AIDS Harry, AIDS Mary, üzenet a koporsóban - legendák

Talán az emberiség történetében kései születése (ekkora az ugyancsak befolyásossá nõtt tömegtájékoztatók egyenesen vadászták a témát), talán alattomos mivolta, talán egyértelmû gyógyíthatatlansága okozta, de a média felkapta - hosszú idõre a társadalom egyik legfélelmetesebb ellenséggé téve.

Ezen egyetlen fertõzésnek nagyobb legendaköre van, mint tucatnyi társának, s ezen nem is csodálkozhatunk, meglehetõsen erõs szimbólummal állunk szemben. Hogy minek is a szimbóluma, milyen képtelenségek terjedtek el, és mire érdemes figyelni vele kapcsolatban, erre kanyarodunk cikkünkben.

forrás: [origo]

Halálos betegség a semmibõl
A nyolcvanas évek elején, mikor a Reagan konzervatívjai és Brezsnyev képtelenségei felkorbácsolta érzelmek között a hidegháború a legtöbbek számára öröknek és soha véget nem érõnek tûnt, felütötte fejét e félelmetes és pokoli kór. Kiismerhetetlennek és démoninak látszott, a semmibõl tört elõ és látszólag elképzelhetetlen tulajdonságokkal bírt - úgy tûnt, csak a melegeket támadja, el is nevezték meleg pestisnek.

Világméretû összefogás és versengés indult meg az okok és eredet megtalálására. Izolálták a HIV vírust, kezdtek kirajzolódni a körvonalak, egy újságírócsoport feltárta az utat, hogyan terjedt szét a betegség a nyugati világban. Szenzációs felfedezésük, miszerint egyetlen ember (Gaetan Dugas kanadai légi kísérõ) hurcolta szét a kórt, sokak számára segített megérteni és  kézzelfoghatóbbá tenni a jelenséget. Mégis újabb és újabb eredetmítoszok törtek elõ.

Mostanra a tudósok nagy többsége egyetért abban, hogy a HIV az SIV-bõl ered. Ez a vírus, mely felépítésében, örökítõanyagában szinte teljesen megegyezik emberi verziójával, a csimpánzokat támadja. Errõl a fõemlõsrõl - legközelebbi rokonunkról - "ugrott át" az emberre. Valahogy így eshetett: egy szerencsétlen afrikait megharapott egy csimpánz (esetleg annak vérzõ testéhez sebes kézzel nyúlhatott), az egyedben ott volt egy, az emberiség egészére nézve rettenetes tulajdonsággal bíró mutáns vírusdarab is: ez képes volt az emberi fehérvérsejteket is felhasználni szaporodására. Ez az ember aztán az elõbb felsorolt utak valamelyikén továbbadta a fertõzést - és a vírus elszabadult.

Meglehetõsen nehezen illik ez a számtalan egyszeri lehetõséget tartalmazó verzió a világról alkotott képünkbe. Túl valószínûtlen, túl sebezhetõ. Kell lennie valami "logikus" magyarázatnak is. Ráadásul, ha jobban belegondolunk, a szent és mindenható tudomány és orvoslás mostanra gyógyírt talált minden fertõzésre, megállított minden világjárványt, s a legtöbb esetén bebizonyosodott, ahol a pénz, ott a gyógyulás is. Erre feltûnik egy halálos kór a semmibõl, senki nem tudja, mi ez, és senki nem tudja gyógyítani. Ez nem természetes, nem lehet természetes. Mindennek tetejébe a kór a felbukkanása utáni elsõ idõben jól meghatározott csoportokat támadott - melegeket és kábítószer-élvezõket. Sokak által mélyen gyûlölt csoportokat.

A CIA és a Moszad és Hitler és a haitiak közös átka
Könnyû volt úgy gondolni tehát: az ember alkotta a HIV vírusát. A CIA. Vagy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad. Netán egy titkos szervezet, amely a homoszexuálisok kiirtására szövetkezett.

A leggyakoribb "logikus" magyarázat a számos filmes toposzban is visszaköszönõ félresikerült kísérlet elmélet. Senki nem akart senkinek rosszat okozni, ártatlan, elméleti próbálkozás volt. Aztán a vírus valahogy kiszabadult. Elvégre mindenki tudja, hogy komoly védõõrizet mellett a világ összes vírusát és baktériumát a mai napig tárolják - nyilván vannak újak és ismeretlenek is. És hát mindenhol lehet áramszünet, minden ajtó felnyílik egyszer. A vírus pedig elszabadul. Persze, ha ezen a gondolati fonálon haladunk tovább, ennél is valószínûbbnek tûnhet, hogy nem csak úgy, cél nélkül fejlesztették ki és terjesztették el a vírust, hanem elõre meghatározott forgatókönyv szerint.

Két szuperhatalom lehetett képes erre, az Egyesült Államok (nevesítve: a CIA, a Reagan-kormány, a szélsõjobbosok), vagy a Szovjetunió (a GRU, vagyis a szovjet katonai hírszerzés, Brezsnyev belsõ köre, katonai vezetõk bennfentes csoportja). És valóban, ennek megfelelõen meg is jelent mind a két "nagy cselszövõ" a legendákban. A CIA-eredet valamivel népszerûbb volt, talán az USA potensebbnek tûnt, s mivel ez az oldal képviselte a "jót" a legtöbbek számára, a dolognak adott egy bizarr csavart is. A gonosz szuperhatalom-elmélettel persze egész messzire el lehet jutni - a legextrémebb fantáziákban a vírus kitermelésére maga Hitler adta ki a parancsot. Sokáig lappangott, aztán egy kotnyeles kutatócsoport elszabadította.

Az AIDS eredetérõl szóló történeteket feltáró munkájában Patricia Turner néprajzkutató számos mendemondát jegyzett le. Ezek két fõ csoportba sorolhatók: az egyik szerint a biológiai hadviselésre tervezett vírus szabadult el, a második fõ verzió szerint valamilyen befolyásos szervezet akart végleg leszámolni a népesség egy részével - homoszexuálisokkal, négerekkel, drogosokkal.

Persze a dekadens és romlott nyugati világ - és ahogy Virág elvtárs megmondta, annak ópiuma, a szabados szex - és a könnyen járható határokon könnyedén átvillanó vírus már csak az AIDS történetének kései fázisában érte el hazánkat. Ez már nem az elsuttogott találgatások idõszaka, amikor még az is kérdés volt, mi lehet ez az egész. És mégis, egy csimpánzról emberre ugró vírusnál a CIA itthon is sokaknak valószínûbb forrásnak tûnt.


AIDS Mary, AIDS Harry, üzenet a koporsóban

HIV-fertõzötté lenni a moziban - és nem csak a hátsó sorban
Aztán egyre többet tudtunk meg a betegségrõl. Kiderült, hogyan terjed, mi a hatásmechanizmusa, mint láttuk, még a legjelentõsebb hordozót is sikerült megtalálni. Ahogy a kórnak híres áldozatai is lettek - mint például Freddie Mercury rockénekes vagy Magic Johnson kosárlabda fenomén -, sikerült megfosztani a démoni érzelmi töltetétõl, a világ kezdeti sokkját felváltotta az elfogadás. Született nem kevés film és dal a betegségrõl, lett HIV-pozitív figura a Szezám utcában, az AIDS bekerült a tankönyvekbe. Mégis, újabb és újabb legendák születtek.

"Szánjatok néhány percet erre a levélre, melyet, ha hasznosnak tartotok, továbbítsatok ismerõseiteknek. A leírt esetek a közelmúltban, Párizsban, illetve Delhiben történtek, de bárhol, bármikor megismétlõdhetnek. Néhány hete egy párizsi moziban az egyik nézõ szúrást érzett, mikor leült a helyére. Felemelkedve azt látta, hogy az ülésébõl egy tû áll ki, mellette pedig egy cetli: \"Épp most lettél HIV-pozitív\". A párizsi Egészségvédelmi Központ számos hasonló esetrõl kapott jelentéseket, más városokból is, sok esetben a tûk bankautomaták pénzkidobó nyílásaiból származtak. Az összes megvizsgált tû HIV-pozitívnak bizonyult, tehát nem egyszerûen rossz vicc volt.

forrás: [origo]

A Delhiben történt eset áldozata egy fiatal lány, aki szintén moziban fertõzõdött meg. A történetét orvosa tette közzé: a lány, aki menyasszony volt, pár hónappal késõbbre kitûzött esküvõvel, elvitte hozzá a tût és a cetlit, melyen ez állt: \"Isten hozott az AIDS-esek nagy családjában\". A pozitív eredmény kimutatása után az orvos elmagyarázta a lány családjának, hogy a vírusnak hat hónap kell, míg elég erõs lesz ahhoz, hogy a szervezetet károsítsa, és hogy egy AIDS-es öt-hat évet is elélhet, a lány azonban négy hónap múlva meghalt.

Ez a figyelmeztetés "kézrõl-kézre" jár, mindenkinek javasolják, hogy figyelmesen nézze meg az ülést nyilvános helyeken, legyen óvatos a bankautomatáknál. Kérlek, te is továbbítsd, hogy minél többekben tudatosuljon ez a potenciális veszélyforrás. Csak néhány másodpercedbe kerül, és akár életeket is menthetsz vele! Gondolj arra, hány, sokkal kevésbé fontos e-mailt továbbítasz naponta! Szánj ennyi idõt embertársadra!

Tisztelettel,
S. Dinesh Gopinath I.A.S.
A Chennai-i Egészségügyi Kutatóközpont igazgatója
"

A fenti lánclevél, melyet az urbanlegends.hu egy olvasója már magyarra fordítva juttatott el hozzánk, tulajdonképpen két nagy lánclevélfolyamot egyesít. A történetileg elsõként megjelenõ legenda domborodik ki benne jobban, a moziban elkapott HIV története. A második, egy korábban szintén nagyon népszerû levélsorozat a pénzkidobó-nyílások és nyilvános telefonok közelében elhelyezni vélt tûkre hívta fel a rettegni vágyók figyelmét.

A sztori más változatai szerint (lábjegyzetbe: a Snopes kutatásai alapján) megtörtént már Bombayben, Melbourne-ben, Montrealban, Dallasban, Hawaii-on, Párizsban és a világ jó néhány pontján még. Az egyik verzióban a dallasi rendõrségre hivatkozva hívták fel a figyelmet egy hasonló esetre, innentõl kezdve a helyi hatóság emberei folyamatosan nyugtatgathatták az aggódó helyieket és az érdeklõdõ újságírókat.

A moziban elkapott HIV legendája hosszú ideje kering már a világban, de a Snopes gyûjtései alapján mindössze két alkalommal történt hasonló eset. 1996-ban, egy Baton Rogue-i baleset után az áldozat fel is jelentette az intézményt - itt azonban nem volt se cetli, se fecskendõ vérrel. A második eset nemrégiben, 2005 legvégén történt Georgia-beli Athens-ben, a könyv kiadásának idõpontjáig nem derült fény a teljes háttérre. Amit tudni lehet, hogy a szúrást követõ vizsgálódás során elõkerült egy fecskendõ, beleszáradt vérrel. Hogy valóban fertõzött volt-e a tû, egyelõre nem tudni, de valószínû, hogy a fent idézett legenda és mutációi ihlették a támadást.

Bár nem a moziban történt, egy esetben valóban halálos kimenetele lett egy ilyen támadásnak. Az áldozat ausztrál börtönõr volt, akit egy HIV-fertõzött fogva tartott szúrt meg cellavizit közben. A sebet fertõtlenítették, de hiába, a börtönõr HIV-tesztje két hónap múlva mégis pozitív lett. A támadó 1991-ben, az áldozat 1997-ben halt meg. Ennek az esetnek, valamint HIV-fertõzöttnek mondott tûvel való fenyegetõzve véghezvitt rablások következtében az ausztrál kormány szigorított törvényein. Míg korábban csak akkor lehetett a támadóra emberölést ráhúzni, ha az áldozat a szúrás után egy évvel meghalt, 1990 óta bizonyos helyeken a fertõzött fecskendõs támadásért is járhat a gyilkosságok esetében alkalmazott 25 évben maximalizált büntetés.

Elhallgatott gyilkosságok?
Persze, ha kételkedünk benne (joggal tehetjük), hogy a kutatók szemét is elkerülheti egy-egy eset, végezhetünk gondolatkísérleteket is. Ha a pszichózist, mint a háttérben álló tényezõt kizárjuk, a legtöbb esetben oda jutunk, hogy a történet képtelenség. Mondjuk, ha tényleg jó néhány ilyen eset történt volna, a témára éhes média miért nem csapott le azonnal? Ramirez, Manson, Unabomber: a legtöbbünk számára ismerõsek ezek a nevek. A sajtó egyszerûen imádja a sorozatgyilkosokat. Hogy lehet, hogy nem volt tele a CNN, a BBC, a Reuters, a DPA, sõt, minden egy - vagy a történet szerint feltételezhetõen egész csoportnyi - elvetemült gyilkos történetével? Vagy, maradva a praktikus vonalnál: miért nem álltak neki a rendõrök végignézni a bankautomaták kamerái által készített felvételeket?

De közelíthetünk lélektani oldalról is - ha valaki gyilkolni akar, miért nem teszi ciánnal, golyóval vagy egy kanna benzinnel? Jó-jó, mondhatnák a Bárányok hallgatnak Hannibal Lecterének rajongói, azért, mert õ a saját sérelmeit akarja megbosszulni, saját történetét sokszorozni - enyhítve talán az elátkozott kiválasztott szerepének kínjain. Nos, ha így akarna tenni, miért bíbelõdik tûvel? Miért nem fekszik le az áldozataival? Hisz ez lenne a valós rekonstrukció. Nos, a hamarosan terítékre kerülõ AIDS Mary történetét feltehetõleg olyasvalakik találhatták ki, akik hasonló következtetésre jutottak. 


Fiatal lányok, miért tettétek?

Mit mond a szakértõ?
Dr. Dunay György, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársa szerint a veszély elvileg nem zárható ki. A halott testben, vagy a szervezetbõl kikerülve a HIV még akár 16 óra elmúltával is virulens marad, azaz a fent taglalt cselekmény kivitelezhetõ.

Az azonban bizonyos, hogy a rendõrség egy ilyen esetre nem a szokásos nyomozati eljárással válaszolna. Jó néhány anonim szûrõállomás mûködik ugyan, így hiába lenne meg a fecskendõben maradt vér és annak akár szekvenált DNS-mintája, nevet nem biztos, hogy azonnal tudnának mondani. Valamilyen nyomot azonban mindenképpen jelentene, hiszen a tárolt minták alapján legalább egy körülbelüli lakó-, vagy tartózkodási helyet meg lehetne határozni. Ha pedig börtönben járt volna az elkövetõ, még egyszerûbb lenne a rendõrség dolga: néhány évvel ezelõtt hazánkban is bevezették a nyálmintából vett DNS-minták tárolását és adatbázisba rendezését.

Fiatal lányok, mint a sebezhetõség szimbólumai
A legtöbb legendakutató egyetért abban, hogy a sötétben bujkáló fecskendõs ármánykodó történetének alapja egészen a huszadik század elejéig vezethetõ vissza. Akkoriban a fecskendõkben persze még nem HIV, hanem morfium rejlett, de az áldozatok már ott is fiatal lányok voltak, akiket az elkábítás után megbecstelenítettek.

Az eredeti legenda sokat segíthet az alapok, a háttér feltárásában. A fiatal lányok az ártatlanság, a még kibontakozásra váró élet, a sebezhetõség szimbólumai. Olyanok, akiktõl az alattomosan lappangó betegséggel fertõzõdés a legtöbbet veheti el - gyakorlatilag mindent. Az esküvõ elõtt álló lány kitûnõ példa erre. A kulcsszó a sebezhetõség, ettõl válik igazán félelmetessé a történet.

A makulátlanságuk ezen kívül alkalmassá teszi õket arra is, hogy könnyen azonosuljunk velük és átéljük a hatalmas veszteséget. Innentõl kezdve a veszély - ha csak örök magányra nem kárhoztatjuk magunkat - örökre ott leselkedik ránk. És ettõl lesznek e legendák oly hihetõek. Egy szint felett nem lehetünk eléggé résen. Mert nem kell a HIV elkapásához heroinfüggõvé válni, és közös fecskendõt használni fél Budapesttel. Nem kell végigélveznünk az összes gyönyört, amit csak Dél-Afrika bordélyai nyújtani tudnak. Elég az utcán sebes kézzel felsegíteni egy vérzõ elesettet, vagy - mint azt a fent elemzett legenda sugallja - elmenni moziba, mondjuk, a Zorro legendájára.

AIDS Mary és AIDS Harry
"Egy srácnak hatalmas bulit szerveztem a huszonegyedik születésnapjára a haverjai. Alaposan berúgott, aztán elvitték egy hotelszobába, ahol egy prosti várt rá, afféle ajándékként. Minden nagyon jól ment a maga útján, amíg másnap reggel fel nem ébredt és ki nem tántorgott a fürdõszobába, ahol is rúzzsal azt találta a tükörre írva: ISTEN HOZOTT AZ AIDS-ESEK VILÁGÁBAN!"

Felületesen átgondolva a történetet ennyi az egész: egy srác egyestés kalandba keveredik és egy rémmesében ébred. Gyógyíthatatlan beteggé válik, pedig csak jól akarta érezni magát. A történetet annyi felé és olyan nagy kedvvel mesélték, hogy a fenti hölgynek nevet is adott a legendakutatás, õ lett AIDS Mary. AIDS Marynek párja is van, õ AIDS Harry. AIDS Harry a legendák szerint mindig valami távoli üdülõhelyen ismerkedik meg az odautazó magányos nõvel, nyíltsága, vonzereje és jóképûsége egyenesen a karmai közé csalja áldozatát. Napokig együtt vannak, búcsúzóul kis csomagot nyújt át azzal, hogy azt csak a repülõgépen szabad kinyitnia az elcsábítottnak. A papírból kis dobozka - egyes esetekben parányi koporsó - bukkan elõ, benne a cetlivel: "Isten hozott az AIDS-esek világában!" A lényeg tehát ugyanaz. Kivédhetetlen csapda (ugyan ki ne akarná jól érezni magát a nyaralásán?).

Van azonban egy jelentõs különbség a fentiek, és a bárkivel megtörténhet verzió között. A szándékosság. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy szándékosan és akarattal terjeszti-e valaki a betegséget, vagy pedig maga is tudtán kívül fertõzött. A vírussal együtt kell élnünk. A gyilkosokat pedig eléri a törvény keze.

Ahogy az abban a néhány esetben meg is történt, ahol valaki tudatában volt betegségének, és ennek ellenére fertõzte meg partnereit (nõk is, férfiak is akadtak ilyenek). A szándékosságot a legendakutatók egybehangzó véleménye szerint egyetlen esetben sem sikerült bizonyítani. Általánosságban úgy vélekednek a szakértõk: sokkal inkább az ignoranciára és egyfajta hedonizmusra kell gyanakodnunk. Akinek a testében ott ketyeg az idõzített bomba, az a legtöbbször ki akarja élvezni a számára megmaradt idõt, nem számít, milyen áron. Számos ország mostanra ennek a fenyegetésnek a hatására úgy változtatta törvényeit, hogy azok a lehetõ legkeményebben büntessék az efféle cselekedeteket.

Pál Attila

A cikk a HVG gondozásában megjelent Legendavadászat címû könyv egyik fejezete.


[origo]