõznek, ilyenek például a nudistastrandok vagy a vegyes szaunák. Mivel a voyeuröknek elsõsorban a látottak nyújtanak izgalmat, mindenképpen az a hely a legideálisabb, ahol hosszú ideig zavartalanul idõzhetnek.


Kukkolásfajták

A voyeurizmusnak számos változata létezik. A sima voyeur kizárólag úgy éri el a szexuális kielégülést, ha másokat szex közben megles, míg más csak azért leskelõdik, hogy fantáziája beinduljon, megadva a lökést saját szexuális gerjedelmének. Van, aki a telefonszexet is e kategóriába sorolja mint nem szemmel, hanem füllel való kémlelést. Bizonyos esetekben a voyeurizmus egy másik parafíliával, az exhibicionizmussal társul.

forrás: [origo]

A voyeurizmus különbözhet abban is, hogy ki milyen szexuális praktikát alkalmaz kukkolás közben. A voyeurizmus egyik fajtája az úgynevezett cuckold, amikor valaki saját partnerét lesi meg, miközben az valaki mással szeretkezik. A kukkolás olykor helyettesítheti az ember saját szexuális életét is. Egyes források szerint a voyeuristák közül sokan erekciós zavarokkal küzdenek, vagy éppen testi fogyatékosok, és félnek saját testiségüktõl, félnek magától a szexualitástól, nem merik felvállani a hús-vér partnerrel esetlegesen bekövetkezõ kudarcot, de  kukkolóként biztonságban és védve érzik magukat.

A kóros kukkolási vágy kialakulására általában már kamaszkorban mutatkoznak jelek, és a szakemberek egy része gyermekkori traumával, esetleg fiatal korban átélt szexuális bántalmazással köti össze a voyeurizmus megjelenését. Mint említettük, felismerése ritkán történik meg, de a diagnosztizált esetekben leginkább pszichoterápiás kezelésekkel tárják fel az okokat, majd viselkedésterápiával igyekeznek a pácienst visszasegíteni az egészséges szexualitás ösvényére. Hasonlóan a többi parafíliához, az esetleges gyógyszeres kezelés abban segít, hogy a kontrollálhatatlan szexuális késztetést átmenetileg mesterségesen csökkentsék, hogy az illetõnek a gyógyulás szakaszában ne kelljen még a szexuális frusztrációval is megküzdenie.

Hétköznapi kukkolók

A nyugati társadalmakban a kukkolás bizonyos formái meglehetõsen elterjedtek, gondoljunk csak a peepshow-kra, sztriptízbárokra, éjszakai mulatókra vagy az internetes webkamerás szexre, de az óriási nézõközönséget vonzó valóságshow-k sikere is a kukkolási vágyra alapoz. A voyeur Manhattan lakosaihoz hasonlóan legtöbbször távcsövet is használ, de gyakran beveti a videokamerát vagy a fényképezõgépet is. Elõfordul, hogy a kukkoló egy rejtett mikrofon segítségével még ki is hallgatja áldozatát tevékenykedése közben.

Hétköznapi kukkolásnak nevezhetõ valahol a pornófilm nézése is, hisz bár az a feltétel nem teljesül, hogy a meglesett nem tud a történtekrõl, mégiscsak szeretkezést nézünk, olyan cselekvést, amelyet hétköznapi életünk során ritkán lenne alkalmunk meglesni. Nem is olyan kevés azon emberek száma, akik a szeretkezést csak úgy képesek élvezni, ha közben szexfilmet nézhetnek, de a swingerklubokban való rendszeres megjelenés is magában hordozza a rászokás veszélyét.

A szexuális ingerek közül egyértelmûen az az egyik legerõsebb, minden körülmények között mûködõ, mikor szexelõ embereket látunk magunk elõtt, fõleg, ha ezt élõben tesszük. De az Angliában oly népszerû dogging is a voyeurizmus vonzáskörébe tartozik. A párok ugyan tudják, hogy meglesik õket, sõt egyenesen õk hívják fel a kukkolók figyelmét az eseményre, a leselkedõk mégis inkognitóban maradnak, általában nem lesznek aktív részesei az eseménynek, csupán szexuális izgalmat élnek át, és maszturbálnak idegen emberek meztelensége és szeretkezése láttán. 


[origo]